🇺🇦🇷🇺🇪🇺”Lassan itt a tél, megszoktuk, hogy ilyenkor megfagynak a vizek, az ukránok, talán a frontok is befagynak lassan, és újabban befagyasztják az orosz vagyont is a nyugati bankok.‼️

Most viszont valami újat is hoz az idei tél. Az Uniónak ugyanis nincs pénze Ukrajna további támogatására, ezért komolyan napirenden van a befagyasztott orosz vagyonok, az orosz állam és orosz magánszemélyek készpénzegyenlegeinek a felhasználása Ukrajna támogatására. Vagyis már nem csak befagyasztják a külföldi vagyont, nem is csak a hozamait veszik el, de magát a vagyont is elkoboznák.
Elmondom, hogy ezzel mik a nemzetközi jogi, uniós jogi és magánjogi/polgári jogi aggályok.

⸻

🇺🇳 1. Nemzetközi jogi aggályok

A nemzetközi jog hagyományosan tiltja más állam tulajdonának elkobzását háborús ellenségként, kivéve a hadviselő felek által gyakorolt hadijogot – de az EU és Oroszország nem áll háborúban. Itt jön a gond. Vagy hadat kell üzenni Oroszországnak (vannak ugye páran, Kaja Kallas és mások, akik szívesen megtennék), vagy: egyszerűen nincs elkobzás.

Amire ugyanis az EU készül, az a nemzetközi jog lassan négyszáz éves szabályának a sutba dobása. Az állami immunitás (sovereign immunity) elve szerint ugyanis az államok eszközei – pláne a központi banki tartalékok végrehajtási immunitás alatt állnak. A lefoglalt tartalékok átirányítása márpedig az állam immunitásának megsértését jelenti.

Egy ilyen határátlépés nagyon veszélyes precedenst teremt, ami lerombolja a nemzetközi jogi bizalmi hálót, és más államokat vagy akár az EU-t is hasonló helyzetbe hozhat. Eközben Oroszország több nemzetközi fórum előtt is eljárást tud indítani az állami immunitás megsértésére hivatkozva és játszi könnyedséggel meg is nyeri.

⸻

🇪🇺 2. EU-jogi aggályok

Ami külön vicces az Európai Bizottság ötletében, hogy nem csupán a nemzetközi szokásjogba ütközik, de a saját EU-s jogába is. Az orosz vagyon befagyasztása még visszafordítható, tehát talán védhető korlátozás, de a pénzeszközök felhasználása vagy elkobzása már a tulajdonjog érdemi elvonását jelentené, márpedig a tulajdonhoz való jog az EU Alapjogi Charta 17. cikkében garantált.
Ennek elvonásához szükség lenne világos jogalapra, legitim közérdekű célra és arányosságra.

Ezek viszont nem állnak meg. Először is, mert a “közérdekű cél”, az imádott Ukrajna támogatása bizony nem kapcsolódik közvetlenül az érintett orosz személyek magatartásához és nincs is precedens EU-szinten állami eszközök elkobzására ilyen célból.

Másrészt mert egy esetleges jogalap az uniós szerződésekből egyszerűen nem vezethető le. A jelenlegi vagyonbefagyasztás jogalapja a CFSP-szankciós rendszer , mely korlátozó intézkedéseket tesz lehetővé (ld. az Európai Unióról szóló Szerződés 29., az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 215. cikk). Ebbe a pénzeszközök felhasználása már nem gyömöszölhető bele, mert az nem tekinthető egyszerű korlátozó intézkedésnek; ez fiskális és tulajdonjogi beavatkozás, amelyre tehát mégegyszer: nincs EU-szerződéses rendelkezés.

A harmadik gond, amiről méltatlanul nem beszél senki, az az arányosság és jogbiztonság problémája. Az EU Bírósága többször hangsúlyozta, hogy a szankcióknál meg kell őrizni (i) a jogbiztonságot, (ii) a differenciálást az érintett személyek között, (iii) a diszkrimináció tilalmát. A kollektív vagyonelkobzás az oroszoktól jogbiztonsági jogsértés, és semmilyen módon nem arányos arra hivatkozással, hogy ugyan nem az EU-nak vagy a tagállamainak, hanem Ukrajnának okozott sérelmet az orosz állam. Na ez égbekiáltó, hát ilyen nincs!! Ráadásul ezért orosz magánszemélyek meg cégek vagyonát vennék el… hát, maradjunk annyiban, hogy súlyosan bukik az arányossági teszten is az EU elmebeteg ötlete. A differenciálás sem áll meg, amikor mindenféle orosz vagyon szankció alá esik, de ez már szinte apróság.

⸻

⚖️ 3. Polgári jogi aggályok

Ha a nemzetközi jog megsértése és az EU saját “házi” jogrendszerének félrerúgása nem lenne elég, nos akkor tegyük mellé harmadikként, hogy az egész nyugati-római polgári jogi struktúrát is széttörné Ursula és lelkes kis csapata. A tulajdonjog szentsége és a hozzá kapcsolódó kártalanítási kötelezettség mellett az egész felelősségi jogi dogmatika is mehet a vécébe. Az aranyvécébe!

A magánjogi alapelv, hogy ha egy állam vagy magánszemély tulajdonát elvonják, kártalanítási igény keletkezik. Ez igaz az EU-ra, igaz a tagállamokra. Többszáz milliárd eurónyi eszközről lévén szó, tömeges kártérítési perek indulhatnának a tagállamok bíróságain és a befektetésvédelmi választottbíróságokon is – mindkettő műfajból láttam épp eleget ahhoz, hogy az EU-védekezésre egyetlen lyukas garast sem tegyek egy ilyen helyzetben.

Ha meg az EU központi banki tartalékokat használ fel, ez megrendíti a jegybanki tartalékok globális biztonságába vetett bizalmat, és emiatt is perelhető lesz az EU a nemzetközi pénzügyi stabilitás kockáztatásáért (pl. IMF-szabályok megsértése). További érdekesség, hogy a jegybanki tartalékok „tulajdonosa” jogilag ugyan az állam, de a bankoknál elhelyezett pénzeket különféle szerződések, számlajogviszonyok érintik. A pénzeszközök egy része magánszereplők vagy állami vállalatok számláin lehet, így egyösszegű kezelésük is aggályos jogilag. A bankok letétkezelői kötelezettségei és a számlaszerződések szerint sem idegeníthetik el a bankok az ügyfél pénzét. Nyilván erre az lesz a mondás, hogy az EU jogalkotása „felülírhatja” ezeket, de a kártérítési kockázat ezzel nem szűnik meg, csak átalakul. Aggregálódik és az EU-ra zúdul, amit aztán majd mi mind fizethetünk.

⸻

No hát ezek így itt a gondok. Ezek pedig súlyos gondok. Viszonosság alapján amúgy Oroszország meglépheti majd ugyanezeket az orosz bankokban lévő nyugati vagyonnal, és akkor aztán óbégathatnak az ilyen Kaja Kallas-félék, hogy milyen gonoszak ezek az oroszok. Ám nagyobb baj, hogy az állami immunitás megsértése, az elkobzás nemzetközi jogi jogcím nélkül, a tulajdonhoz való jog sérelme, a jogalap hiánya, az arányossági és jogbiztonsági problémák és a kétezer éves magánjogi jogelvek felrúgása az ezáltal felmerülő kártalanítási és szerződési felelősségi perek meg tulajdonjogi viták óriási ár. Óriási ár néhány látomásos bűnöző ámokfutásáért. Persze ha az EU bűnözői úgy akarják beírni a nevüket a történelembe, hogy ők voltak azok, akik mindezeket eltemették, az egy elég szép nagy sírfa ezeknek a senkiknek.

A nemzetközi jogi bizalmi háló széttépésének azonban mi fizetnénk meg az árát. Ezért az az érdekünk, hogy ezeknek az EU-s bűnözőknek az emlékművén valójában e hosszú-hosszú jogi kárlista helyett csak egyetlen sms-nyi üzenet álljon: sms-nyi, amiben – mint tudjuk – sok százmilliárdos vakcinabeszerzést is lehet intézni, nyomtalanul és bűntelenül.
Egyetlen sms-nyi, annyi, hogy:

IDŐBEN ELKERGETTÉK ŐKET AZ EURÓPAIAK.

Dr. Tóth Máté
Az energiajogász