A hatalom új álarca: Larry Fink átveszi a Világgazdasági Fórum irányítását

A “globális együttműködés” fórumától az oligarchia végrehajtó ágáig

2025. augusztus 15-én hivatalossá vált: Larry Fink, a világ legnagyobb vagyonkezelője,  a BlackRock vezérigazgatója  ideiglenesen átveszi a Világgazdasági Fórum (WEF) vezetését  a svájci gyógyszerörökössel, André Hoffmann-nal együtt. Ők ketten váltják Klaus Schwabot, aki egyre inkább visszavonul. Amit rutinszerű vezetőváltásként adnak el, az valójában további bizonyítéka annak, amit a kritikusok évek óta mondanak: A WEF nem a demokratikus párbeszéd platformja, hanem a szupergazdagok szolgálatában álló technokrata-globalista napirend irányító központja.

BlackRock: A láthatatlan világkormány

A BlackRock több mint 10 billió dollárt kezel – többet, mint az egész EU bruttó hazai terméke. A vállalat részesedésein keresztül a világ szinte minden érintett vállalatában részesedéssel rendelkezik: Pfizer, Google, Microsoft, Nestlé, Amazon, Meta, JPMorgan, ExxonMobil és még sok más. Larry Fink tehát nemcsak a vagyon adminisztrátora, hanem a hatalom vezetője is.

Nemcsak az úgynevezett ESG-minősítések  – a vállalatok átpolitizált ellenőrzési eszköze – bevezetésében játszott szerepet, hanem a kormányok és a központi bankok nem hivatalos tanácsadójaként is tevékenykedik. Míg a demokratikusan megválasztott parlamentek a befolyásért harcolnak, a BlackRock régóta uralja a tőkeáramlást és a csendes partnerségeket.

Az a tény, hogy ez az ember most a WEF-et vezeti, egy agytrösztöt, amely állítólag a közjó felé orientálódik, jelzés. És egyértelmű: a “filantrópia” és a kemény hatalmi politika közötti határ végre eltűnt.

“Nem lesz semmid…” – de a BlackRocknak igen

A WEF 2016-ban világszerte a “Great Reset” kampány részeként került a címlapokra a következő szlogennel:

“Semmid sem lesz, és boldog leszel.”

A WEF honlapján egy videóban és a kísérő cikkekben a jövő víziójaként csomagolva ez a mondat egy technokrata társadalom szimbólumává vált, amelyben a magántulajdon felesleges – mert minden “megosztott” vagy “előfizethető”. Lakások, járművek, háztartási gépek, adatok, egészség – mindezt az egyén elől elzárva, ehelyett vállalatok, platformok és központosított struktúrák irányítják.

Most Larry Fink, az az ember, aki mindent birtokol, átveszi a kormányrudat egy olyan szervezetben, amely a tulajdonról való lemondást prédikálja az emberiség többi részének. Ez a kettős mérce nem véletlen, hanem egy stratégia része: a hatalom és a tulajdon újraelosztása alulról felfelé, a “fenntarthatóság”, a “befogadás” és a “globális felelősség” címkék alatt értékesítve.

A filantrópia mint álcázás: az oligarchák mint világvezetők

A WEF szereti magát “a köz- és magánszféra közötti együttműködés nemzetközi szervezetének” nevezni. Valójában ez a hálózat:

• Big Tech (Microsoft, Google, Meta),
• Big Pharma (Pfizer, Moderna, Roche),
• pénzügyi elit (BlackRock, Vanguard, UBS),
• milliárdos adományokkal felruházott civil szervezetek és alapítványok, amelyek befolyást gyakorolnak az oktatásra, az egészségügyre és a médiára,
• valamint a politikai elitek, akik készségesen részt vesznek az “érdekelt felek kapitalizmusában” – egy olyan modellben, amelyben a demokratikus folyamatok alá vannak rendelve a vállalati érdekek befogásának.

Az állampolgár szerepe? Nézd, egyezz bele, fogyassz – de kérlek, ne birtokolj semmit.

Demokrácia védekező helyzetben

Amikor Davosban döntenek a globális napirendekről, amikor a nem választott üzleti vezetők, mint Fink, megvitatják a klímapolitika, a digitális identitás, a monetáris rendszerek és az élelmezésbiztonság jövőjét, felmerül a kérdés:

Ki legitimálta őket erre?

A válasz: senki – kivéve őt. Davosban konszenzus van az elitek között, amely nemcsak figyelmen kívül hagyja a demokratikus ellenvéleményt, hanem fenyegetésnek is tekinti. A WEF elleni polgári tiltakozásokat, mint nemrégiben Svájcban, “dezinformációnak” bélyegzik, a kritikus újságírókat kizárják, az alternatív médiát hiteltelenítik.

Következtetés: A fórumtól a feudális tanácsig

Larry Fink WEF átvétele nem ártalmatlan személyváltás, hanem nyílt erődemonstráció: a világ legnagyobb vagyonkezelői most hivatalosan is vezető szerepet töltenek be az “új világrendben”, amelyet évtizedek óta informálisan készítenek elő.

Az úgynevezett “Nagy Újraindítás” nem vízió, hanem terv. Nem alulról kívánják, hanem felülről diktálják. Bárki, aki még mindig hisz abban, hogy a WEF a jövőben jobb hellyé akarja tenni a világot, tegye fel magának a kérdést:

Miért csak milliárdosok, bankárok, gyógyszeripari főnökök és technológiai mágnások beszélnek ott – és soha nem azok, akiket a leginkább érint az egyenlőtlenség?