Ursula von der Leyen kezdhet félni. Nemcsak a nemrég megkötött Mercosur-megállapodás körül kialakult tiltakozások miatt, nemcsak azért, mert az unió kárára hajtatja végre Ukrajna finanszírozását, vagy a hírhedt Pfizer-botránya okán. Hanem Manfred Weber belső árulása miatt, amit a Politico hozott nyilvánosságra.

Az ügy főszereplője – minő meglepetés! – Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) vezetője és Iratxe García a Szocialisták és Demokraták (S&D) vezetője. Cicaharcuk lassan hét éve tart, és ki nem találják, Manfred azért rágott be Garcíára, mert a baszk európai parlamenti (ep-) képviselő Dacian Cioloșszal együtt megtagadta Weber támogatását az Európai Bizottság elnöki posztjáért folytatott küzdelemben. Emlékezzünk, ekkor üzent hadat Orbán Viktornak is, mert ellene szavazott.

Manfred Weber átment a “szélsőjobboldalra”?

De a Politico szerint Weber sem egy földre szállt angyal. Vezetésével az EPP – legalábbis a lap ezzel gyanúsítja – „egyre gyakrabban működik együtt a szélsőjobboldallal, különösen deregulációs, migrációs és zöldpolitikai kérdésekben.”

Ez a lépés felrúgta az évtizedekig működő EPP–S&D „nagykoalíciót”, amely korábban a parlamenti stabilitás alapja volt. A megromlott viszony Ursula von der Leyen második bizottsági ciklusának végrehajtását is nehezíti, mivel a kiszámíthatatlanabb szavazások gyengítik a törvényhozási támogatást

– aggódik a brüsszeli lap. 
Ahogyan az baloldalon megszokott, a tábor hirtelen két részre szakadt, a felek pedig kölcsönösen egymásra mutogatnak. Weber szerint García „az S&D belső megosztottsága miatt” nem tudja betartani ígéreteit, García viszont hataloméhesnek tartja Webert, aki szerinte „a szélsőjobboldalt legitimálja.”

A konfliktus annyira átlibben kicsinyes beszólogatásokba, hogy a plenáris üléseken rendre személyeskednek egymással, volt, hogy a felszólalásaikban többször említették „ellenségként” vagy „árulóként” a másikat, mint politikai ellenfeleiket. 

Ehhez persze az is hozzájárult, hogy sok parlamenti vezető nem adott annyi szaftos pozíciót a másik félnek, mint amennyit előzetesen megígértek. Weber emellett – ahogyan most Orbán Viktor esetében is teszi – nyíltan támogatta a szociáldemokrata Pedro Sánchez szocialista miniszterelnök ellenfeleit, ami García számára különösen érzékeny kérdés. Az EP-választások utáni spanyol és olasz biztosjelöltek körüli 2024-es meghallgatásoknál szakadt el végleg a cérna. 

A Politico egyébként ellentmondásosan azt írta, Weber és García nyilvánosan igyekezett bagatellizálni a konfliktust (miután egymást küldték el a pi… melegebb éghajlatra), de hiába.

Mivel a két frakció képtelen együttműködni egymással, a parlamenti döntések is kiszámíthatatlanabbá váltak, és instabillá vált az EU törvényhozása.

A brüsszeli lap végezetül aggódik amiatt is, hogy mi lesz a 2027-es parlamenti vezetői posztok újraelosztásával és a következő parlamenti elnök megválasztásával. Ugyanis az Európai Parlamentben az alelnökök és az úgynevezett quaestorok, azaz az adminisztratív, pénzügyi és személyzeti ügyekért felelős EP-tagok mandátuma is jövőre jár le.

Bizony, nem elképzelhetetlen, hogy nem a „falra festett” jobboldal, sokkal inkább Manfred Weber buktatja meg Ursula von der Leyenéket, s vele együtt a brüsszeli bürokráciát.