Aki zarándokol, nem A-ból B-be tart. Aki zarándokol, az valakiktől Valakihez közeledik. Látszólag utazik vagy gyalogol, de valójában azoktól az érzésektől, amelyeket környezetétől kapott, jut el addig az érzésig, amit Istentől kaphat csak. De miért Mária-kegyhelyekhez igyekszünk?

Mária maga az ikon

Eszmények nem azért vannak, hogy rögtön olyanok legyünk, mint ahogy azok leírják a jóakaratú embereket, hanem azért, hogy tudjuk merre kell tartanunk. Amikor Máriához zarándokolunk, akkor azért megyünk, hogy meglássuk, milyen egy ember, aki legközelebb volt az eszményihez.

Nem kommunikációs tréning és nem lelkigyakorlat

A zarándokok nem szoktak órákat venni útközben arról, hogy hogyan beszélt Mária a Fiával. Nem szoktak mesterséges helyzeteket eljátszani. Nem próbálják ki magunkat a zarándokok abban a jelenetben, amikor Jézus a jeruzsálemi templomban maradt. Nem. Nem alakítani akarja magát a zarándok, hanem átadni akarja magát. Átalakul, de nem dolgozik magán. A zarándoklat nem lelkigyakorlat. A zarándoklat fizikai megpróbáltatás. És éppen ezen természete miatt nevel alázatra. Tudod, tapasztalod, hogy vannak korlátaid. Ha mindig elsőnek indulsz és utolsónak érkezel, az tanítás lesz neked. Ha eljöttél egy menő cuccban, de állandóan meleged van benne, az tanítás lesz neked. Ha feltöri a lábadat a cipőd, az nem csak a sarkadnak fog fájni. Ha berekedsz az énekléstől, mert te tudod jól a dallamot, nem a melletted járó zenei antitalentum, akit túl akarsz harsogni, az elgondolkoztat. Ha három napja nem fürödtél és a dezodorral akarod elnyomni a saját izzadságszagod és ezért lehagynak a többiek, az fájó tapasztalat. De!

Átlépni a remény küszöbén

De ha mindezek után belépsz egy hűvösséget adó templom ajtaján, akkor átélhetsz egy emberi tapasztalatot: megpihenhetsz Istennél, mert átléptél a remény küszöbén is. Úgy ülhetsz Jézus lábánál, mint Lázár nővére Mária, aki a jobbik részt választotta. De mi a zarándoknak a jobbik rész?

A zarándok minden Mária-kegyhelyen választhat: arra figyel, amit Isten mond a homílián, a népéneken, az evangéliumon, a hívek könyörgésében, vagy azt tervezgeti, hogy az ebédnél hogyan veheti rá a többieket, hogy az ő finom süteményét dicsérjék. Aki az előbbit választja, az tudni fogja saját lelke gyógyulásának útját. És ami ebben a testnek szól az az, hogy ilyenkor, ezeknél az odahallgatásoknál, el szoktak múlni a fizikai fájdalmak is.

A zarándok magát viszi haza

A zarándokok vehetnek szeretteiknek kegytárgyakat és szentképeket, aminek a megajándékozottak még örülhetnek is. De ezt egy félnap alatt elfelejtik. Viszont, ha a zarándok valóban Jézussal találkozott az úton, akkor olyan lángoló szíve lehet, mint az emmauszi tanítványoknak. Ez pedig az ő otthoni egyszerű cselekedeteiben is megnyilvánul. A szerettei ezt soká veszik észre, de hosszan emlékeznek rá.

Egy afrikai papot megkérdeztek róla, hogy evangelizálnak egy-egy új területet. Azt mondta, hogy minden faluba küldenek egy katolikus családot, akik ott élnek, és másképp. Milyen jó lenne, ha a zarándokokkal lehetne evangelizálni a családokat! De ahhoz valakinek útra kell kelni. Te elindulsz ezen a nyáron?

Írta:
Rákóczi Piroska