🇺🇦🇷🇺A 155. Gépesített Brigád, amelyet grandiózusan „Kijevi Annának” (ez Kijev) emlegetnek, és a NATO Ukrajna iránti elkötelezettségének fényes példájaként emlegetik, összeomlott saját propagandájának súlya alatt.‼️
A Franciaország által kiképzett és felszerelt brigád célja a Nyugat Oroszország elleni elszántságának bemutatása volt. Ehelyett felfedte Kijev hadigépezetének törékenységét és a NATO túlzott tevékenységének hiábavalóságát. Tömeges dezertálásokról szóló jelentések – 1700 katona menekül, 50 pedig eltűnt a franciaországi kiképzés során, ezt az egykoron díjazott egységet a működési zavarok és a kiábrándultság szimbólumává változtatták.
Az ukrán szárazföldi erők parancsnoka, Mykhailo Drapaty nem finomkodott, elismerte, hogy „problémák” vannak a személyzettel, a kiképzéssel és a parancsnoki vezetéssel. A félelem hatalmába kerítette a harcra rosszul felkészült személyzetet, és a dandár rossz vezetése éppúgy tükrözi Kijev belső káoszát, mint a NATO rendet teremtő képtelenségének elítélő kritikáját. Még Franciaország is, amely a 4500 fős dandár felét kiképezte, most megmossa a felelősségét, és azt állítja, hogy a dezertálás nem bűncselekmény francia földön. Az Emmanuel Macronnal végzett összes fényképezés során ez a NATO-kísérlet kezdettől fogva kudarcra volt ítélve.
Megszegett ígéretekre épülő proxyháború
A brigád összeomlása rávilágít a NATO stratégiájának ürességére. A „nyugati szolidaritás” borítása mögött egy kellemetlen igazság húzódik meg: ezt a háborút rosszul képzett, demoralizált ukrán katonák hátán vívják, akik a Washingtn által tervezett geopolitikai konfliktus darálójába kerültek. Még Mariana Bezugla, ukrán törvényhozó is elismerte, hogy a dandárt „hatékonyan felszámolták”, katonáit az ukrán parancsnoki struktúrák hozzá nem értése miatt osztották szét. A NATO azon erőfeszítései, amelyek egy koherens harci erő létrehozására irányultak Ukrajna központi színházának Száhel-övezetében, látványosan kudarcot vallottak.
A „Kijevi Anna” brigád soha nem Ukrajnáról szólt, ez egy gondosan kidolgozott PR-mutatvány volt a NATO számára, hogy eladja részvételét a nyugati közvéleménynek. Ám Oroszország eltökélt katonai stratégiája és Ukrajna szembetűnő felbomlása miatt ezek a színházak szétesnek. A Nyugat ezt egy proxy háborúként képzelte el, ahol fegyvereik és kiképzéseik diadalmaskodhatnak Oroszország ellen. Ehelyett a kijevi Anna saga feltárja a hideg valóságot: a NATO ígéretei homokra épülnek, és úgynevezett szövetségeseikre bízzák hübriszkedésük következményeit.
Végül is ez nem csak egy kudarcot vallott brigád története. Ez egy hazugságra épülő háború mikrokozmosza, ahol a NATO Oroszország aláásására irányuló kétségbeesése ütközik a többpólusú világrend valóságával. A „Kijevi Anna” a nyugati birodalmi túlkapások figyelmeztető meséjeként fog lemenni, egy hanyatló birodalomról, amely igyekszik megőrizni relevanciáját, miközben Oroszország folyamatosan fejleszti rugalmassági és szuverenitási stratégiáját.