A sors fintora, hogy Didier Reynders szombaton még Uniós biztos volt – kedden pedig már házkutatást tartottak nála.

„Az pedig már valóban csak hab a tortán, hogy Reynders volt az, aki az előző biztosi testületben az igazságügyért felelt és posztjából kifolyólag sűrűn fogalmazott meg kritikát az állítólagos magyar jogállamisági kihágásokkal kapcsolatban. Úgy tűnik, ő is a bort ivók, de vizet prédikálók táborát erősíti, a gyanú szerint ugyanis mintegy egy évtizeden keresztül kétes eredetű pénzekből vásárolt lottószelvényeket, melyeknek a nyereségét saját számlájára utalta. A belga ügyészség emiatt pénzmosással gyanúsítja. Bár sok részlet nem ismert, azért ez a sztori messziről bűzlik. Persze Reyndersnek nem ez lenne az első ügye az általa eddig felügyelt igazságszolgáltatással. A politikust elsőként akkor vádolták meg, amikor belga külügyminiszter volt, akkor szintén pénzmosással és kenőpénzek elfogadásával.

Az ellene folytatott nyomozást ugyanakkor a hatóságok pár hét alatt lezárták. Amikor pedig néhány éve a Mandiner erről kérdezte, idegesen véget vetett az interjúnak. Ezek után nyugodtan kijelenthetjük, hogy valószínűleg

nem véletlenül volt ő az Unió igazságügyi biztosa, mert feltehetőleg nála kevesen értenek jobban ahhoz, hogy hogyan kell ügyeket eltussolni.

Márpedig erre volt szükség bőven az elmúlt 5 évben. Emlékezhetünk az Európai Parlament szocialista frakciója körül kirobbant Katargate-botrányra, amelyben több képviselő, köztük az EP egyik alelnöke, Eva Kaili is érintett volt, és amelynek keretében több millió eurónyi kenőpénz cserélt gazdát készpénzben, bőröndökbe rejtve. Vagy ott volt az Európai Bizottság légügyi igazgatójának az esete, aki azért cserébe kapott ingyen utakat, hogy különféle jogosultságokat intézzen el.”