Sokan látják úgy a politikát, mintha az az anyagiak elosztásának rendjéről szólna. Mások azt gondolják, hogy eszmék vitatkoznak és versengenek egymással. És vannak, akik látják az egész terepet, nem gépen szállnak fölébe, magasra jutnak, s onnan néznek szerte szét. Ők a világ legkevesebbet emlegetett szellemi erői: az angyalok. Pedig az ember nélkülük sokkal kiszolgáltatottabb lenne saját magának. Mert a védőangyalunk ott szokott „akcióba lépni”, ahol lankad az emberi figyelem, ahol megszűnik az emberi fegyelem, ahol elfogy az emberi türelem. De az angyalok nem csak isteni kisegítő járatokon érkeznek hozzánk, és nem csak egyedül, magányosan tevékenykednek. Az angyalok a politika nem anyagi főszereplői, ők azok, akik a pénzügyektől elemelik a lelkeket. Ha az üdvtörténet szellemi harc története, akkor a politika a szellemi harc harcmezője. Ezért nem értek sok embert, aki képes olyan politikusra szavazni, aki láthatóan és hallhatóan egy bukott angyal befolyása alatt áll.
Ha bárányok volnánk
Jézus szerette a példabeszédeket. Ezek a világirodalom legnagyobb, legértékesebb darabjai, mert a boldogsághoz vezető igaz utat mutatják be. Én nem vagyok méltó, hogy a Mestert utánozzam, de egy hasonlatot azért szeretnék mondani. Sok templomba járó viselkedik úgy, mintha egy akolban ki kellene választani, hogy melyik birkákat nyírják meg, és ennek eldöntését egy birkára bíznák, akit szavazással választanak ki. És sok birka a báránybőrbe bújt farkast választja. A többiek a pásztorhoz bégetnek: hogyan, miért? A pásztor pedig botjával a lebegő égben rajtol köröket. Vagyis az angyalokra mutat.
Jó és rossz sugallatok
Az ember 2-3 éves korban elkezd beszélni és attól fogva belső monológot mond. Ezt gondolkodásnak nevezzük el. De hogy kinek, miről, mikor, mi jut az eszébe az nem csak a külvilágtól és saját magától függ. Az emberiség régről ismeri a jelenséget, amit sugalmazásnak nevez. És a sugallat lehet pozitív és negatív is. És innen már csak a hit útján lépkedhetünk tovább. A jó angyalok jót, a bukott angyalok rosszat sugallnak. Ezért van az, hogy minden keresztény embernek meg kell tanulnia megkülönböztetni a szellemeket. De miért fontos egy bukott angyalnak, hogy embereket tegyen tönkre?
Az egész természet sóvárog
Pál apostoltól kérem ajándékba a magyarázatot. A rómaiakhoz ezt írta „19Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. (1Ján 3,2) 20Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette. (1Móz 3,17.18) 21Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára.”
Vagyis a harc az egész teremtésért megy. A gonosz szellemek azt nem bírják elviselni, hogy egy gyengébb képességű teremtmény, az ember (Isten fiai), ilyen fontos szerepet kaphat az egész univerzumban. Olyan ez, mint amikor valaki a kisöccsére féltékeny. Az egyik báty azzal tölti az idejét, hogy a szüleit bosszantja, a másik pedig abban látja meg feladatát, hogy ha a kisebb testvérét külső „támadás” éri, akkor megvédi. Valahogy így lehet az angyalokkal is. Értelmi képességeinket tekintve olyanok vagyunk, mint egy négyéveshez mérten egy ma született csecsemő, de van olyan négyéves, aki mikor ő hat lesz és a tesója kettő, akkor a játszótéren megvédi a tesóját. És erről már az ószövetség embere is tudott.
Mindannyian ismerjük a Bálám és a szamara történetét. Az Úr angyala kivont karddal a kezében állt az úton, hogy elállja a vesztébe rohanó próféta útját; először csak a szamár látta meg, majd Bálám szeme is megnyílt. (Vö. 4Móz 22) Vagyis, vegyük észre, hogy az Úr angyalánál kard volt. A jelképes beszéd azt mondja: harcosak az angyalok.
Ki itt a hős?
Az angyalok láthatatlan hősök. Szellemi harcok sebesültjeinél ők az emberek szerint „spontán gyógyultak” orvosai. Ezért, hogy a félresikerült példabeszédemhez térjek vissza, úgy viselkednek az angyalok, hogy a báránybőrbe bújt farkast problémamegoldónak választó birkák agyában fölvillantanak egy képet egy hatalmas farkas harapásról. Lehetőleg még azelőtt, mielőtt őket is megnyírják.
