Keresztény emberként gyakran találkozunk azzal, hogy ateisták vagy más vallásban elkötelezettek számon kérik a keresztényeken a szeretetet. Ezzel kapcsolatban az első probléma az, hogy a világban sok szeretet fogalom van. Hogy csak egy példát említsek, ott van a befogadás és elfogadás, mint szeretet cselekedetek. Aki azzal támadja Krisztus egyházát, hogy nem befogadó, az nem ismeri sem a szentségtant sem az egyháztörténelmet.

Az ajtókat! Az ajtókat!

Az őskeresztények miséin, mikor az áldozatbemutatási rész előtt voltak elhangzott a kiáltás, hogy „Az ajtókat! Az ajtókat!”. Ekkor a katekumeneket kizárták a helyiségből, ahol bemutatták az áldozatot. Ebből lényegében mindenkit kizártak, aki nem részesült a beavató szentségekben. Vagyis az egyház kizárta a nem tagokat. És ne gondoljuk, hogy ez ma másképpen van. Házasodni is csak az házasodhat katolikus szertartás szerint, aki részesült a beavató szentségekben. A házasságkötéskor ugyanis a férj és feleség szentséget szolgáltat ki a feleségének vagy a férjének. Ezt azért írtam le, hogy lássuk, hogy a szeretet nem azonos keresztény tanítás szerint a befogadás fogalmával. Ez az egyik leggyakoribb tévedés, amivel ateisták szokták vádolni a keresztényeket. Mondják: Te nem vagy befogadó, te nem tudsz szeretni. Mint láttuk, ez badarság. Igen, de akkor mi a szeretet keresztényi mércéje?

Jézus és a praktikum

A Jézusi tanítás az, hogy „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény és a próféták.” (Mt7, 12) De hogy ezek a cselekedetek melyek pontosan, azt honnan tudjuk? Mi van, ha rosszul méri föl az ember, hogy mi jó neki, és azt a nem jót teszi embertársával. Például azt gondolja, hogy jár mindenkinek egy kis felszabadultság, és ezért bort ad egy leszokóban levő alkoholistának. Hogy ilyen ne legyen, az egyház megtanítja, hogy melyek az irgalmasság testi és lelki jócselekedetei. Ha ezeket teszed másokkal, akkor olyat teszel, ami neked is jó lenne. De mielőtt ezt áttekintjük, érdemes meggondolni mindazt, ami nem ilyen cselekedet, de folyton ezzel bosszantják a kívül állók a híveket és papokat!

Kommunikációs úthenger

Sok keresztény felé indítja meg az ateista sajtó a kommunikációs úthengert. Fontos tudni, hogy nem az a kereszténység jele, ha aláfekszel. Mint hívő ember, felelős vagy a saját testi és lelki épségedért, ideértve a pszichédet is. Azért, mert Bulányi Gyurka bácsi, közösség alapító piarista szerzetes a szeretet 3 pontban szedte össze és az egyik a szelídség volt, amit sokan teljes önfeladásként értelmeznek, azért a keresztény ember nem pacifista. Minden kereszténynek joga van magáért kiállni, és a bosszantásokat kivédeni. Amikor nem hívők elkezdik súlyos kommunikációs bántalmazások keretében azzal üldözni a Krisztus-követőket, hogy ez vagy az a tettük nem krisztusi, akkor gyakran jut eszembe, amit Nemecsek Ernő mondott a vörösingeseknek.

„Igenis, Nemecsek Ernő vagyok, a Pál utcaiak titkára! És nem bánom, ha megfojtotok is, ha mindennap vízbe mártotok is! De azt megmondom nektek: könnyű a parton állni és nevetni, mikor valakit a vízbe fojtanak! De gyertek be a vízbe, és ha ott is kinevettek, akkor ti vagytok a legkülönb fiúk a világon! Mert így könnyű!”

Igen. Azt akarom mondani, hogy könnyű úgy szeretni, ha azt, hogy mi a szeretet korszakról korszakra a magam képmására újrateremtem, majd azt a valódi Teremtőben hívőktől elvárom, kikövetelném. De, mint írtam, mi keresztények rendelkezünk egy objektív mércével arra, hogy melyek a legfőbb szeretet cselekedetek.

Az irgalmasság cselekedetei

Az irgalmasság 7 testi jócselekedete a felebarátaink alapvető fizikai és anyagi szükségleteinek enyhítésére irányul: éhezőknek enni adni, szomjazókat megitatni, hontalanokat befogadni, ruhátlanokat öltöztetni, betegeket ápolni, foglyokat meglátogatni, halottakat eltemetni.

Az irgalmasság 7 lelki jócselekedete a következő: bűnösöket jóra inteni, tudatlanokat oktatni, kételkedőknek jó tanácsot adni, szomorúakat vigasztalni, igazságtalanságokat békével tűrni, az ellenünk vétőknek megbocsátani, élőkért és holtakért imádkozni. 

Nem az én szegényeim

Kalkuttai Szent Terézt megkérdezték egyszer, hogy vasárnap miért nem mennek a nővérek az utcára segíteni, hiszen vasárnap is kínlódnak emberek a hajléktalanságtól. Teréz anya erre azt mondta, hogy azok nem az ő szegényei. Miért írom le ezt most? Azért, mert a katolikus erkölcstan szerint abban fokozatok vannak, hogy kiért vagyok úgy felelős, hogy vele jót cselekedjek. Laikusok számára első a házastársuk. Második a gyerekeik. Harmadik a szüleik. És így tovább. Vagyis, amikor például adakozást kérnek számon egy katolikus pedagógustól, akkor az az erkölcsös tőle, ha ad, de nem a gyereki elől vesz el, hanem saját maga elől. Ellenkező esetben nem jár el helyesen.

Ne féljetek!

Ne féljünk, tehát, a nem keresztények kommunikációs úthengereitől. Nagyon fontos, hogy tudjuk, hogy ami kárukra válik, azt hiába követelik rajtunk. És annyi minden ilyen van, de irgalmas vagyok és kezdő nehézgépkezelőknek nem adok úticélokat, nem adok kommunikációs ötleteket.

Írta:
Rákóczi Piroska