Érdekes feladatom volt az azóta már megszűnt  Rovásom nevű startupnál. Egy kultúra után érdeklődő amerikai turista szerepébe kellett képzelnem magam és gyűjtenem kellett Magyarország és Csehország kulturális életéről adatokat, hogy aztán eldönthessem, melyik országba utazom. Hol kezdtem volna a munkát, ha nem a Google keresőjében? Érdekes eredményekre jutottam, melyből három tényt emelek ki.

Egyetlen magyarországi honlap

A magyar kulturális élet szavakra (cultural life in Hungary) adott első 10 találatból mindössze 2 volt magyarországi. Az egyik a Magyar Turisztikai Ügynökség oldala, a másik egy utazási irodáé. Az ügynökség oldalán található szöveg gyalázatos. Rövid. Semmit mondó. Az a valami, amit mégis olvashat az ember rajta csupa buta közhely. Az ünnepeinkről szóló mondatok pedig a vallássemlegesség magasiskoláját nyújtják.

Korlátozott tárgyilagosság

A többi találatként megadott honlapon magyarokról írnak más nemzet állampolgárai. Az első találat egy lexikon, amely nagyjából a rendszerváltásig olyan módon mutat be bennünket, ahogy azt a rendszerváltásig az általános iskola 5-8. osztályában tették. Igazából kronológiával van dolgunk, nem történetmeséléssel. Viszont amikor a magyar médiaviszonyokhoz érünk, akkor a hazai liberális mantrát olvashatjuk csak.

De a többi angol nyelvterületről származó oldal szövege is csak korlátozottan tárgyilagos. Minden szerző arról beszél, hogy a magyar nyelv finnugor eredetű. Arról, hogy a közelmúltban számos kutatás megcáfolta ezt az állítást, egy szó sem esik. Nincs tere a más véleménynek, csak annak, ami annak idején a Habsburgoknak is megfelelő volt: a halszagú rokonság.

Pontatlanságok számadatokban

Az első 10 találatban alig esik szó a határon túli magyarokról. Ahol igen, ott is azt írják, hogy a világon 13 millió ember beszél magyarul. Ha olvasnivalót ajánlanak, akkor a nyugatosokat említik. Mikor pedig a „majdnem kortárs” irodalomhoz érünk, akkor csupán 3 név marad, le sem írom őket…

Kinek a sara?

Egy Facebook-csoportban valaki azt a kérdést tette föl, hogy mi jut arról eszedbe, hogy Magyarország. Egy banki középvezető ezt írta: sárország. Arra gondoltam, hogy kinek a sara, hogy van diplomás ember, aki a saját hazáját ennyire nem ismeri. Nyilván az övé is, de annak a propagandagépezetnek is az „eredménye” a kommentelő hazagyűlölete, amelyik „sajátos látásmódot” fejlesztett ki, és az ebből adódó „összképet” mutatván mutatja – nem csak itthon. S még valami. Miért van az, hogy a magyar kulturális életről angol nyelvű tartalmat csak balliberális szerzők írnak? Vagy ha mások is írnak, miért nem jutnak vele el a keresőmotor első 10 találata közé? Persze, tudjuk ezt is. A liberálisok mindenhez jobban értenek, az ún. keresőoptimalizáláshoz is. Mert előfordulhat az, hogy a Google algoritmusa részrehajló?