Az arany vált a világ jegybanki tartalékainak legnagyobb egyedi eszközévé – derül ki az Európai Központi Bank friss, Az euró nemzetközi szerepe című jelentéséből. Az EKB adatai szerint 2025 végén az arany részesedése a hivatalos deviza- és aranytartalékokon belül 27 százalékra emelkedett, miközben az amerikai államkötvényeké 22 százalékra, az euróé pedig 15 százalékra csökkent.

Ez látványos fordulat a korábbi évekhez képest. 2024-ben még az amerikai állampapírok álltak az első helyen 25 százalékos részesedéssel, az arany pedig 20 százalékon volt. 2023-ban még nagyobb volt a különbség: az amerikai állampapírok 26 százalékot, az arany 16 százalékot képviselt a tartalékokban.

A fordulat azonban nem jelenti azt, hogy a dollár szerepe eltűnt volna. Az EKB hangsúlyozza: az összes dollárban denominált jegybanki tartalékeszköz aránya továbbra is 42 százalék, vagyis a dollár még mindig a nemzetközi tartalékrendszer központi devizája.

Nem csak vásárlás, árrobbanás is áll a háttérben

Az arany előretörése részben a jegybanki vásárlásoknak, részben az árfolyam emelkedésének köszönhető. Az EKB szerint az arany ára 2024-ben mintegy 30 százalékkal, 2025-ben pedig további 60 százalékkal emelkedett, ami önmagában is jelentősen növelte a jegybanki aranykészletek értékét.

Ez fontos különbség: az arany nem feltétlenül azért előzte meg az amerikai állampapírokat, mert a jegybankok tömegesen eladták volna az amerikai papírokat. A jelentés szerint ha a számítást a 2023 végi aranyáron végeznék el, akkor az amerikai állampapírok részesedése továbbra is jóval magasabb, 26 százalék lenne, az arany pedig az euróval azonos, 16 százalékos szinten állna.

Vagyis a változás egyszerre geopolitikai és piaci jelenség: a jegybankok többet tartanak aranyban, de az arany drágulása legalább ilyen fontos szerepet játszott.

A geopolitikai kockázatok hajtják a keresletet

Christine Lagarde, az EKB elnöke a jelentésben úgy fogalmazott, hogy a geopolitikai feszültségek továbbra is erősítik a jegybanki aranykeresletet. A Financial Times összefoglalója szerint a jegybankok 2022 és 2024 között évente több mint 1000 tonna aranyat vásároltak, 2025-ben pedig a drágulás ellenére is mintegy 850 tonnát.

A legnagyobb vásárlók között az elmúlt években Kína, Lengyelország, Törökország és India szerepelt. Ez jól mutatja, hogy az arany nem pusztán befektetési eszköz, hanem stratégiai tartalék is: olyan vagyonforma, amelyet nem egy másik állam fizetési ígérete tart fenn.

A trend a 2022 utáni világban különösen érthető. Oroszország nyugati devizatartalékainak befagyasztása sok ország számára figyelmeztetés volt: a dollárban vagy euróban tartott eszközök jogi és politikai kockázatoknak is ki lehetnek téve, miközben az arany ezzel szemben fizikailag birtokolható, és kevésbé függ a nyugati pénzügyi infrastruktúrától.

Az aranynak is vannak korlátai

Az EKB ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy az arany nem tökéletes tartalékeszköz. Nem fizet kamatot, ára erősen ingadozhat, fizikai formában tárolni költséges, kínálata pedig nem tud gyorsan alkalmazkodni a globális likviditási igényekhez.

Ezért az arany előretörése nem feltétlenül egy új aranyalapú pénzügyi rendszer kezdetét jelenti. Inkább arról van szó, hogy a jegybankok biztosítékként és geopolitikai fedezetként tekintenek rá egy bizonytalanabb világgazdasági környezetben.

A dollár továbbra is meghatározó marad, az amerikai állampapírpiac mélysége és likviditása pedig nehezen pótolható. Az arany viszont egyre fontosabb ellensúly: nem helyettesíti teljesen a dollárrendszert, de csökkenti az attól való kiszolgáltatottságot.

A tartalékpolitika is a blokkosodó világ jele

A mostani adat jól illeszkedik abba a szélesebb folyamatba, amelyben a világgazdaság szereplői egyre inkább diverzifikálni próbálják kitettségeiket. A kereskedelemben megjelenik a friendshoring és a regionális ellátási láncok logikája, a pénzügyekben pedig az arany, a helyi valutás elszámolások és az alternatív fizetési infrastruktúrák szerepe nő.

Az arany előretörése tehát nem önmagában álló piaci érdekesség. A jegybankok tartalékpolitikája is azt mutatja, hogy a bizalom a világpolitika egyik legfontosabb nyersanyagává vált. Aki fél a szankcióktól, a háborúktól, az adósságválságoktól vagy a dollárpolitika kiszámíthatatlanságától, az egyre gyakrabban fordul olyan eszköz felé, amely nem függ közvetlenül egyetlen kibocsátó államtól sem.

A világ pénzügyi rendszere ettől még nem fordult ki a sarkaiból, de az üzenet világos: az arany újra stratégiai jelentőségű tartalék lett, és a központi bankok egyre kevésbé tekintik puszta múltbéli relikviának.