Azok az országok, amelyek ma népességi és gazdasági óriások, a század végére jóval kisebbek és sokkal idősebbek lehetnek.

– Unokáink világtérképe ismerős lesz, a világ erőviszonyai azonban aligha. Azok az országok, amelyek ma népességi és gazdasági óriások, a század végére jóval kisebbek és sokkal idősebbek lehetnek – írta közösségi oldalán Sebestyén Géza, az MCC gazdaságpolitikai műhelyének vezetője.

Az egyetemi docens jelezte: az ENSZ friss középváltozata szerint Kína lakossága a mai körülbelül 1,42 milliárdról 633 millióra csökkenhet 2100-ig. Ez több mint a népesség fele, és közben a munkaképes korú társadalom is drámaian összezsugorodhat. India pályája árnyaltabb. A 2022-es, alacsony termékenységi forgatókönyv jelentős visszaesést mutatott, a 2024-es ENSZ-középváltozat viszont 2100-ra még mindig mintegy 1,505 milliárd lakossal számol. Az irány tehát nem kőbe vésett. 

Néhány tizednyi eltérés a termékenységi rátában százmilliókat jelenthet az évszázad végén.

Miközben Kelet-Ázsia és Európa elöregszik, Afrika több országa tovább növekszik. Nigéria lakossága 233 millióról 477 millióra, a Kongói Demokratikus Köztársaságé 109 millióról 431 millióra emelkedhet 2100-ig. Egy 2024-es kutatás szerint a század végén a világ újszülöttjeinek megközelítőleg fele a szubszaharai Afrikában születhet. A mai perifériák egy részén tehát a jövő munkaereje, fogyasztói piaca és városi növekedése koncentrálódhat.

– A sok ember önmagában még természetesen nem jelent gazdasági nagyhatalmat. Oktatás, egészségügy, energia, infrastruktúra, működő intézmények és elegendő munkahely nélkül a demográfiai növekedés nem osztalék, hanem súlyos társadalmi teher is lehet – írta.

A döntő kérdés

A másik oldalon a népességcsökkenés sem jelent automatikus összeomlást. Robotizációval, magasabb termelékenységgel és hosszabb munkában töltött élettel egy kisebb ország is megőrizheti erejét. Viszont ekkor is egyre kevesebb aktív embernek kell finanszíroznia egyre több idős ellátását.

Az egyetemi docens szerint ezért a jövő hatalmi térképét nem egyszerűen a lélekszám rajzolja át, hanem a népesség és az állami teljesítőképesség találkozása. Natalia Bhattacharjee kutató megfogalmazása szerint a termékenységi trendek „teljesen átrendezik a világgazdaságot és a nemzetközi erőegyensúlyt”.

– Gondoljunk bele, 2100-ban Kína jóval kisebb lehet, miközben Nigéria és Kongó a világ öt legnépesebb állama közé kerülhet. Más helyeken lesznek a fiatal munkavállalók, az új megavárosok, a növekvő piacok és részben a migráció kiindulópontjai is. A döntő kérdés az, hogy a gyorsan növekvő országok képesek lesznek-e emberi tőkévé alakítani népességüket, a zsugorodó társadalmak pedig technológiával és intézményi alkalmazkodással ellensúlyozni saját demográfiai veszteségüket – tette hozzá Sebestyén Géza.