A Védett Iskola Hálózatról szóló cikksorozatunk 5. része.
Miután megnéztük a nemzet-világ, iskola-család és reakció-önreflexió viszonyulását, hogy miként tévedünk és hogyan indulhatnánk el egy olyan úton, amely inkább a földi mennyország építését kívánja, mint a jelenlegi halálkultúra kiteljesedését, lépjünk tovább a konkrétumok irányába.
Rendszereink
Szerves természetünk áhítja az organikusan felépülő rendszereket, ahol minden természetes, lélekmelengető. Ezért is alakulhatott ki a jóhiszeműség és tisztesség alapelve, mert ez az ember alapvető belső igénye. Sikeres bizalomrombolás esetén, kapitalista versenyfutás során, amikor ember embernek farkasa, az alapvető igény biztonsága érdekében alkotunk mesterséges normarendszert, amely már a rosszhiszeműség és becstelenség alapelve mentén kéri az igazolást a másik ember részéről. A napjainkban terjedő méreg, azaz a „na és?” illetve a „ilyen és kész!” minden mindegy mögött már nem a passzív rossz társadalmi modell, hanem a konkrét aktív gonosz dolgozik fáradhatatlanul.
Lecsúszunk a lényegről, mert a bizonyítvány és a megszerzéséhez szükséges tevékenységi kör, majd a mindennapokban megnyilvánuló önazonosság – amikor úgy élek, ahogy szeretnék – szétfeszíti az emberi kapcsolatokat és roncsolja a személyiséget.
Felsőoktatásunk
Iskola kérdésben fentről szervezett rendszert lehet felfedezni. (Amikor ez nem így történik, azt úgy hívják, hogy partikuláris iskolarendszer, de mivel ez természetesebb struktúra, így a mai uralkodó világszemlélet ellensége.) Amikor az érettségiző diák pályaorientációja megfogalmazódik, akkor a képesség-önazonosság-intézmény-jövőkép négyes alapján keresi a választ a „mi lesz velem?” kérdésre.
Képesség terén a megszerzett „érdemjegyek” a döntőek, önazonosságban általában képlékeny a képlet, hiszen a fiatal jogilag éppen cselekvőképességet szerzett, de az ehhez szükséges belátási képesség rendszerint még nincs meg. Az intézmény helye, a felvételi ponthatár és híre a meghatározó, ellenben azzal, hogy ki mit tanít ott…Végül a jövőkép (mennyit kell dolgozni és milyen életszínvonallal jár a szakma) determinálja, hogy ki megy az óvó-, tanító- és tanárképző intézményekbe a papírért.
Nézzük meg, hogy miként áll a követelmény édes hazánkban:
Annak ellenére, hogy a Nemzeti Alaptantervbe bekerült a népi kultúránk értékeinek továbbadása, a tanárképzésben, tanítóképzésben, óvónőképzésben katasztrofális a mellőzöttség az egyetemeken, főiskolákon. Látszik, hogy a szemlélet a globalizmus imádata felé tart, feladva nemzeti hagyományainkat. Mivel a fiatal pályakezdő tanítók, óvónők nem kaptak szemléletformáló képzést népi műveltségünk értékeiről, általában nem tudják nevelésükben alkalmazni, márpedig a nemzeti identitás érzelmi megalapozásának is a 3-12 éves életkor legfontosabb időszaka.
Jelenleg már sehol sem tanítják a népművészetet a tanítóképzésben, az elmúlt 10-15 évben teljesen kikopott a képzésből Magyarországon, nemzeti műveltségünk más értékeivel együtt.
A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság álláspontja szerint egy tanítónak – többek között – kiemelten szüksége van például tudománytörténeti és közgazdaságtani tudásra, akár a magyar népmesei ismeretek rovására.
A 2021. december 29-én megjelent 63/2021. (XII. 29.) számú ITM-rendelet a pedagógusképzésről szól. Meglepő, hogy a jogszabály igyekezett a nemzeti tartalmakat minél alacsonyabb szintre csökkenteni, a globális tartalmakat pedig túlzottan felnagyítani (digitális írástudás, biomechanika, fenntartható fejlődés stb). Az inkluzív nevelés kiemelt feladat, de a nemzeti identitásra nevelés ugyanakkor nem jelenik meg. Míg az alapszakok tekintetében nincs szó semmilyen nemzeti identitást védő szabályozásról, addig a nemzetiségi tanító, nemzetiségi óvodapedagógus szakirányokon ilyen mondatokat olvasunk nagyon helyesen:
“- Felelősséget vállal a tanulók nemzetiségi identitásának alakításában és erősítésében.
– Ismeri a nemzetiségi identitás kialakulásának, elmélyítésének elméletét és gyakorlatát, a nemzetiségi nevelés területén végzett tevékenység társadalmi jelentőségét.
– Differenciáltan, korszerű módszereket alkalmazva, a gyerekek előzetes tapasztalataira és kompetenciáira építve képes a nemzetiségi kultúra átszármaztatására.
Elkötelezett a nemzetiség kultúrájának megismerése, őrzése, átszármaztatása iránt, fontosnak tartja tevékenysége identitást alakító szerepét.”
Nemzeti a kormányzat és mégis globalistákat képzünk, hogy globalistákat neveljenek. Hogy is van ez?
Folytatjuk…
Németh Henrik,
VDTA-Iskola Hálózatvezető
(A Védett Társadalom Alapítvány Védett Iskola Hálózatáról bővebb információt az iskola.vdta.hu weboldalon lehet olvasni.)
A Védett Iskola Hálózatról szóló cikksorozatunk korábbi részei:
Csak akkor lehetünk jó nevelők, ha mi is törekszünk a növekedésre
