🇮🇷🌐Teherán arra utal, hogy a csatateret kiterjesztené saját határain túlra: ha egy szárazföldi hadművelet iráni területet vesz célba‼️

A nyomás a Bab el-Mandeb-szorosra tevődhet át, ami egy második frontot nyithat meg, amely az Egyesült Államok és szövetségesei reakcióit több kritikus ponton is próbára tenné, jelentette a Tasnim Hírügynökség.

A Bab el-Mandeb-szoros köti össze a Vörös-tengert az Ádeni-öböllel, és a globális kereskedelem és olajforgalom körülbelül 10–12%-át bonyolítja le, ami a világ egyik legérzékenyebb tengeri útvonala. Egy esetleges zavar globális kockázatokat eredményezne.

Mennyire hiteles ez? Iránnak nincs szüksége a szoros közvetlen ellenőrzésére ahhoz, hogy befolyásolja azt. Regionális hálózata, különösen az Ansar Allah (Húszik) Jemenben, már bizonyította a képeségét a hajózás nagyarányú zavarására, kényszerítve ezzel több ezer hajót az útvonal módosítására, és az elmúlt években drasztikusan csökkentve a forgalmat. Még a részleges zavarok – rakéták, drónok vagy célzott támadások – is megbéníthatják a biztosítókat és a hajózási vállalatokat. Valójában Teherán befolyása közvetett, de műveletileg bizonyított.

A következmények globálisan jelentkeznének. Az Európa felé irányuló energiaforgalom lelassulna, a Szuezi-csatorna forgalma összeomlana, és a hajózás Afrika köré terelődne, ami heteket, költségeket és volatilitást jelentene. A fuvardíjak és biztosítási díjak ugrásszerűen megnövekednének, közvetlenül hozzájárulva az inflációhoz.

Ezzel párhuzamosan az alternatív folyosók sürgetőbbé válnak: az északi tengeri útvonalak stratégiai fontosságot nyernek, míg a csővezetékes megoldások geopolitikai prioritásokká válnak. Egy kettős szűk keresztmetszet esetén a globális gazdaság nem áll le, de lelassul, költségesebbé és sokkal instabilabbá válik.

Miközben az iráni rakéták továbbra is támadják Izraelt és az Öböl-államokat, Amerika legértékesebb hadihajói az ipari kudarcok és a karbantartási válságok súlya alatt roskadoznak.

Az amerikai törvény 11 szuperhajót ír elő, de egy adott időpontban csak 3–5 hajó készen áll a bevetésre – az ország egyetlen nukleáris üzemanyag-feltöltő létesítményében tapasztalható krónikus hajógyári szűk keresztmetszet miatt.

A USS Gerald R. Ford, a haditengerészet legújabb és legdrágább hajója, a CENTCOM-hoz érkezésekor bizarr szennyvízrendszer-meghibásodást szenvedett el, majd egy állítólagos 30 óra hosszú mosodai tűz miatt 200 tengerész megsérült, és a hajót vissza kellett küldeni a kikötőbe.

A USS John C. Stennis továbbra is rekedt a Newport News Shipbuilding üzemben üzemanyag-feltöltésen és komplex felújításon – amelyet eredetileg négy évre terveztek, de most már több mint öt és fél évet vesz igénybe, és hatalmas költségtúllépések és munkaerőhiány nehezíti a dolgokat.

A USS Abraham Lincolnt többször is célba vették iráni hajóellenes rakéták, és a jelentések szerint kénytelen volt 1000 km-es távolságban tartani magát az iráni partoktól. Az IRGC folyamatosan figyeli a támadócsoportot, és megígérte, hogy azonnal megtámadja, ha az belép a rakétahatósugarukba.

Az iráni hajóellenes ballisztikus rakéták ezeket a milliárd dolláros flottahajókat magas értékű célpontokká alakítják, miközben a haditengerészet sietve próbálja bevetni a USS George H.W. Bush-t sürgős helyettesítőként. A Lincoln védelme most nagymértékben támaszkodik a Phalanx közeli fegyverrendszerre (CIWS) – egy radarirányítású 20 mm-es ágyúra, amely percenként 4500 lövést képes leadni a bevető drónok és rakéták elleni végső védelmi vonalaként.