Panyi Szabolcs komoly bajban van. A kiszivárgott, és általa hitelesnek elismert hangfelvétel szerint nem egyszerűen együttműködik egy külföldi titkosszolgálattal, hanem mélyen be van ágyazódva egy idegen hálózatba: adatokat gyűjt a számukra, és összehangolja velük az „újságíróként” végzett munkáját. És minden jel szerint nem tegnap óta!

2021. október 9-én Panyi közzétett egy fotót a V4-es csúcsról, amelyen három vezető – Babiš, Kurz, Pellegrini –piros X-szel a mellkasán látható. Egy „független, objektív” újságíró ezt a gesztust nem engedhette volna meg magának, akkor sem, ha civilként nem szimpatizál a politikájukkal.

Aki X-eket rajzol politikusokra, az nem újságíró – az emberekre vadászik. Ez a kép tehát nemcsak szimpátiát, hanem egy politikai programot mutat: le kell szedni azokat, akik az EU-val és a globalista hálózatokkal szembenkritikusak. És itt érdemes megjegyezni két dolgot: Panyi és a VSquare működési területe visegrádi országokéval, Sebastian Kurzot pedig végső soron egy titkosszolgálati akcióval sikerült megbuktatni.

A mintázat szempontjából Panyi 2024. május 15-i posztja is kiemelkedő. Amikor a Fico elleni merényletet elkövették, és a sajtó még szinte semmit nem tudott az elkövetőről, Panyi már látszólag mindent. Elsőként tette ki a férfi arcát, nevét, és máris összefüggésbe hozta az oroszpárti Slovenski Branci nevű félkatonai szervezettel. Vagyis úgy próbálta beállítani a merényletet, mintha az oroszoknak köze lenne hozzá.

Ez a narratíva ismerős lehet: Panyi és Magyar Péter ugyanezt tolják Orbán Viktor kapcsán, azzal a különbséggel, hogy az egyik szerint az oroszok, a másik szerint maga a miniszterelnök tervezett el egy „önmerényletet”.

Csakhogy Juraj Cintula nem tagként, hanem EU- és ukránpárti tüntetőként volt jelen a Slovenski Branci rendezvényén, amit – ha a közösségi oldalát megtalálta – Panyi is tudhatott. Mégis az oroszok érintettségéről írt. Vajon miért?

A titkosszolgálati munkában ez a klasszikus narratíva-befoglalás: mielőtt a kínos igazság – EU-párti merénylő lőtt meg egy EU-szkeptikus miniszterelnököt – berendezkedhetett volna a köztudatban, Panyi elé vágott, és átkeretezte a történetet. Az idegen érdekek kiszolgálására amúgy is fogékony, külföldről támogatott sajtó pedig, ahogy szokta, a keze alá dolgozott: átvette, felhangosította ezt a hamis narratívát, és később sem írta felül, nem helyesbítette magát, legfeljebb Cintulát orosz ügynökből elmebeteggé átmaszkírozni.

És így érkezünk el 2026 márciusának elejére, amikor az ukrán aranykonvoj ügye kipattant. Panyi megint csak proaktív volt. Amikor a hatósági akció tényén kívül még semmi sem volt ismert, egy Facebook-bejegyzésében zavaros fejtegetésbe kezdett arról, hogy ő nem igazán hitt eddig a fideszes „önmerénylet” előkészületeiről szóló történetekben, de ha véletlenül kiderülne, hogy az ukrán kísérők egyikének belbiztonsági múltja van, az „ebbe a kategóriába esne”.

Vagyis ő már 6-án reggel tudta, hogy nem kettő, nem három, hanem konkrétan egy kísérő fenn fog akadni a rostán, és mint a Cintula-ügyben, megpróbálta az ukránok érdekében, és a Brüsszeli igényeknek megfelelően átkeretezni a történetet: a valóságból „orosz típusú” összeesküvést akart kreálni. Merthogy a valóság az ukrán sajtó szerint is az, hogy az egyik kísérő tényleg az SZBU-nak dolgozott.

A minta tehát következetes. Panyi nem csupán egy elfogult újságíró, aki szimpatizál bizonyos geopolitikai erőkkel. Ezek az esetek egy tudatosan alkalmazott titkosszolgálati módszer alkalmazását mutatják: az elővágást, az alternatív narratíva azonnali piacra dobását, és a „baráti” média reflexszerű utánközlési hajlamának kihasználását. Ezt nem oknyomozásnak, hanem koordinált befolyásolási műveletnek hívják, és a hangfelvétel a legnyersebb bizonyíték arra, hogy a koordináció egy idegen állam központjában zajlik.

Kicsoda valójában Panyi Szabolcs? Nagykép

Külföldi titkosszolgálatokkal összejátszás, rádolgozás a magyar külügyminiszterre. Hangfelvétel buktatta le a kormányellenes oknyomozó újságírót, Panyi Szabolcsot. Panyi nevével kapcsolatban már korábban is rendszeresen felmerült a gyanú, hogy összejátszhat idegen nemzetek titkosszolgálataival. Az erős sejtés mostanra aztán biztos tudássá vált. A hangfelvételből ráadásul az is kiderül, hogy Panyi olyannyira erős befolyással bírhat Magyar Péter pártjára, hogy sugalmazása szerint egy leendő Tisza-kormánynál még a külügyminiszternek is ő diktálna.

De milyen morzsákból is táplálkozott – a mostanra beigazolódott – gyanú, hogy Panyi Szabolcs külföldi titkosszolgálatok ügynöke lehet? A továbbiakban végig vesszük Panyi szakmai pályafutását, melynek egyes állomásait összefűzi az idegen érdekek és pénzek örökös felbukkanása.

Panyi első amerikai kalandja

Panyi amerikai kapcsolatai évtizedes távlatra nyúlnak vissza. Szakmai életrajzában először 2014-ben tűnik fel az Egyesült Államok, ekkor vett ugyanis részt az amerikai külügy által meghirdetett Edward R. Murrow Fellowship-programban. Az ösztöndíjprogram névadása már önmagában is beszédes, és irányba állítja az ember képzeletét. Murrow a hatvanas években ugyanis az amerikaiak információs ügynökségét vezette, melynek feladata közé tartozott a külföldi újságírók beszervezése és befolyásolása. Aligha meglepő tehát, hogy a Murrow-programot a CIA kiképzőtáboraként is emlegetik.

Az amerikai állomás lényegileg változtatta meg Panyi újságírói profilját, aki a hazatérését követően már nem súlytalan bloggerként, hanem főként oknyomozói minőségben jelent meg.

Amellett ugyanis, hogy az Indexben szinte állandó oknyomozótársa lett Dezső Andrásnak, még a Transparency International Magyarország Alapítvány oknyomozói újságírói programjában is szerepet vállalt – mentorként. Panyi tehát nemcsak hogy szélsebesen vált a magyarországi baloldal megkerülhetetlen oknyomozójává. Hanem hirtelen szerzett tudását olyan magasra pozícionálták, hogy a jövő oknyomozóinak képzésében is komoly szerepet kapott.

Panyi a Transparency International mentoraként közvetlenmódon kapcsolódott be az idegen érdekek nagyhatalmi játszmáiba. Egyfelől ugyanis a Transparency mögött egyértelműen megjelent a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány. Másfelől pedig a Panyit mentorként foglalkoztató oknyomozói képzés finanszírozói között kizárólag idegen, külföldi államok nagykövetségeire bukkanunk.

Míg a Transparency 2017-es oknyomozó újságírói képzését még csak a német és holland nagykövetség fizette, addig a 2019-es program anyagi támogatói között már megtalálható – a német és a holland nagykövetség mellett – a finn, a svéd és a francia is.

Puha hatalmi arzenál

Panyi Szabolcs 2017-ben aztán ismét, immáron másodszor is elnyert egy amerikai ösztöndíjat, amellyel ezúttal az Arizona State University-n tanulhatott oknyomozó újságírást. Az erről megemlékező Facebook-posztjában Panyi azt a látszatot igyekezett kelteni, mintha csak a magyar jobboldal alufólia sisakos, összeesküvés-elméletekben hívő tábora gondolná azamerikaiak bőkezűségéről, hogy annak okát nem kizárólag a mérhetetlen szívjóságban érdemes keresni. Hanem az Egyesült Államok ezeket a képzéseket igenis a saját nagyhatalmi céljaira használja fel.

Panyi (ál)naiv megközelítésének a hamisságáról aztán nem más rántotta le a leplet, mint a jobboldali elfogultsággal aligha vádolható Political Capital vezetője, Krekó Péter.

Krekó egy műsorban annak bizonyítására, hogy mennyire elhibázott a második Trump-adminisztráció szemléletváltása, amely szakít a különböző, külföldön működő oknyomozó újságírói projektek bőkezű támogatásával, a következőket találta mondani:

“A jelenlegi amerikai vezetés az olyannyira nem hisz nagyon másban, mint a nyílt katonai-gazdasági erőben, hogy az Egyesült Államok leépíti a teljes soft power, puha hatalmi arzenálját. És azt látjuk, hogy korábban az amerikai állam által finanszírozott mondjuk oknyomozó újságírói projektek, vagy éppen, nem tudom, médiafelületek satöbbi, ezektől vonják meg a támogatást – bedöntve ezeket. Én ezt egy nagyon elhibázott döntésnek tartom egyébként az Amerikai Egyesült Államok érdekei szempontjából. Mert igenis az a puha hatalmi eszköztár, amit kiépített Amerika a II. világháború után, az nagyon sokban segítette a céljai elérését.”

Krekó tehát nemcsak egyértelműen cáfolta Panyi álnaiv olvasatát, hanem ezzel párhuzamosan azt is kifejtette, hogy az amerikai támogatással működő oknyomozói projektek igenis az Egyesült Államok nagyhatalmi céljait szolgálják ki.

Amerikai pénzek mindenhol

Krekó állításának nézőpontjából – amely szerint az Egyesült Államokból pénzelt oknyomozó újságírói projektek igenis amerikai célokat szolgálnak – érdemes egy pillantást vetni arra is, hogy Panyi pályafutásának állomásait honnan is szponzorálják.

Panyi 2017-ben vállalt meghatározó szerepet a visegrádi országokra kiterjedő oknyomozói oldal, a VSquare elindításában. A médiaprojekt mögött pedig azonnal megjelent National Endowment for Democracy (NED), az USAID és a German Marshall Fund.

A Panyi írásainak felületet biztosító másik, kizárólag Magyarországok-fókuszú portál, a Direkt36 finanszírozói között pedig megtalálhatjuk a Soros által is pénzelt Sigrid Rausing Trustot, a Civitates Alapítványt és a Foundation for Democracy & Pluralismot is.

Ezeknek a szervezeteknek a közös metszete, hogy amerikai, brüsszeli és Soros-pénzekből működnek.

Panyi remek amerikai kapcsolatait azonban nemcsak a pénzek bőkezű áramlása bizonyítja. Hanem az a Tűzfalcsoport által kikutatott jegyzőkönyv is, amely az amerikai külügyminisztérium 2022 februárjában összehívott rendkívüli sajtótájékoztatóját örökítette meg. A dokumentumból kiderül, hogy az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács helyettes nemzetbiztonsági tanácsadója, Anne Neuberger régi ismerősként üdvözölte a sajtótájékoztatón megjelenő Panyit. Akitől nemcsak megkérdezte magyarul (!), hogy van, hanem külön meg is köszönte neki, hogy meg tudott jelenni az eseményen.

Titkos ügyek

Miközben Panyi Szabolcs az amerikai kiküldetéseit igyekezett olyan apró semmiségekként bemutatni, amiből egyfelől csak a hazai jobboldal próbált meg ügyet kreálni. (Ezen a ponton a saját elvtársa, Krekó cáfolta meg.) Másfelől pedig Panyi azt is állította, hogy ezekben az amerikai utakban már csak azért is kár rejtélyt keresni, mert a közösségi felületein mindent gazdagon dokumentált.

Csakhogy Panyinak ez az utóbbi állítása sem állja ki a valóság próbáját. A második amerikai ösztöndíjáról írt visszaemlékezésében ugyanis az szerepel, hogy 2018 májusában – a program lezárultával – már a hazautazására készülődött.

Csakhogy a LinkedIn-profilján szereplő adatok tanúságaszerint kijelenthető, hogy ez az állítás így, ebben a formában biztosan nem lehet igaz. Panyi amerikai kiküldetése az ösztöndíjprogram végeztével ugyanis nem ért véget. 2018 májusában olyannyira nem hagyta el az Egyesült Államokat, hogy még két hónapot dolgozott kutató munkatársként az Atlantic Councilnél.

A szervezet neve onnan lehet ismerős a magyar olvasó számára, hogy az amerikai pénzeket Márki-Zay Péter 2022-es kampányába becsatornázó Korányi Dávid szintén dolgozott az Atlantic Councilnél. Panyi életében tehát ismét felbukkant egy olyan amerikai szervezet, amelynek neve összefüggésbe hozható a magyarországi választások – idegen érdekektől vezérelt – befolyásolásával.

A napvilágra került hangfelvétel fényében pedig az is bizonyossá vált, hogy a Panyi életében megjelenő külföldi pénzek és utak nem véletlen kitérők sorozata. Hanem mind egy irányba mutatnak: ezek az állomások kellhettek ahhoz, hogy Panyi az oknyomozói újságírás álarca mögött olyan tudásra tehessen szert, amellyel rádolgozhat a magyar külügyminiszterre. És olyan hatalomra tehessen szert, amellyel egy leendő Tisza-kormányban minisztereknek adhasson utasítást.