100 éves korában, Parkinson-kór szövődményei következtében elhunyt Alan Greenspan, az amerikai Szövetségi Jegybank, a FED egyik legmeghatározóbb alakja.

Greenspan 1987 és 2006 között, összesen 18 és fél éven át vezette az amerikai Federal Reserve-et és ez idő alatt négy amerikai elnök gazdaságpolitikáját élte túl, miközben a modern pénzügyi történelem legviharosabb időszakain navigálta keresztül az Egyesült Államokat.

Hivatali ideje a „Fekete Hétfő” tőzsdekrachjával indult 1987-ben, majd végigkísérte az ázsiai pénzügyi válságot, Oroszország 1998-as államcsődjét, a dotkom-lufi felfúvódását és kipukkanását, valamint a 2001. szeptember 11-i terrortámadások gazdasági sokkját.

Sokáig úgy tűnt, Greenspan képes bármilyen válságot kezelni — ezért ragadt rá a „Maestro” becenév.

A történelmi megítélése azonban megosztó maradt.

Miközben sokan a modern jegybanki politika zsenijének tartották, egyre többen őt teszik felelőssé azokért a laza monetáris és deregulációs döntésekért, amelyek hozzájárultak a 2007–2008-as jelzálogpiaci összeomláshoz és a globális pénzügyi válsághoz. Ironikus módon Greenspan egy évvel a válság előtt távozott, így a romok eltakarítása már utódaira maradt.

Egyik legismertebb mondata ma is gyakran idézett:

„Az Egyesült Államok bármilyen adósságot képes kifizetni,
mert mindig tud pénzt nyomtatni hozzá.”

Ez a mondat talán többet mond el a modern fiat pénzrendszerről, mint sok közgazdasági tankönyv.

Alan Greenspan nem egyszerűen egy jegybankár volt a sok közül, hanem a rendszer arca: Azé a pénzhatalmi rendszeré, amelyben a pénzteremtés, a válságkezelés és a vagyonátrendeződés a modern hatalom legfontosabb eszközévé vált.

👉 A kép 1974-ből való, amikor Alan Greenspan letette az esküt mint a Council of Economic Advisers elnöke Gerald Ford mellett. A jelenlévők között ott volt Ayn Rand is — ami önmagában elképesztően beszédes. Ez az egyik legerősebb szimbolikus pillanat az amerikai gazdaságtörténetben.

ℹ Kevesen tudják, hogy Alan Greenspan fiatal közgazdászként az 1950-es években az úgynevezett „Collective” tagja volt — ez volt Ayn Rand szűk belső értelmiségi köre.

„Ayn Rand ott állt az Ovális Irodában, amikor Alan Greenspan belépett a hatalomba.
Nemcsak tanúja volt egy kinevezésnek — hanem egy ideológia intézményesülésének.”

Ayn Rand filozófiája, az objektivizmus, a radikális individualizmust, a szabadpiac abszolút elsőbbségét és az állami beavatkozás minimalizálását hirdette. Greenspan ebben a közegben formálta gazdasági világnézetét.

Ironikus módon később éppen ő lett annak a rendszernek az egyik legfontosabb irányítója, amely a pénzkibocsátás, a kamatmanipuláció és a piacok stabilizálása révén mélyen beavatkozott a gazdaság működésébe.

• Kritikusai szerint Greenspan deregulációs politikája — különösen a derivatívák és a hitelpiacok lazább felügyelete a pusztán technokrata döntések sorozata helyett sokkal inkább Ayn Rand szabadpiaci dogmáinak intézményi kivetülése volt.

Sokan úgy vélik, hogy ez az ideológiai örökség közvetve hozzájárult a 2007–2008-as pénzügyi válság kialakulásához.

Greenspan maga később, a kongresszus előtt elismerte:

„Találtam egy hibát abban a modellben, amelyről azt hittem,
meghatározza, hogyan működik a világ.”

Ez volt talán a történelem egyik legdrámaibb beismerése egy olyan embertől, aki évtizedeken át a globális pénzrendszer egyik legnagyobb építésze volt.