A digitális medicina és a biomérnöki fejlesztések néhány évtizeden belül alapjaiban alakíthatják át az emberi testhez való viszonyunkat. Ilja Cseh, a Motorika nevű orosz technológiai vállalat alapítója a Kommerszantnak adott interjúban arról beszélt, hogy a jövő egészségügye már nem pusztán a betegségek utólagos kezeléséről szól majd, hanem az emberi szervezet folyamatos megfigyeléséről, támogatásáról és akár fejlesztéséről.

A szakember szerint a digitális orvoslás legnagyobb értéke az lehet, hogy állandó visszacsatolást ad a test állapotáról. Szenzorok, implantátumok, adatelemző rendszerek és célzott terápiák segítségével az orvoslás nem akkor avatkozna be, amikor a probléma már kialakult, hanem akkor, amikor az első eltérések megjelennek.

Ez a modell a hagyományos „helyreállító” egészségügy helyett egyfajta kísérő, megelőző és javító medicina felé mutat. A test ebben a felfogásban nem lezárt biológiai adottság, hanem folyamatosan mérhető, értelmezhető és módosítható rendszer.

A protézis már nemcsak pótlás, hanem fejlesztés is lehet

Cseh szerint a protetika területén ma már nem kizárólag az ár a fő kérdés, különösen Oroszországban, ahol bizonyos protézisek viszonylag széles körben elérhetők. A nagyobb probléma inkább az, hogy a mai eszközök sokszor nem elég kényelmesek, nem elég intuitívak, és hosszú tanulási folyamatot igényelnek.

A Motorika alapítója úgy fogalmazott: sok ember számára ma még kényelmesebb protézis nélkül élni, mint egy nehézkesen használható eszközzel. Ezért szerinte a következő időszak fő feladata nem pusztán a technológia olcsóbbá tétele, hanem a funkcionalitás és a felhasználói élmény radikális javítása.

A szakember ennél tovább is ment. Úgy véli, hogy a következő 10–20 évben a protézisek és mesterséges szervek egyre inkább az emberi élet meghosszabbításának és minőségi javításának eszközeivé válhatnak. Példaként az artificializált szívet említette: ha egy mesterséges szerv évtizedekig működőképes, akkor bizonyos betegségek kockázatát akár teljesen ki is iktathatja.

A „kiberember” már nem távoli sci-fi

A Motorika vezetője szerint a világ nagyon közel került a kiberember fogalmához. Ennek első lépései már most is léteznek: implantátumok, mesterséges szervek, korszerű protézisek, orvosi szenzorok és speciális sportprotézisek formájában.

Cseh párhuzamot vont a plasztikai sebészet történetével is. A plasztikai sebészet eredetileg háborús sérülések kezelésére fejlődött ki, később azonban az esztétikai önformálás eszközévé vált. Szerinte hasonló út várhat az implantátumokra és mesterséges testrészekre is: ami ma orvosi kényszerhelyzetre adott válasz, az később a test tudatos fejlesztésének eszköze lehet.

A sportban már most láthatók ennek előképei. Egyes futóprotéziseket például a gepárd lábának biomechanikája alapján terveznek, és bizonyos helyzetekben olyan teljesítményt tesznek lehetővé, amely meghaladhatja a természetes emberi mozgás képességeit.

Ez etikai kérdéseket is felvet. Hol húzódik a határ gyógyítás és fejlesztés között? Mikortól számít egy mesterséges végtag előnynek? És lesz-e olyan társadalmi nyomás, amelyben az emberek nem pusztán lehetőségként, hanem elvárásként tekintenek majd a test technológiai módosítására?

A világűr felgyorsíthatja az ember átalakulását

Cseh szerint a kiborgizáció egyik fontos hajtóereje az űrkutatás lehet. A világűrben az emberi test olyan környezeti kihívásokkal találkozik, amelyek elviselésére biológiai formájában csak korlátozottan alkalmas: sugárzás, zárt tér, hosszú izoláció, alacsony gravitáció és erőforráshiány.

Ebben az összefüggésben a test technológiai módosítása nem luxus vagy esztétikai kérdés, hanem alkalmazkodási stratégia lehet. A mesterséges szervek, implantátumok, zárt biológiai rendszerek és szenzorok segíthetnek abban, hogy az ember tartósabban éljen földi környezeten kívül.

A Motorika ezért nemcsak protetikai fejlesztésekkel foglalkozik, hanem bioreaktorokat is készít leendő holdbázisokhoz és hosszú távú űrmissziókhoz. Ezek célja zárt életfenntartó rendszerek kialakítása. A Nemzetközi Űrállomás ma még nagyrészt folyamatos utánpótlásra szorul, de a Holdra vagy a Marsra nem lehet ilyen módon rendszeresen élelmiszert és erőforrásokat szállítani.

A Hold lehet a Mars előszobája

Az interjúban szóba került az is, miért vált a Hold ismét a világűr-kutatás egyik fő célpontjává. Cseh szerint a Hold nem a Mars alternatívája, hanem annak előszobája: ott lehet olcsóbban és gyorsabban kipróbálni azokat a technológiákat, amelyekre később a Mars-utazásokhoz vagy távolabbi űrmissziókhoz lesz szükség.

A Hold közelebb van, gyakrabban elérhető, és alkalmasabb tesztterep, mint a Mars, ahová csak ritkább indítási ablakokban lehet küldetéseket szervezni. Emellett a Hold alacsony gravitációja miatt hosszabb távon olcsó űrkikötőként is működhetne: sokkal kevesebb üzemanyag kellene róla rakományt indítani, mint a Földről.

Cseh szerint a távolabbi cél az lehet, hogy az emberiség megtanuljon nem földi égitesteken, például a Holdon, a Marson vagy aszteroidákon termelési rendszereket létrehozni. Ehhez azonban előbb meg kell oldani az életfenntartás, az energiaellátás, az anyaghasznosítás és a helyi környezethez való alkalmazkodás kérdéseit.

A jövő testét már nem csak a biológia határozhatja meg

A Kommerszant interjújának fő üzenete az, hogy a technológia és az emberi test közötti határ egyre bizonytalanabbá válik. Ami ma protézis, implantátum vagy orvosi segédeszköz, az a jövőben általános emberi kiegészítővé válhat.

A folyamat nem egyik napról a másikra történik majd, és súlyos etikai, társadalmi és jogi vitákat hozhat. De az irány már látszik: az orvoslás a betegségek kezelésétől a test folyamatos optimalizálása felé mozdul, a protetika a pótlástól a teljesítménynövelés felé, az űrkutatás pedig a biológiai ember határainak technológiai kitágítása felé.

A kérdés ezért nemcsak az, hogy képesek leszünk-e kiberembereket létrehozni. Hanem az is, hogy milyen társadalom, milyen szabályok és milyen erkölcsi keretek között fogjuk eldönteni, meddig marad az ember önmaga, ha közben egyre több része válik cserélhetővé, mérhetővé és fejleszthetővé.