Egy gazdasági világfórumon együtt ült le a közönség elé beszélgetni Jack Ma, az Alibaba alapítója és Elon Musk, amerikai többszörös cégalapító. Egy kérdésre válaszolva a keleti üzletember elkezdte kifejteni, hogy nem csak magas IQ-ra, de magas LQ-ra is szükség van ahhoz, hogy prosperáló gazdaságot fejlesszünk. Elon Musk nem tudta, mi az az LQ. Jack Ma ezt válaszolt: LoveQ, szeretet kvóciens. Musk csak a vállát rántotta erre. És biztos, hogy megbánta. Az amerikai milliárdos akkor fordult a Megváltóhoz, amikor megtudta, hogy fiának a „lánnyá változáshoz” adott gyógyszeres kezelés visszafordíthatatlan folyamatot indított el. De hogy jön ez a mesterséges intelligenciához?

A pápa a szeretet civilizációjáról

XIV. Leó első pápai körlevele az AI-jal foglalkozik. Az enciklika utolsó negyedében leírja, hogy a háború embertelenségét nem lehet gépiesíteni. Megengedhetetlen, hogy emberi életekről, támadási célokról algoritmusok döntsenek. Ez ördögi. És a Szentatya szerint „Egy örökös konfliktusok állapotában lévő világ felépítése gonosz, és annak is kell nevezni.” (210. pont) Ezzel szemben föl kell építeni a szeretet civilizációját – és én azt gondolom, hogy abban mindenkinek magas lenne az LQ rétéke. De hogyan valósulhat ez meg?

Az enciklika szerzője arról ír, hogy a történelem legsötétebb szakaszaiban mindig talált Isten olyan embereket, akik megtalálták a törékeny békék megtartásának módját. Mindig. Ők segítették elő mások egyéni és társadalmak közösségi megtérését, amihez az Istennel és egymással való kiengesztelődés útján juthatunk el. Mit tehetünk ezért?

Amit te tehetsz

A pápa kifejti, hogy sokan mondják, hogy túl kicsik ahhoz, hogy változást hozzanak az emberiség történetébe. De úgy látja XIV. Leó, hogy a nagy egység, egy igazán szerető társadalom sok kis szerető ember közös erőfeszítései révén jöhet csak létre. Amit tehetünk elsősorban, hogy szavainkkal megfontoltan bánunk. A második fontos tettünk lehet, hogy az igazságosságra építjük a békét. Amikor szörnyűségek történnek, gyermekeket bombáznak halálba, nem gondolkozhatunk absztrakt módon. Ezek a sebek ugyanis valóságosak. Én úgy foglalnám össze az enciklikának ezt a részét, hogy attól, hogy átnevezünk botrányos jelenségeket, például ártatlanul meghalt emberek csoportját „járulékos veszteséggé”, attól a botrány botrány marad. De egy hívő ember nem csak cinikus, de tétlen sem lehet.

A béke alapja

A béke nem pusztán a háború hiánya. A béke igazságosságra épülő társadalmi állapot. Mindannyian munkálkodhatunk rajta, de legfőképp azok, akik a népeket kormányozzák. Nekik azt üzeni a Szentatya (többek között) „Az a tudat, hogy minden nép közös jövőben osztozik, megköveteli, hogy a „tárgyalás kultúrája” egyre inkább közös politikai és kulturális elkötelezettséggé váljon, amely képes fokozatosan kivezetni az emberiséget az erőszak ördögi köréből.” (221. pont)

Imádkozni és reménykedni

Az enciklika háborúval foglalkozó része végén elmondja, amit minden keresztény ember tud, de érdemes újból elköteleződni mellette és ez nem más, mint az imádkozás.

Mit mond a politika és az egyház kapcsolatáról a történelem?

Assisi Szent Ferenc egyszer írt egy levelet kora politikusainak. Azt remélte, hogy sokan átadják városok vezetőinek a levél másolatát és sokakat meggyőz a béke és jóság szükségességéről. Ez a levél azonban nem vált széleskörben ismertté. Nem érte el a hatást, amit Szent Ferenc szeretett volna. Felesleges volt akkor megírni? Nem. Minden leírt és kimondott jó szó értékes. Önmagában is értékes. Lehet, hogy egy politikus szívére vette Szent Ferenc szavait, és ha általa egy másik is, akkor az első elért emberek száma máris megduplázódott.

A pápát lehet lenézni. Lehet másik csatornára kapcsolni, ha a tévében van róla közvetítés. Lehet görgetni, ha róla jön hír a közösségi médiában. Egy dolgot nem lehet: megszüntetni a pápaságot. Jézus megmondta, hogy az egyházon a pokol kapui nem vesznek erőt (Vö. Mt16, 18).

(Vége)

Írta:
Rákóczi Piroska