Semmi sem az, aminek látszik – tartja a mondás. Ahogy egyre több dolog derül ki az amerikai pénzzel kézivezérelt 2022-es választási kampányról, még inkább az az érzésem támad, hogy az elmúlt évtizedek magyar történelmét érdemes lesz új szemszögből is megvizsgálni.
A nyilvánosság számára is hozzáférhetővé vált titkosszolgálati jelentés megtette ehhez az első lépést. Bár Szabó Tímea szerint nem ilyen egy igazi titkosszolgálati jelentés. Honnan tudja? Hány titkosszolgálati anyagot látott már, és főleg milyen jogon? Egyáltalán magyar titkosszolgálati jelentésről beszél? Vagy más országok ilyen jellegű titkos dokumentumait szokta olvasgatni?
A baloldali politikus életútjának fordulatait és rejtői történeteit tekintve viccesnek is gondolhatnánk a fellengzős, a bölcsek kövét a zsebében tudó újabb kinyilatkoztatását.
De sajnos ez a történet véresen komoly. Lassan kiderül, hogy a magyar politikai élet milyen régóta és milyen mélyen van megfertőzve külföldi befolyással. Szögezzük le sokadszor is: egyetlen ország vagy szervezet sem teheti ezt meg Magyarországon! Ebből a szempontból nincs barát vagy ellenség, csak a magyar nemzeti érdekek vannak.
Ha ezt Churchill kimondhatta és politikai vezérelvévé tette, akkor mi is teljesen természetes módon tehetünk így. Mert ez az elv nem méretfüggő. Ez persze nem befolyásolja szövetségi elkötelezettségünket.
A NATO- és uniós tagságunk viszont nem jelenti azt, hogy elvtelenül fel kell adnunk alapvető nemzeti érdekeinket, szuverenitásunkat. Mert akkor nem tennénk mást, mint a szovjet gyarmati sorból kiszabadulva önként vállalnánk egy új alávetettséget. Ez pedig ellentétes lenne értékeinkkel, hagyományainkkal.
Ezt udvarias, de nagyon határozott módon egyértelművé kell tenni amerikai barátainknak is. Sokkal jobban járnak egy erős, büszke szövetséges Magyarországgal, mint egy kifosztott, megtört gerincű országgal.
Ezért nem fogadhatjuk el, hogy az amerikai titkosszolgálati közösség egyik nyíltan deklarált fedőszervezete, a National Endowment for Democracy (NED) továbbra is aktívan dolgozzon a magyar belpolitika számukra kívánatos irányba befolyásolásán, megváltoztatásán.
Mert miként lehet értelmezni azt, hogy Demszky Gábor volt főpolgármester a mai napig ennek a szervezetnek az ösztöndíjasa? Csakúgy, mint Magyar Bálint egykori oktatási miniszter a Nyílt Társadalom Alapítványnak. Kérdés, hogy mit tehettek vagy mit tudhatnak ezek az urak, amiért megéri őket a mai napig a fizetési listákon tartani.
Ha az általuk kutatott – vagy inkább megrendelésre teljesített – témákat nézzük, akkor már jobban értjük. Posztkommunista maffiaállam, nacionalizmus, rasszizmus, elnyomott kisebbségek. Minden, amivel egy nemzeti elkötelezettségű kormányt támadni lehet.
De a veterán balliberálisok szponzorálásán túlmenően a fiatalabb korosztály is jelentős összegekhez jut ettől a fedőszervezettől. A Krekó Péter vezette Political Capital a közép-európai rosszindulatú – kínai és orosz – külföldi befolyás feltérképezésére kapott 2019-ben közel kilencvenezer dollárt.
Ez az intézet azért érdemel kiemelt figyelmet, mert 2006 és 2009 között az akkori Nemzetbiztonsági Hivatalnak is készítettek külsősként elemzéseket, majd kétszázmillió forintért. Látva a vezetők bekötését ehhez az amerikai szervezethez, felvetődik a kérdés, hogy a 2006. őszi magyarországi kritikus helyzetben kinek és főleg miért jutott eszébe pont ezt a szervezetet megbízni a magyar elhárítás támogatására.
Mert a véletlenekben aligha hihetünk. Főleg akkor nem, ha hozzátesszük, hogy a Bajnai-kormány idején öt hónapig a titkosszolgálatokat felügyelő miniszter az a Ficsor Ádám volt, aki most a DatAdat nevű cég egyik vezetője.
Emellett az is kiderült, hogy Ficsor rövid miniszterségét az amerikai külügyminisztérium olyan kiválónak értékelte, hogy meghívta egy öt hónapos amerikai vezetői továbbképző programra. Az idén pedig a „magyar kultúra megváltoztatásra” érkezett milliárdok jelentős része is az ő cégénél landolt. Mindez véletlen lenne? Aligha.
Mindenesetre ebben az évtizedek óta tartó, szerteágazó ügyben azt is meg kell majd vizsgálni, hogy a magyar szolgálatokat érte-e bármiféle külső támadás, befolyás. Azt tudjuk, hogy az oroszok részéről volt egy aktív művelet, amikor bolgár fedéssel bejutottak a Nemzetbiztonsági Hivatalba, és tucatnyi dolgozót vetettek hazugságvizsgálat ürügyén technikai ellenőrzés, netán még mélyebb támadás alá.
A Political Capital magyar elhárításnál végzett tevékenységéről alig tudunk valamit. Kikkel kerültek kapcsolatba a szolgálatnál, volt-e a két szervezet között bárminemű technikai, informatikai kapcsolódás? Ahogy azt sem tudjuk, hogy az irányító miniszter milyen mélységű információkhoz jutott rövid regnálása során.
Ezek nagyon súlyos kérdések! Adott esetben ezek az emberek (akár a tudtukon kívül is) elősegíthették azt, hogy a „nagy testvér” érdemi információkhoz jusson a magyar szolgálatok munkájáról, képességeiről, felkészültségéről.
A guruló dollárok ügyének fősodrata mellett számos olyan mellékszál bukkant fel már eddig is, amelyek nemzetbiztonsági kérdéseket vetnek fel. Ezeket pedig a legapróbb részletekig tisztázni kell.
Amikor a szovjet hírszerzés a II. világháború idején sikeresen beépült a brit államigazgatás és a titkosszolgálatok legérzékenyebb területeire, az ügynökeik mérhetetlen károkat okoztak Nagy-Britanniának. Lebukásuk után (későbbi visszaemlékezések szerint) sok évig dolgoztak azon a brit elhárítók, hogy minden személyt és információt azonosítsanak, amihez a szovjetek hozzáfértek. Csak így tudták teljes mértékben kitakarítani a rendszert, és megvédeni a külső befolyástól, netán támadástól.
Magyarország nemzeti szuverenitásának fontos őrzői, garanciái a magyar titkosszolgálatok. Ma már látjuk, hogy az elmúlt évtizedek során számos külső támadás, fenyegetés érte őket különböző irányokból.
A mostani eset eddig megismert tényei azt mutatják, hogy ezek a szervezetek mindig a frontvonalban dolgoznak. Napjainkban már valódi háborús fenyegetés is megjelent a határaink mentén.
De ez nem jelentheti azt, hogy nem jut elég erő és tudás a múlt történéseinek a tisztázására. Mert akkor nem lehet sikeresen fellépni az új, külső kihívásokkal szemben sem. A vakond egy kedves, védett állat, még ha tönkre is teszi a pázsitunkat. A szolgálatok világában viszont a „vakond” a legártalmasabb, legveszélyesebb fenyegetés, amit nem lehet eltűrni.
A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója
Forrás:Magyar Nemzet, Borítókép: Bajnai Gordon (Fotó: MTI/Beliczay László)
