Arckönyv – már a szó leírása is gyalázat, súlyos sértés. Sőt, lelki szemeim előtt az örök kárhozattal járó főbenjáró bűn kifejezés lebeg, hiszen túlzás nélkül, csak így minősíthető a szándékos tiszteletlenség a derék Facebook megnevezése iránt. A mai modern világban, amikor bullshitelünk, spoilereket nézegetünk, ha humorosnak találjuk, LOL-lal díjazzuk, bedőlünk a hoaxoknak, s akkor szégyenünkben gyorsan tovább scrollozunk­ -, mondom mindezt én, aki csak egy boomer vagyok. Ebbéli minőségemben is jól tudom, hogy a nyelv folyamatosan változik, a mai huszonévesek nyilvánvalóan másként beszélgetnek, mint apáik, anyáik tették. „A laikusok – ideértve a művelt közönséget is –gyakran emlegetnek nyelvromlást. A nyelvromlás fogalma tudománytalan badarság, mert nyíltan vagy burkoltan azt sugallja, hogy bizonyos nyelvi változások rosszak, (mások meg talán jók?) De milyen alapon lehet őket annak minősíteni?” Ezt Nádasdy Ádám nyelvészprofesszor állította egy előadásában a Petőfi Rádióban, anno a Mindentudás egyetemén és én nem is vitatkozom vele. Ahogyan Esterházy Péter íróval sem, aki szintén az idézett fórumon fejtette ki a kétezres évek elején: „Változik a világról való ismeretünk szerkezete, és változik a kultúra szerkezete. Ennek egyik jele – látjuk, érezzük, tapasztaljuk -­, ahogy változik a szó és a kép viszonya. Az előző évezred a könyv évezrede volt. Létünk talán legfontosabb dokumentumát, a Bibliát, ezért is nevezzük a könyvek könyvének. Egyébként a könyvek könyve is könyv, így helye a könyvespolcokon van. Ott gyorsabban is rátalál az ember, mint ha külön díszasztalkán volna. A díszasztalkákat belepi a por. Hogy ez az évezred minek az évezrede, nem tudom.” Nehéz is kitalálni, olyan gyorsan változik minden, pedig az egynegyede már eltelt. Az Arckönyv mindenesetre jól halad, előkelő helyen van a versenyben, nyerhet is akár.

A Facebook sikertörténet, mondhatni, a szokásos amerikai. Szülőatyja egy egyetemi előkészítő iskola fényképes, nyomatott könyv alakú kiadványával kezdte a kivételes karriert 2004. február 4-én. Mark Zuckerberg digitalizált közösségi hálózata szélsebesen tört az élre, 2011-ben már 637 millió regisztrált felhasználót számlált, gazdája tőzsdére is vitte, 2012-ben az alkalmazók száma már elérte az 1 milliárdot, ezt 2017-re megduplázta. Egy kis számbomba: az üzenőfal 12 évvel ezelőtt már 6 milliárd lájkot, 400 milliárd fotót és 7,8 billió üzenetet továbbított a világhálón 112 nyelven. Magyarul 2008. november 8-án indult útjára, és senki emberfia el nem vitathatja, hogy arckönyv nélkül nincs is élet hazánkban sem. Az üzenőfal naponta önti ránk a híreket, információkat, böngészni való weboldalakat, videókat. Követésük rendkívül időigényes és elmélyülést nem is enged. Aki haladni akar a korral, bizony kemény munkával számoljon, a görgetés több órát is eléget garantáltan a 24-ből, ha napra kész szeretne lenni. Azt is tudomásul vehetjük, hogy most még a tobzódás állapotában vagyunk, messze még a lecsengés, a kijózanodás, ha egyáltalán bekövetkezik valaha. Az algoritmus szárba szökkent, kivirágzott, maga alá gyűrte a hatalmat és megkezdte uralkodását felettünk.

Van ugye az ellenállók hada, akik elvből tartózkodnak és nem vesznek tudomást az üzenőfalról. Meg is nézhetik magukat, mindentől elzárva, a zombi lét gyötrelmeiben szügyig gázolva. Feleslegesek, számolni sem érdemes velük, tájékozatlanok, szellemi halottak. Ezt nem véletlenül állítom, hiszen magam is közéjük tartozom. Ma Magyarországon éppen szünetel a közszolgálat, van helyette hőkupola, aszályhelyzet, meg energiaválság. Lehet, hogy holnaptól nem lesz víz, meg áram, de majd észrevesszük valahogy, nem lesz nehéz. Informálódni viszont csak a Facebookról lehet. „A következő napokban is kiemelten fontos a pontos és hiteles tájékoztatás” – ezt az állítást is a közösségi médiában harsogta az illetékes parlamenti képviselő, hát hol máshol, hiszen okos ember okos kütyüket használ reggeltől estig és hagyja magát átverni bármilyen kérdésben. Lelki túsz lesz belőle, aki például elhiszi, hogy Ukrajnában a jó és a gonosz kozmikus küzdelme zajlik öt éve, de igazából nincs is háború. Ő az, aki szerint semmit sem kell megtanulni, megjegyezni, csak megkérdezni a ChatGPT-t. Így aztán a Kormányhivatalban díszes plakát feszeng a falon az ujjlenyomat vétel pultja mellett: melyik a gyűrűsujj, a mutató, a hüvelyk. Akinek szól, az életében nem hallotta, de nem is pötyögte be a keresőbe a gyerekmondókát: Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, ez megsütötte és ez az icike-picike mind megette!

Sok jel utal arra, hogy a kézi sajtó korának befellegzett, zajlik a Gutenberg-birodalom felszámolása. Erősen reméljük sokan, hogy nem így lesz, nem tűnnek el a kézbe vehető, papír illatú könyvek és egyszer majd újra megjelennek az újságok, hetilapok. Voltak könyvtáros kollégáim régebben, emlékszem szakmai vitáikra az állományvédelem rejtelmeiről, a romlás, elvesztés megelőzéséről. De legfőképpen az archiválás alapjairól, arról, hogy mennyire fontos a kettős dokumentálás. Az elektronikus megőrzés trükkjeiről tucatnyi anyagot dob fel a gép egy perc alatt, de milyen árnyalatot kap a probléma a Hormuzi szoros távlatában? Huhogják a hozzáértők -mi meg nem vesszük komolyan-, hogy soha nem látott energiaválság küszöbén toporgunk. Ha bekövetkezik, hova száll el ebben a Facebook?   

Savanyú a szőlő nekünk-mondhatják a felvilágosultak. Lehet, lemaradunk az üzenőfal imponáló kínálatáról, de mi ez ahhoz képest, hogy az arckönyv hadsereg eltűri, hogy az életéről lájkokkal, kommentekkel döntsenek? Hogy gondosan adagolt, velős üzenetekkel irányba állítsák és meghatározzák, hogy mit gondoljon a világról? Hinnénk, nem hinnénk, de egy bejegyzés és máris eltűnik a kinevezett főember egy fél nap alatt, szerződésestül, megállapodásostul. Ha nem vigyázunk, a hazánk is erre a sorsra juthat.

Egyszer elmúlik ez is, mint ahogyan magunk mögött hagyjuk a fizikai testet is, az önzés csarnokát. De addig ne dobjuk ki a gondolkodás képességét, amit az ember az élettel való gazdálkodásához kapott. Mindig meg lehet állni egy pár percre, töprengeni, mérlegelni egy icike-picikét. Feltéve, ha maradnak még, akik értik, nyomkodás nélkül is ezt a kettős melléknevet.

Írta:
Kiss Gyöngyi