Tizenöt éve nem volt ilyen alacsony az európai gáztárolók töltöttsége szeptember elején. Az Európai Unió ellátása ugyan jóval ellenállóbb, mint a 2022-es energiaválság idején, és Brüsszel egyelőre nem tart közvetlen gázhiánytól, a megváltozott importstruktúra újfajta kockázatot hozott létre: Európa egyre erősebben függ a világpiaci LNG árától, az amerikai exporttól és a közel-keleti szállításoktól. Egy hideg tél vagy újabb geopolitikai fennakadás ezért újabb árrobbanást hozhat.

Tizenöt éves mélyponton a készletek

A Gas Infrastructure Europe adatai szerint szeptember elején az uniós földgáztárolók töltöttsége mindössze 65–66 százalék körül alakult, ami a 2011-ben kezdődött adatsor legalacsonyabb értéke ebben az időszakban. Szeptember 5-én az EU tárolói 66,6 százalék körül álltak, miközben egy évvel korábban nagyjából 79 százalékos töltöttséget mértek.

Ez látványos különbség a 2023–2025 közötti évektől, amikor Európa rendre nagyon magas készletszinttel fordult rá az őszre. A tárolók jelentősége nem lebecsülendő: az Európai Bizottság szerint a téli uniós gázfogyasztás akár 35 százalékát is a korábban betárolt készletekből fedezik.

A számok azonban önmagukban félrevezetők lehetnek. Az európai fogyasztás a válság előtti szinthez képest érezhetően visszaesett, nőtt az LNG-fogadó kapacitás, és az infrastruktúra is jobban összekapcsolódott. Éppen ezért az Európai Bizottság szeptember 3-i értékelése szerint jelenleg nincs közvetlen veszélyben az EU gázellátása, és Brüsszel egyelőre nem látja szükségét rendkívüli beavatkozásnak.

Az orosz függőség helyére világpiaci függőség került

Négy év alatt alapjaiban alakult át az európai gázimport.

2021-ben még az EU gázimportjának 45 százaléka érkezett Oroszországból. Ez 2025-re 12 százalékra esett. Ezzel párhuzamosan Norvégia 31, az Egyesült Államok pedig 26 százalékos részesedést ért el, vagyis a két ország együtt már az uniós behozatal több mint felét biztosította. Az LNG aránya ugyanebben az időszakban 20-ról 45 százalékra nőtt.

Tehát az energiafüggőség tehát nem tűnt el: megváltozott a természete.

Az orosz vezetékes gáz jelentős része hosszú távú szerződések alapján, közvetlen vezetékrendszeren érkezett. A cseppfolyósított földgáz ezzel szemben globális árupiacon mozog. Ha Ázsiában magasabb árat kínálnak, az LNG-szállító hajó oda fog menni. Vagyis az EU-nak szükség esetén Kínával, Japánnal, Dél-Koreával és más nagy importőrökkel kell licitálnia ugyanarra a gázért.

Ez nagyobb rugalmasságot jelent, ugyanakkor jóval közvetlenebb kapcsolatot teremt a világpiaci események és az európai energiaárak között.

A Közel-Kelet mutatja meg a rendszer gyenge pontját

A 2026-os nyár különösen rosszkor hozott újabb sokkot. A Közel-Keleten kialakult háborús helyzet miatt a katari LNG-termelés és szállítás súlyos zavarokkal küzd, amit az Európai Bizottság is az európai gázpiac egyik jelenlegi fő bizonytalanságaként tart számon.

A Hormuzi-szoros jelentősége azért különösen nagy, mert normál körülmények között a világ LNG-forgalmának hozzávetőleg ötöde halad át ezen az útvonalon. A fennakadások nemcsak a közvetlenül katari gázt vásárló országokat érintik: ha Ázsiából kiesnek közel-keleti szállítmányok, az ázsiai vevők más piacokról próbálják pótolni azokat – ugyanazokról, ahonnan Európa is vásárol.

A következmény már látható. A holland TTF irányadó európai gázára három és fél éves csúcs közelébe emelkedett, miközben a magas nyári árak éppen a készletfeltöltést tették kevésbé vonzóvá.

A hőség is ette a téli tartalékot

Ehhez járult hozzá a rendkívül meleg európai nyár. A légkondicionálók növelték az áramfogyasztást, miközben az alacsony vízállás több országban visszafogta a vízerőművek, a meleg folyóvíz pedig egyes atomerőművek teljesítményét.

Ha közben kevés a szél, a gázerőművek válnak az energiarendszer egyik legfontosabb tartalékává. Vagyis éppen azt a földgázt kell nyáron villamosenergia-termelésre felhasználni, amelyet normális esetben télire lehetne elraktározni.

Az Európai Bizottság maga is kiemelte, hogy az idei hőhullámok megnövelték a gázigényt az áramtermelésben, és hozzájárultak a készletek lassabb feltöltéséhez.

Németország különösen kényelmetlen helyzetben van

A legnagyobb kérdőjel Németország. Az ország Európa legnagyobb gáztároló kapacitásával rendelkezik, de szeptember elején a német tárolók alig valamivel több mint félig voltak tele. A német tárolói ágazat már államilag támogatott hiteleket és a betárolás költségeinek csökkentését kérte Berlintől, hogy gyorsítani lehessen a feltöltést.

A probléma ráadásul nem csupán az ellátásbiztonság.

A magas gázár a német ipar egyik tartós versenyképességi problémájává vált. Különösen érzékeny a vegyipar, az acél-, üveg-, műtrágya- és más energiaintenzív ágazatok helyzete. A német vegyipari termelés például még 2026 nyarán is mintegy ötödével maradt el a 2021-es szinttől, miközben az Ifo a magas gázárakat és energiaköltségeket továbbra is az ágazat strukturális problémái között említette.

A német kormány már 2027-re is több milliárd eurós támogatási csomagot tervez az energiaárak tompítására, ami önmagában mutatja, hogy a drága energia problémája az orosz szállítások visszaszorítása után sem oldódott meg.

Magyarország részben más modellben maradt

Magyarország helyzete ebből a szempontból eltér a nyugat-európaitól. Miközben az EU nagy része egyre erősebben támaszkodik LNG-re, Magyarország továbbra is jelentős mennyiségű orosz vezetékgázt kap a Török Áramlaton keresztül. Az ukrajnai tranzit megszűnése után ez maradt az egyetlen működő orosz vezetékes útvonal Európa felé.

Ez csökkenti a közvetlen kitettséget annak, hogy egy LNG-szállítmány Európa helyett Ázsiába indul, de a magyar piacot sem választja le az európai árakról. A TTF-en kialakuló ár, a regionális kereskedelem és az uniós villamosenergia-piac miatt egy nagy európai gázár-emelkedés Magyarországon is megjelenik.

Ehhez járul most a magyar kormány lépése: Orbán Anita kedden bejelentette, hogy 10 orosz diplomatát utasított ki az országból. Az első orosz reakciók alapján egyelőre annyi világos, hogy Moszkva valószínűleg nem elégszik meg a tükörválasszal. Ez nem jelenti automatikusan a gázcsapok elzárását, de a puszta kockázatnak is árfelhajtó hatása lehet.

Nem feltétlenül gázhiány jön – ez benne a veszély

A 2026-os helyzet ezért lényegesen különbözik 2022-től.

Akkor Európának rövid idő alatt kellett pótolnia az egyik legfontosabb fizikai beszállítóját. Most több a terminál, több az importútvonal és kevesebb a fogyasztás, ezért egy tényleges, egész Európára kiterjedő ellátási válság esélye jóval kisebb. Maga az Európai Bizottság is ezt hangsúlyozza.

Csakhogy az új rendszernek ára van. Az EU energiabiztonsága ma sokkal közvetlenebbül függ attól, mi történik a Hormuzi-szorosban, mekkora a kínai LNG-kereslet, milyen az európai tél, mennyit termelnek a szélerőművek, illetve zavartalanul működnek-e az amerikai LNG-terminálok.

Ha ezek közül több kedvezőtlen tényező egyszerre jelentkezik, lehet, hogy Európában továbbra is lesz elegendő gáz – csak éppen olyan áron, amelyet az ipar és végül a fogyasztók is megéreznek.