Nigel Rees 46 év után hagyta ott a brit közszolgálati csatornát. Döntésének hátterében az állt, hogy a főnökei elvárták, hogy a „woke” ideológia szellemében szerkessze a műsorát.
Interjút adott az RT-nek Nigel Rees rádiós műsorvezető, aki nagyjából egy hónnappal ezelőtt mondott fel a BBC-nél. Az ismert médiaszemélyiség elmondta, az utóbbi években szép fokozatosan elvesztette az autonómiáját, felülről mondták meg neki, hogy kiket hívjon meg a BBC Radio 4-en futó Quote… Unquote című műsorába, ahol a vendégeknek idézetekről kell kitalálniuk, hogy ki mondta azokat.
„A sokszínűség jegyében arra kértek, hogy fekete és fogyatékkal élő embereket hívjak meg”
– jelentette ki Rees.
A 77 éves műsorvezető aláhúzta, az ilyen beavatkozások teljes mértékben ellentétesek voltak az elveivel és a műsorával kapcsolatos elképzeléseivel.
„Az én szabályom mindig is az volt, hogy az embereket érdemeik, rátermettségük és tetteik alapján kell megítélni, nem pedig a bőrszínük vagy a vallásuk alapján”
– tette hozzá.
Nigel Rees az interjúban elmondta, a BBC-nél már korábban sem csak a teljesítmény számított, régóta ügyeltek rá, hogy a férfiak és a nők aránya egyensúlyban legyen. A „woke” ideológia utóbbi években való térnyerésével azonban még inkább egyértelművé vált, hogy a BBC-nél fontosabb a „sokszínűség”, mint az érdem.
A veterán műsorvezetőnél végül az verte ki a biztosítékot, hogy az egyik adásába nem tehette bele Noël Coward komikus 1932-ben írt Mad Dogs and Englishmen című dalának Bengáliáról szóló sorát, mondván, hogy az „gyarmati attitűdöket” tükröz.
Rees hiába magyarázta el, hogy a szerzemény az angolokat figurázza ki, nem az őslakosokat, a főnökei hajthatatlanok voltak.
Nigel Rees összesen 46 évet töltött el a BBC-nél, műsorából, a Quote… Unquote-ból 500 részt készített.
Kiemelt képünk forrása: RT
2 Responses
Mit várjunk egy teljesen elborult világban ahol Kolumbusz szobrát azért döntik le, mert az elképzeléseik szerint az amerikai rabszolgasághoz is köze volt..
Szemünk láttára bontakozik ki és megpróbálja fénykorát élni az ,,abnormalítás”. Láthatjuk a térhódítás technikáját, bennünket a normálisan gondolkodó polgártársaink empátiáját kihasználva, apró lépésekkel igyekeznek lopakodó viselkedést alkalmazva gyökeret ereszteni a normalítás talaján. A térhódítás oly mértéket öltött, hogy döbbenve szembesülünk emberi gyengeségünkkel a humánummal mely a mi világunkban erény, de hozzájárult a sikereikhez. Az utolsó pillanatban vagyunk, félre kell tennünk mindenféle ,,humánumot” . Védett, és halálos fizikai és szellemi falat kell húznunk, melyen egy atomnyi deviáns entitás sem juthat át. Ami már próbálja magát ,,őshonosnak” elfogadtatni, azt szigorúan ellenőrízni, szankcionálni kell. A normalítás földjére lopakodó gyarmatosítókat referendumokkal, megerősített falakkal kell megállítani, hogy lássák, Mi többen vagyunk. Mivel e jelenség a politika csataterén keményen jelen van, nem kell feltételezni azt, hogy mi köznapi polgárok nem érzékeljük, illetve nem fogjuk fel a súlyát ennek a káosznak. Írtózunk és borzadunk ettől a lassan Sodoma és Gomorát idéző hétköznapoktól. Vannak jelenségek, gondolok pl.: a pedofília mint normális viselkedés elfogadását célzó érzékenyítés lobbira, ez annyira mélyen és érzékenyen hat a tiszta lélekre, hogy vannak hírek, tájékoztatások melyeknél az ember inkább behúnyná a szemét, annyira borzalmas, de erősnek kell lenni, látni és olvasni és terjeszteni kell és mindeféle elérhető platformon jelezni, ,,TUDJUK, HOGY ITT VAGYTOK, TUDJUK, HOGY KIK VAGYTOK, TUDJUK MI A CÉLOTOK”. Isten óvja Magyarországot, Isten óvja a Magyar Nemzetet, Isten óvja Földünk Minden Normálisan Gondolkodó Polgárát, Isten óvja az Emberiség Jövőjét hordozó Megszületett és Megszületni vágyó Gyermekeinket.