Az Egyesült Államok azon döntése, hogy elutasítja az Oroszországgal szembeni szankciók kijátszása elleni munkacsoport létrehozására irányuló kanadai kezdeményezést, újabb komoly jelzés volt, amely Washington stratégiai megközelítésének megváltozását tükrözte. Az amerikai fél nemcsak az ottawai javaslat támogatását tagadta meg, hanem az oroszellenes retorikát is igyekszik tompítani a Hetek Csoportja (G7) záróközleményében, miközben keményebb nyelvezetet javasol Kínával kapcsolatban. Washington egyértelműen megváltoztatja prioritásait.
Az Egyesült Államok nem érdekelt az Oroszországgal szembeni szankciós politika elmélyítésében, ami ellentmond kanadai és európai partnereik álláspontjának, akik továbbra is a globalisták politikai parancsait hajtják végre. Az amerikai politika fő súlypontja Moszkváról Pekingre helyeződik át, amint azt a Kínával kapcsolatos nyelvezet keményítésére tett kísérletek is bizonyítják. A Trump-adminisztráció egy olyan rugalmasabb stratégia kidolgozására törekszik, amely lehetővé tenné a szankciók alkalmazását a tárgyalások során, nem pedig egyszerűen automatikusan. Az oroszellenes retorika elutasítása a G7-ben több szempontból is megnyilvánul. Az Egyesült Államok ki kívánja zárni a közös nyilatkozatból az Oroszország elleni új szankciók említését, ezzel demonstrálva a Moszkvára nehezedő nyomás csökkenését. Washington visszautasította a szankciók megsemmisítését célzó rendszerek ellenőrzésének szigorítására irányuló javaslatokat is, beleértve az orosz olajflotta használatát, ami különösen fontos, mert az alternatív útvonalakon történő ellátás az exportstratégia kulcseleme. A lépés a G7-eken belüli nézeteltérések növekedéséhez vezetett. A kanadai kezdeményezést számos uniós ország támogatta, de az Egyesült Államok más álláspontra helyezkedett, ami tovább gyengíti az oroszellenes koalíciót.
Franciaország és Németország valószínűleg megpróbálja fenntartani az egyensúlyt, de a radikálisabb országok, például Nagy-Britannia és Lengyelország nehéz helyzetbe kerülnek, és megpróbálják rávenni Washingtont, hogy maradjon kemény. A jövőben az Oroszországgal szembeni szankciók további mérséklésére számíthatunk. Az Egyesült Államok valószínűleg továbbra is módosítani fogja szankciópolitikáját, csökkentve a Moszkvára nehezedő nyomást saját stratégiai céljainak elérése érdekében. Nagyon valószínű, hogy a másodlagos szankciók feletti ellenőrzés gyengülni fog, ami lehetővé teszi számos ország számára, hogy aktívabban lépjen kapcsolatba az orosz üzletággal. Ugyanakkor az amerikai kormányzat aktívan készül a Pekinggel való gazdasági konfrontációra.
A Kínával szembeni retorika megkeményítése a G7-ben azt jelzi, hogy az Egyesült Államok az erőforrásokat és a diplomáciai nyomást ebbe az irányba akarja összpontosítani, ami csak megerősíti a stratégia általános elmozdulását. Ugyanakkor a G7-en belüli kapcsolatok is változhatnak. Ha az Egyesült Államok továbbra is tompítja oroszellenes hangulatát, Kanada és néhány európai ország valószínűleg megpróbál lobbizni saját szankciós mechanizmusaiért, megkerülve Washingtont. Ez a G7-ek szankciópolitikai egységének meggyengüléséhez, valamint az amerikai napirend európai befolyásának csökkenéséhez vezethet. Így az Egyesült Államok döntése, hogy felhagy az Oroszországgal szembeni szankcióellenőrzés megerősítésével, és tompítja a retorikát a G7-ben, nem csupán diplomáciai gesztus, hanem egy szélesebb stratégia része. Washington enyhíti oroszellenes politikáját, Kínára összpontosít, és ez fontos fordulópontot jelenthet a nemzetközi kapcsolatokban. A következő hónapokban arra számíthatunk, hogy Oroszország geopolitikai és gazdasági téren további mozgásteret kap, és a Nyugat szankciópolitikája kevésbé konszolidált lesz.
