A dezinformáció, gyűlöletbeszéd és a rendszerszintű veszélyek elleni küzdelem jegyében cenzúrát gyakorol az EU az amerikai kongresszus tavalyi jelentése szerint. A kongresszus igazságügyi bizottságának elnöke és az EU biztosa közti levelezés sem segített dűlőre jutnia a feleknek afelett, hogy mindez cenzúra-e vagy sem.

„A Digital Services Act (DSA) az EU átfogó digitális cenzúratörvénye” – írja bevezetőjében az amerikai Kongresszus Igazságügyi Bizottságának 2025 nyarán elfogadott jelentése. A jelentéshez kilenc techcégtől kértek be adatokat, ezekből vonták le a következtetést, hogy az EU a DSA-t cenzúrára használja, annak ellenére, hogy állítja, csak illegális és káros tartalmakat céloznak vele. Sőt: „a kormányok, beleértve az EU-t, fegyverként használja az olyan kifejezéseket, mint ’dezinformáció’ és ’gyűlöletbeszéd’, hogy így cenzúrázzák politikai ellenfeleiket és a választók felől érkező kritikákat, beleértve a ’mémeket’ és a szatirikus formákat”.

EU és a cenzúra

A Digital Services Actet 2022-ben fogadta el az EU, és a nagy közösségi platformok működését szabályozza úgy, hogy tartalmi moderációra biztatja őket, mely magában foglalja kezelési kódexek elfogadását, illetve az együttműködést az EU-ban kijelölt tényellenőrző és tartalomértékelő („megbízható bejelentő”) NGO-kkal. Első ránézésre egy technikai szabályhalmazról van szó, ám valójában azt úgy fogalmazták meg, hogy rendelkezéseit tágan és szubjektíven, akár politikailag lehessen értelmezni. 

Így bár a nagy közösségi platformok tartalommoderálási eljárásai sok kívánni valót hagynak maguk után (például az átláthatóság és kiszámíthatóság terén), 

a DSA nem javít, hanem ront a helyzeten, effektíve cenzúrára kötelezve őket. 

Az előző tíz évben sok panasz született eme szolgáltatók balliberális moderálási elhajlásai miatt, jobboldali-konzervatív hangok, személyiségek, posztok „letekerése”, elhallgattatása, akár törlése kapcsán. Ezt talán megoldhatná egy EU-s szabályozás, de az EU problémája nem az, hogy a platformok moderálási szokásai balliberális irányba elfogultak, hanem hogy nem eléggé azok. Igaz, Donald Trump megválasztása óta a Meta és az Elon Musk által megvásárolt X jelentősen javult, ezt a javulás baloldalon, a magyar baloldali médiában is hanyatlásnak tekintik.

A kongresszusi jelentés meg is jegyzi, hogy „az EU és tagállamai arra használják a DSA cenzúra-eszközeit, hogy elhallgattassák a konzervatívokat olyan ügyekben, mint a bevándorlás és a környezet”.

A DSA megköveteli a „nagyon nagy szolgáltatóktól” (VLOP: Very Large Online Platforms), hogy ne csak illegális tartalmakat ellenőrizzenek és tüntessenek el, hanem a „rendszerszintű veszélyt” (systematic risk”) jelentő tartalmakat is detektálják. Megköveteli a mihamarabbi fellépést a kérdéses tartalom ellen, és éves jelentést is kér a szolgáltatóktól. A rendszerszintű veszély már önmagában tág fogalom, de DSA-s értelmezése még tágabb: negatív hatás a közéletre és választási folyamatokra, a közbiztonságra, negatív hatás az közegészségügy védelmére, az emberek egészségére, negatív hatás az alapvető jogok gyakorlására. 

Továbbá a civil szervezeteknek abba az irányba kell terelnie a platformokat, hogy ne csak az illegális tartalmakat távolítsák el, mivel 

„a tartalommoderálásnak túl kell mennie az illegalitáson”, például moderálva „káros és dezinformációs” tartalmakat is.

Az EU bizottsága tizenhét szolgáltatót tekint VLOP-nak, közülük tizenhárom amerikai (például a Meta, az X, a YouTube, stb.) Az egyetlen európai szolgáltató egyes pornóoldalakon túl a Booking.com. A Spotify pedig nem számít 45 millió felhasználót elérő szolgáltatónak, ezért nem tartozik a DSA hatálya alá. 

Az amerikaiak rámutatnak arra is, hogy az EU-s törekvés nem csak az EU-n belüli szabályozás volt, hanem Jozef Sikela iparért és kereskedelemért felelős biztos szavai szerint az, hogy a DSA legyen a minta világszerte, Thierry Breton belső piacért felelős biztos megjegyezte, hogy az amerikai közbeszéd tovagyűrűző hatásai illegálisak lehetnek az EU-ban, és hogy a DSA-t eleve úgy alkották meg, hogy hatása legyen az Egyesült Államokban is. 

A kongresszusi jelentés is kiemeli, hogy az elvileg önkéntes magatartási kódexek a bizottság levélváltásai szerint valójában kötelezőek. Amikor a Twitter/X kilépett az együttműködésből, mert nem kért a kívülálló „tényellenőrökből” és „megbízható bejelentőkből”, a bizottság nyomozást indított a platform ellen, és büntetéssel fenyegette a céget. Az ilyen harmadik felek („civil szervezetek”, valójában liberális NGO-k) bevonását erősen javallja az EU, s ha ez nem történik meg, bár elvileg nem kötelező, az rossz pont az érintett cégnek, mivel az ilyesfajta együttműködést a DSA betartása mércéjének tekintik. Akárcsak az ajánlott magatartási kódexek adoptálását, legyen szó a „gyűlöletbeszédről” vagy „ dezinformációról”. 

Eme NGO-knak csak maguktól a platformoktól kell függetlennek lenniük, az nem probléma, hogy jelentős összegeket kapnak például a bizottságtól. Sőt, az is előfordulhat, hogy perben állnak egy plaftormmal, mint a német „megbízható bejelentő” Hate Aid az X-szel. 

A kikerült adatok szerint például egy 2025 májusi EU-s workshopon leírták, hogy 

gyűlöletbeszédnek bizonyulhat egy olyan poszt, ami szerint „vissza kell vennünk az országunkat” 

– ha ugyanis ezt egy muszlim lány megnyilvánulására való reakcióként posztolja valaki, akkor ez „illegális gyűlöletbeszéd”. Pedig ezt a mondatot használta többek közt a baloldali, demokrata párti Kamala Harris és Elizabeth Warren is. Eme példában, az egyetlen egyben a nyolc közül, melyben szerepelt egy fiktív felhasználó, annak neve „@Patriot90” volt.

Ugyanitt egyes „civil szervezetek” (Acces Now) azt szorgalmazták, hogy „mindent” távolítsanak el a szolgáltatók, ami „gyűlöletkeltőnek és károsnak tekinthető”.

Rámutatnak: 2024-ben a lengyel Nemzeti Kutatási Intézet (NASK), ami „megbízható bejelentőként” van számontartva (azaz az EU-s szabályozás szerint értékelheti a tartalmakat a platformokon) problémásnak jelzett egy posztot, ami szerint „az elektronikus autók nem jelentenek sem környezetvédőbb, sem gazdaságosabb megoldást” – ami egy teljesen legitim, vitára érdemes állítás.

A német hatóságok pedig 2024 decemberében a bűnelkövető migránsok kitoloncolását szorgalmazó tweetet minősítették „gyűlöletre” és „erőszakra való uszításnak”, továbbá „az emberi méltóság elleni támadásnak”.

A kongresszusi jelentés egy hosszadalmas levélváltást is közöl Jim Jordan republikánus képviselő, az kongresszusi Igazságügyi Bizottság elnöke és Thierry Breton EU-s belső piacért felelős biztos, majd utóda, Henna Virkkunen között. A levelezésben Jordan cenzúrával vádolja meg az EU-t, amit a biztosok visszautasítanak, mondván, a DSA nem moderál  tartalmat. Erre válaszaiban Jim Jordan rámutat, hogy a biztosok ellentmondásosan érvelnek, és a törvény konkrét tartalommoderációról szól. A jelentés szerint egyszerűen a DSA a cenzúra eszköze az Európai Unióban.

De mi is az a Digital Services Act? 

A DSA „előírja a világ legnagyobb online platformjainak, mint például a TikTok, az X, a YouTube, a Facebook és az Instagram, hogy azonosítsák és ’enyhítsék’ az oldalaikon található ’rendszerszintű kockázatokat’, beleértve a ’félrevezető vagy megtévesztő’ tartalmakat és a ’dezinformációt’, ’a polgári diskurzusra és a választási folyamatokra gyakorolt ​​tényleges vagy előrelátható negatív hatásokat’, a ’gyűlöletbeszédet’ és a ’nem illegális információkat’.” Ez talán technikainak és veszélytelennek hangzik, de a lényege a tág értelmezési lehetőség: a fő kérdés, hogy ki és hogyan határozza meg, hogy milyen tartalom ütközik eme problémákba. 

A Wikipédia szerint „a digitális szolgáltatásokról szóló törvény (DSA) egy 2022-ben hatályba lépett uniós rendelet, amely átfogó jogi keretet hoz létre a digitális szolgáltatások elszámoltathatóságára, a tartalommoderálására és a platformok átláthatóságára vonatkozóan az Európai Unió egész területén”, ami „fokozatos kötelezettségeket vezet be”. Továbbá „a DSA minden digitális közvetítő szolgáltatásra vonatkozik, beleértve a tárhelyszolgáltatásokat, az online platformokat (például a közösségi hálózatokat, az online piactereket, a pornográf platformokat, az alkalmazásboltokat) és a keresőmotorokat. Többszintű szabályozási megközelítést határoz meg: alapvető kötelezettségek minden szolgáltatásra, fokozott feladatok az online platformokra, valamint a legszigorúbb követelmények a nagyon nagy online platformokra (VLOP) és a nagyon nagy online keresőmotorokra (VLOSE), amelyek havi több mint 45 millió aktív felhasználóval rendelkeznek az EU-ban.”

Béky Zoltán médiajogász nemrég megjelent Civil a pályán? című kötetében tíz fő problémát vázol a DSA-val kapcsolatban: 

• nem pontos a jogellenesség meghatározása, csak a tartalmak jogellenességére koncentrál, nem minősül jogellenesnek, ha egy szolgáltató önkényesen korlátozza valaki szólásszabadságát, ami egyébként alapjog
• a szólásszabadság védelme mellékesen van megemlítve
• szabad kezet ad a szolgáltatóknak a „magánszabályozásra”
• önkéntes magatartási kódexek felállítását szorgalmazza, de lényegében végül kötelezővé teszi azokat
• a szolgáltatóknak együtt kell működniük mindenféle NGO-kkal, akik megmondják, mi gyűlöletbeszéd és mi dezinformáció
• ezekből az NGO-kból hálózatot hoztak létre
• az NGO-s együttműködési hálózatba csak globalista-liberális NGO-k kerültek bele
• elvonják a nemzeti hatóságok hatáskörét, lopakodó hatáskör-elvonás történik, azaz föderalizáció
• csak magánszemély fordulhat saját hazájában bírósághoz egy szolgáltatóval szemben, egy jogi személy a szolgáltató székhelye szerinti országban kell oda forduljon.

A DSA részét képezi annak a Demokráciapajzs nevű intézkedéscsomagnak, ami elvileg a demokráciát és szólásszabadságot hivatott védeni, valójában azonban az EU föderalista-liberális elitjét védi a demokráciától, minthogy a dezinformáció, gyűlöletbeszéd és külföldi beavatkozás elleni harcnak maszkolja el a jobboldali-populista pártok és szavazóik elleni küzdelmet.