A legfőbb üzenetünk rágalmazóinknak ez lehet: „A bűnök olyan unalmasak”. Miért éppen ez, és mivel bizonyítom?
Nehéz elképzelni, de…
A legtöbb normális keresztény nem rágalmaz meg senkit. Ismertem egy tanárt, aki örömét lelte abban, ha olyan számonkérési módszert talált ki, amitől a diákjai megriadtak. Ilyenkor kis csík jelentkezett a szája szélén, és azt hitte magáról, hogy ez egy mosoly és hogy akkor boldog. Mert a legnagyobb öröme az volt, ha különlegest tudott tenni. Nos, soha olyan ötlete nem támadt, amit valaki korábban már ki ne talált volna. Mert a bűnök száma véges. Ha nem így lenne, akkor nem lehetne megnevezni a 7 főbűnt. Ezek azok a bűnök ugyanis, amelyekből az összes többi ered.
A rágalmazás az Ószövetségben
Gondolhatnánk, hogy megválasztott politikusok rágalmazása újkeletű akció, hiszen a demokrácia intézménye történelmi léptékekben mérve nagyon fiatal. De ha egy lépést hátra lépünk és megértjük, hogy a demokráciában megválasztott vezető éppen úgy felelős egy ország sorsáért, mint az üdvtörténet bármelyik irányító szerepet betöltő alakja, akkor láthatjuk, hogy a rágalmazás ősrégi fajtája a bóbiskolást kiváltó gonoszkodásoknak.
Sok példa van az Ószövetségben arra, hogy valakit, aki Istentől kapta küldetését, megrágalmaznak. Józsefet Egyiptomban Potifár felesége feketítette be. Az asszony azt állította, hogy József megpróbálta őt megerőszakolni, amiért Józsefet börtönbe zárták (1Mózes 39:7-20).
Még arra is van példa, hogy Isten egy választottja állít romboló tényeket Isten egy másik választottjáról. Saul király többször is megrágalmazta Dávidot, aki a saját fia helyett a nép kedvence lett. Saul azt állította, hogy Dávid lázadásra készül, és meg akarta ölni őt, holott Dávid hűséges szolgája volt (1Sámuel 24:9-11.
Rágalmazás az Újszövetségben
Mikor Isten elküldte egyszülött Fiát és a Fiú csodákat tett, akkor azt mondták róla, hogy ördöge van. Ez a híres Beelzebul-vád. (Vö. Lk11, 14-26) Jézus erre a vádra egy magyarázattal válaszolt, miszerint, ha Ő az ördög segítségével űzne ördögöt, akkor az ördög birodalma össze lenne omolva. „Ha tehát a sátán meghasonlott volna magával, hogy állhatna fenn az országa? Azt mondjátok, hogy Beelzebul segítségével űzöm ki az ördögöket. 19Ám, ha én Beelzebul segítségével űzöm ki az ördögöket, a fiaitok kinek a segítségével űzik ki őket? Ezért ők lesznek bíráitok. 20De ha én az Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor már közel van hozzátok az Isten országa.” Ez világos beszéd, de ne menjünk el egy részlet mellett. Lukács leírja, hogy ezeket a gondolatokat azért közölte Jézus, mert átlátott vádlóin. Az őt irigylő emberek a háta mögött akarták terjeszteni gonoszságaikat. De a Mester rájött erre. Mert lelke tiszta volt, és ez szabaddá tette arra, hogy lásson másokat, a maguk valójában. Vagyis nem a rablóból lesz a legjobb pandúr, hanem a megértőből a legmélyebbre látó. Ennek a gondolatnak az előképe a Bálám szamara, aki látja az Úr angyalát, de Bálám nem látja, s ezért ráver a szamarára.
Ószövetség, Újszövetség, kereszténység
Jézus követői sokszor részesültek azokban a fájdalmakban, amelyekben a Megváltó. Az egyháztörténet során sok kiváló embert rágalmaztak meg. Kitaláltak történeteket, kialakítottak kelepce helyzeteket, lefizettek embereket – s mindezt sokáig titokban. De nekik üzent valamit az Úr. „2Nincs semmi elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s titok, ami ki ne tudódna. 3Amit sötétben mondtok, világos nappal hallják majd, és amit a zárt falak közt fülbe súgtok, azt a háztetőkről fogják hirdetni. 4Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik a testet ugyan megölik, de aztán semmi többet nem tehetnek. 5Megmondom én nektek, kitől féljetek: Attól féljetek, akinek, miután megölt, ahhoz is van hatalma, hogy a kárhozatba taszítson benneteket. Igen, mondom nektek, tőle féljetek.” (Lk12, 2-5) Féltek a rágalmazott szentek???
Írta:
Rákóczi Piroska
