Jézus a húsvét előtti vasárnapon ünneplő tömeg körében vonul be Jeruzsálembe. A következő pénteken keresztútra kényszerül. Előtte a korábban őt ünneplő tömeg a haláláért kiabál Pilátus kérdésére válaszolva. Azt üvöltik: „Feszítsd meg őt!”. Az emberben két én lenne? Egy Messiást váró, őt ünneplő, meg egy másik, aki ha nem kap politikai felszabadítást, akkor bárki ellen fordul? 5 nap alatt egyik énjéből a másikba lép át?

Az ellenségszeretet értelme

Bármilyen furcsa, ez a lelki kettősség igazolja, hogy amit Jézus Krisztus a szeretetről tanít, egyedül az az igaz, a teljes igazság a szeretetről. Ha nincs benned ellenségszeretet, akkor még a saját szüleidet is meg fogod kövezni. Mert nem lakik bennünk két ember. Ha arra neveled a gyerekedet, hogy magát szeresse és közös ellenségeiteket gyűlölje, akkor téged sem fog szeretni. Aki igazán szeret, az az ellenségével sem tud gonoszul bánni. Akit arra edzenek a szülei, hogy gyere, utáljuk azt a másikat, majd ezt az érzést egyre növelik benne, annak egyszerűen nem fog kialakulni a szeretőképessége. És mikor látszik ez meg? Amikor a szülő betegen a kórházba kerül és a 3 felnőtt gyereke közül 3 napig egyik sem jön be hozzá. És akkor az a szülő mérges és fűnek-fának panaszkodik a gyerekeire, hogy hogyan képzelik ezt.

Akkor mi történ virágvasárnap után?

Sok teológus, sok szent, sok író próbálta magyarázni a jelenséget. Én nem tudok mit hozzátenni ezekhez. Csak szeretném megvilágítani, hogy Isten, hogyan tudta megmutatni az ember iránti lángoló szerelmét. Akkor is meghalt az emberérért, ha az ember minden rajongását elveszítette a Második Isteni Személy iránt. Azt tette, amit tanított: szerette az ellenségeit. Nem szavakkal, nem a pszichéjével, nem érzelmekkel, hanem tettekkel. De hogy tudott akkor ünnepelni virágvasárnap?

Minden napnak a maga öröme

Csodálatos a húsvét története, mert minden fontos mozzanata Jézus Krisztus „programbeszédének”, a Hegyi beszédnek a valóságba ültetése. Ha elolvassuk, hogy mit hirdetett a Mester küldetése elején, és mi történt a szent három napban, akkor döbbenetes azonosságot találunk. Csak olvassuk el a 8 boldogságot! Egymás után. Majd az azt követő szakaszokat arról, hogy a Mennyei Atya gondoskodik rólunk. Itt hívja föl a figyelmet arra a Megváltó, hogy minden napnak a maga baja. És ugyanígy: minden napnak a maga öröme.

Ha nagyon akarom, akkor Jézus dicsőséges bevonulása a zsidók fővárosába nem a halála előtti utolsó örömmámor, hanem a feltámadása utáni öröm elővételezése. De egy nagy különbséggel.

Az Atya elismerése

Virágvasárnap Jézust emberek dicsőítik. A feltámadáskor a Fiút az Atya dicsőíti meg. A feltámadott Jézus az Atyától kap hervadhatatlan koszorút: új testét. És kap még valamit. Az ember számára megígért Lélek végre eljöhet és elkezdheti a történelem új szakaszát. Ebben a szakaszban vagyunk most. Bár látszólag vesztésre áll a világban a kereszténység ügye, bár itt reszketünk a harmadik világháború árnyékában, egyre többen vagyunk, akik nem magunkat siratjuk, hanem Jézust dicsőítjük. Ezért mondhatjuk virágvasárnap bátran, hogy „Hozsanna a Magasságban!” Ezen a vasárnapon is lehetünk boldogok – akár nyolc okból is!

Írta:
Rákóczi Piroska