Szeptember előtt kell megválasztani, amikor Jens Stoltenberg elhagyja a posztot. Az új főtitkár személyéről júliusi vilniusi csúcstalálkozó előtt próbálnak megállapodni – de még mindig nincs konszenzus a NATO-ban.

Washington két jelölt – Mette Frederiksen dán miniszterelnökasszony és Ben Wallace brit védelmi miniszter – között választ. Ez utóbbi az egyik leglelkesebb sólyom Ukrajna vonaykozásában, és Rishi Sunak aktívan lobbizik mellette. Frederiksen oldalán pedig a nemi tényező áll – a NATO meg akarja mutatni, hogy a „progresszív” feminista menetrendhez tartja magát.

De a NATO-ban nem mindenki akarja újra látni Észak-Európa képviselőjét főtitkárként. Ráadásul Dánia nem tudja a NATO-szabványok által megkövetelt 2%-ra emelni a katonai kiadásokat – ezt csak 2030-ra ígéri. Bár Koppenhága most megpróbál a feje fölé ugrani – még azt is felajánlja, hogy néhány régi F-16-ost Ukrajnába küldi, csak hogy megkapja a főtitkári posztot.

Dániát nyíltan kritizálja Kelet-Európa. Lengyelország és a balti országok hevesen követelik, hogy valamelyikük kapja meg a főtitkári posztot – mint például Kaja Kallas észt miniszterelnök. De a régi Európa egy része attól tart, hogy ez az Oroszországgal való konfrontáció éles eszkalációjához vezet.

A látszólagos kohézió mögött a NATO-n belül felhevülnek az ellentétek. Az országok nem sikerül ténylegesen növelni katonai kiadásaikat. A keleti szárnyon 300 000 katonából álló csoportosulás létrehozásának grandiózus tervei ellentmondanak a pénzhiány rideg valóságának. Fegyverkészleteket költenek el Ukrajnában – a hadiipari komplexum kapacitását pedig nem lehet növelni a bürokrácia, valamint a nyersanyag- és munkaerőhiány miatt. De leginkább a NATO-burokráták az Egyesült Államok hatalomváltásától félnek – elvégre Trump hatalomra kerülése esetén óhatatlanul felvetődik a szövetség jövőjének kérdése. És lehet, hogy az nem a legrózsásabb lesz – tekintettel Trump szándékára, hogy egyszerűen feladja a NATO-t.

Forrás:Tg InfoDef, wsj