Még elkezdeni sem lehetett az aláírásgyűjtést – az Európai Bizottság beváltotta korábbi fenyegetését, és elutasította azt a petíciót, amely az illegális bevándorlás korlátozását tűzte zászlajára. Az EB arra hivatkozott, hogy a javasolt moratórium „faji és etnikai alapon” tenne különbséget az emberek között. A kezdeményezők bejelentették, hogy jogi úton támadják meg a döntést.

„Az Európai Bizottság mindent megtesz azért, hogy lerombolja mindazt, ami Európát európaivá teszi” – fogalmazott az X-en közzétett videójában az egyik kezdeményező, Eva Vlaardingerbroek. Az EB elutasító határozatában arra hivatkozott, hogy a javasolt moratórium „faji és etnikai alapon” tenne különbséget az emberek között, ahelyett, hogy a migráció kezelésében szokásos szempontokat alkalmazná. A testület szerint a kezdeményezés ezért nyilvánvalóan ellentétes az Európai Unió Alapjogi Chartájával, valamint az uniós együttműködésnek a Lisszaboni Szerződésben rögzített értékeivel.

Brüsszel azt az érvelést is elutasította, amely szerint a migráció leállítását „az európai népek kulturális és demográfiai folytonossága”, illetve az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikke indokolná. A cikk második bekezdése valóban kimondja, hogy az Európai Uniónak tiszteletben kell tartania a tagállamok nemzeti identitását. A Bizottság értelmezése szerint azonban ez kizárólag azokra az intézkedésekre vonatkozik, amelyek nem ütköznek az uniós szerződésekben rögzített alapértékekbe – írja a Junge Freiheit.

A „Save Europe Act” elnevezésű kezdeményezés 2026 májusában indult Eva Vlaardingerbroek holland aktivista és Martin Sellner osztrák identitárius közreműködésével. A szervezők arra hívták fel a figyelmet, hogy

az Európába irányuló tömeges migráció veszélyezteti a kontinens társadalmi kohézióját, valamint az európai nemzetek kulturális és demográfiai folytonosságát.

Ennek megőrzését az Európai Unióról szóló szerződés nemzeti identitás védelmét rögzítő rendelkezésére hivatkozva uniós feladatként határozták meg.

A petíció központi követelése a bevándorlás ideiglenes, uniós szintű felfüggesztése volt. A moratórium az illegális migrációt mellett a családegyesítési és tanulmányi vízumok kiadását is korlátozta volna. Emellett az illegálisan tartózkodó, illetve bűncselekményt elkövető külföldiek visszaküldését sürgette, miközben támogatta az önkéntes hazatérést, és megerősítették volna az EU külső határainak védelmét is.

Sőt, a kezdeményezés ennél tovább is ment: lehetővé tette volna azoknak a jogszerűen Európában élő, nem európai származású bevándorlóknak a hazatérését, akik képtelenek voltak integrálódni, illetve a tagállamokra nézve jelentős kulturális vagy pénzügyi terhet jelentenek.

A szervezők korábban csaknem 600 ezer támogató aláírást gyűjtöttek össze, ami beszédes még akkor is, ha ez nem egy már nyilvántartásba vett európai polgári kezdeményezés hivatalos aláírásgyűjtésének keretében történt. Ezeket a szervezők saját kampányuk keretében gyűjtötték össze, még az uniós regisztráció előtt. A hivatalos gyűjtés csak az Európai Bizottság jóváhagyása után kezdődhetett volna meg; ettől számítva tizenkét hónap alatt legalább egymillió hiteles aláírásra lett volna szükség, megfelelő számú támogatóval legalább hét tagállamban, ami jó eséllyel össze is jött volna. Mivel azonban a Bizottság megtagadta a nyilvántartásba vételt, ez a hivatalos eljárás el sem indulhatott.

Az ügy precedensértékűnek számít:

az Európai Bizottság tájékoztatása szerint ez volt az első alkalom, hogy egy polgári kezdeményezés regisztrációját kifejezetten azért tagadták meg, mert annak tartalmát az Európai Unió alapértékeivel nyilvánvalóan ellentétesnek ítélték.

A szervezők ezzel szemben úgy vélik, hogy

Brüsszel politikai és jogi vita helyett már annak lehetőségét is elzárta az uniós polgárok elől, hogy hivatalosan támogatásukról biztosítsák a javaslatot.

Emiatt uniós bírósági eljárást helyeztek kilátásba a bizottsági döntés megsemmisítése és a kezdeményezés nyilvántartásba vétele érdekében.