Teherán bejelentette: készek teljesen elvágni a globális olajkereskedelem legfontosabb artériáját. Maszúd Pezeskián iráni elnök elismerte, hogy az ország „totális háborúban” áll, miközben a keményvonalas katonai vezetés szeizmikus csapással és teljes blokáddal fenyegeti a szomszédos Öböl-menti államokat.

Pattanásig feszült a helyzet az elmúlt órákban a Perzsa-öbölben. Nem túlzás kijelenteni, hogy a nemzetközi energiapiacok és a globális biztonságpolitika szereplői most lélegzetvisszafojtva figyelik a Teheránból érkező, egyre agresszívabb nyilatkozatokat. Irán dühét elsősorban az váltotta ki, hogy Donald Trump amerikai elnök a Truth Social platformján nyíltan „új amerikai területként” utalt a Hormuzi-szorosra. Erre a provokációra válaszul az iráni Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács újonnan kinevezett, kőkeményvonalas vezetője, Mohszen Rezaei drámai interjút adott az iráni állami televíziónak.

Hadüzenettel felérő ultimátum

Rezaei egyértelművé tette, hogy amennyiben Washington újabb gazdasági nyomásgyakorlást alkalmaz, Irán korábban sosem látott csapással fog válaszolnu. A fenyegetés legfőbb célpontjai azonban most nem közvetlenül az amerikaiak, hanem a környező arab államok – például az Egyesült Arab Emírségek, Kuvait, Katar és Bahrein –, amelyek amerikai katonai bázisoknak adnak otthont. Az iráni biztonsági főnök kimondta azt, amitől a világpiac a legjobban rettegett:

ha ezek az országok csatlakoznak a Trump-féle gazdasági blokádhoz, Irán nemcsak a Hormuzi-szorost zárja le fegyverrel, hanem a Perzsa-öbölből kivezető alternatív olajszállítási útvonalakat is lőni fogja.

A helyzet az, hogy ez már rég nem csak üres kardcsörtetés, hiszen az Egyesült Arab Emírségek Külügyminisztériuma hivatalos közleményben ítélte el azt a támadást, amelyet Teherán az ADNOC egyik olajszállító tankere ellen követett el a térségben.

„Teljes körű háborúban állunk”

Miközben a katonai vezetés a fegyveres válaszokat készíti elő a háttérben, Maszúd Pezeskián iráni elnök televíziós beszédében szokatlan őszinteséggel beszélt a belső összeomlásról. Az IRNA állami hírügynökség által közvetített beszédben az elnök kijelentette: 

Egy teljes körű gazdasági, katonai és biztonsági háború közepén állunk. 

Pezeskián nyíltan elmondta, hogy a kormánya szégyelli magát a lakosságot sújtó súlyos gazdasági problémák és a brutális infláció miatt, amelyet az amerikai tengeri blokád és a finomítói infrastruktúrákat ért korábbi csapások okoznak.

Az elnök ugyanakkor hozzátette, hogy Washington elszámította magát, amikor azt hitte, hogy az országot teljesen térdre tudja kényszeríteni. Az iráni ellenállás a nemzetközi szankciók dacára is erős maradt.

A diplomáciai helyzet pikantériája, hogy az Egyesült Államok és Irán idén júniusban – pakisztáni és katari közvetítéssel – már aláírt egy 14 pontos békememorandumot, amely véget vetett volna a februárban kirobbant nyílt ellenségeskedésnek. Ez a megállapodás azonban végleg zátonyra futott. Washington ugyanis nem hajlandó feloldani a tengeri blokádot mindaddig, amíg Teherán nem garantálja a szabad hajózást a Hormuzi-szorosban. Mivel a felek között teljesen elfogyott a bizalom, Irán most kijelentette: a szoros megnyitása egyszerűen nincs napirenden, amíg az Egyesült Államok nem teszi meg az első visszalépést.

Pakisztán lenne a világgazdaság megmentője

Hogy a helyzet ne torkolljon egy mindent felemésztő regionális háborúba, a térség legerősebb muszlim hadseregével rendelkező állama, Pakisztán azonnal közvetítői szerepbe lépett. Aszim Munir, a pakisztáni hadsereg parancsnoka Teheránba utazik, hogy megpróbálja asztalhoz ültetni a feleket. Pakisztán célja kritikus: egyrészt megpróbálják újraéleszteni a júniusi megállapodás kereteit, másrészt alternatívát akarnak kínálni Trump hétfőre tervezett, történelmi horderejű szankciós bejelentése előtt, amely végleg bezárná a diplomáciai kapukat. Pakisztánnak létfontosságú a béke, hiszen a nemrég megkötött Pakisztán–Törökország–Szaúd-Arábia háromoldalú megállapodás stabilitása is közvetlenül függ az iráni geopolitikai helyzettől.