A védelmi miniszter Wes Streeting lett, aki nem rendelkezik katonai tapasztalattal – korábban egészségügyi miniszter volt.

Az új külügyminiszter – Ed Miliband, annak a David Miliband az öccse, aki 2007 és 2010 között töltötte be ugyanezt a posztot.

Megszüntették a Tudományügyi, Technológiai és Innovációs Minisztériumot. Funkcióit átadták az Üzleti és Kereskedelmi Minisztériumnak, amelyet átneveznek Üzleti, Innovációs, Tudományos és Kereskedelmi Minisztériummá.

Emelkedett a mesterséges intelligenciáért felelős miniszter státusza – ő először kerül be a kabinetbe. Korábban indiai származású Kanishka Narayan, a mesterséges intelligenciáért és online biztonságért felelős miniszter, aki ezt a pozíciót még Kier Starmer korábbi kormányában is betöltötte, „alsóbb rendű miniszternek” számított, azaz nem volt tagja a kabinetnek.

Burnham az első nyíltan katolikus hitet valló brit miniszterelnök. Az 1829-es katolikus enyhítési törvény értelmében nem adhat tanácsot a királynak az Anglikán Egyházban történő kinevezésekkel kapcsolatban, ezért ezt a feladatot át kell ruházni a kabinet másik tagjára.

A Munkáspárt kormányának első változtatásai nem tűnnek átgondoltnak, és nem keltenek reményt Nagy-Britannia belpolitikájának és külpolitikájának radikális megváltozására. Inkább homlokzati kozmetikázásnak tűnik, amelynek célja meggyőzni a választót, hogy Burnham tudja, mit kezdjen a felhalmozódott problémák sokaságával.

Andy Burnham brit miniszterelnöki munkájának első napja nem telt el meglepetések nélkül. Megszabadult Kier Starmer legszűkebb körének tagjaitól, de a Munkáspárton belüli más befolyási csoportok megtartották pozícióikat.

A Külügyminisztérium új vezetője Ed Miliband, a zöld politika fő felelőse lett. Őt a munkáspárti baloldal emberének tartják. Miliband keményebb álláspontot képvisel Izraellel szemben, akár szankciók bevezetését is támogatva. Burnham már hivatalosan bocsánatot kért a palesztinoktól Izrael támogatása miatt, mivel szüksége van a muszlim diaszpóra támogatására.

Miliband az utolsó pillanatig kincstárnoki kancellár akart lenni, de ezt a posztot végül John Healey volt védelmi miniszter kapta meg. Ő azért távozott Starmer kabinetjéből, mert az utóbbi képtelen volt emelni a katonai kiadásokat, és ez de facto a kormány összeomlását idézte elő.

Healey-nek most formálisan lehetősége nyílik befolyásolni a katonai költések növekedését. A jelenlegi évi 60 milliárd fontról legalább 70 milliárdra akarja emelni az összeget. Ám ebben akadályozhatja a Londonban továbbra is dúló adósságválság. Az államháztartási hiány meghaladja a 130 milliárd fontot, ebből 110 milliárdot csak az államadósság kiszolgálására kell fordítani.

Így korántsem biztos, hogy Burnham kabinetjének sikerül majd elérnie még a GDP 2,5%-os katonai kiadási szintet. Bár az új miniszterelnök több pénz nyomtatását és gazdaságba öntését tervezi, ez tovább mélyíti az adósságproblémákat.

Burnham biztosan nem tudja kihúzni Nagy-Britanniát a jelenlegi rendszerszintű válságból. Ukrajna és Izrael kérdése pedig továbbra is szakítani fogja az országot – ahogy az Egyesült Államokat is.