Az európaiak soha nem látott számban özönlik el az utcákat, hogy tiltakozzanak a NATO ukrajnai proxyháborúja és saját csökkenő életszínvonaluk ellen. A Grayzone a háború kitörése óta több országban is tudósított tüntetésekről és készített interjúkat a tüntetések vezetőivel.
Athén, Görögország — Idén február 21-én több ezer görög töltötte meg Athén utcáit, hogy elítéljék a NATO-t és az Egyesült Államokat Antony Blinken görögországi látogatását követően, ahol az amerikai külügyminiszter megdícsérte a mediterrán országot, amiért az első európai országok között van, amelyek támogatják Ukrajnát, és ezzel utat mutattak “a demokrácia támogatásának”.
Ez csak egy akció volt a kontinensen zajló számos tiltakozó akció közül, mivel a NATO ukrajnai proxykonfliktusa az első évfordulójához közeledett. Az európai polgárok egyre zaklatottabbak, mivel úgy látszik, vezetőik legalább egy évvel meghosszabbítják a háborút: több szankciós csomagot hagytak jóvá Oroszországgal kapcsolatosan, eurómilliárdokat adtak Ukrajna megsegítésére, és megállapodtak ukrán katonák ezreinek kiképzésében.
Az ilyen intézkedések rontották az átlagos európaiak életszínvonalát. Bár a kontinens az energia-alternatívák biztosítására irányuló sikeres erőfeszítéseknek és az évszakhoz képest túl meleg időjárásnak köszönhetően elkerülte a széles körben rettegett energiaösszeomlást, az európai kormányok már felkészültek az esetleges áramkimaradásokra és a váratlan, kora téli áramszünetekre az orosz energia leválasztása miatt.
A háború eszkalálódásával a tiltakozó akciók is erősödtek a NATO vezető tagállamaiban, Görögországtól Nagy-Britannián át a Cseh Köztársaságig, Franciaországig és Spanyolországig. A mostani tüntetéshullám a Chișinău városától Párizs, Brüsszel, Tirana, Bécs városáig egész télen zajló, nagy mértékű háborúellenes megnyilvánulásokra épül.
Németországban, ahol Annalena Baerbock külügyminiszter kijelentette, hogy “háborúban állunk Oroszországgal”, és arról is beszámoltak, hogy az amerikai hadsereg megsemmisítette az ország Északi Áramlat vezetékét, amely összeköti azt az Oroszországból érkező gázellátással, a NATO proxyháborúja elleni tüntetések is erősödnek.
Úgy tűnik, hogy a kontinensen növekvő tiltakozások hulláma nyugtalanította az európai vezetőket, rendőri fellépést, demagóg vádaskodásokat, sőt, a tiltakozás vezetői elleni büntetőeljárás megindítását váltja ki, amiért nyilvánosan bírálták kormányaik Ukrajnának nyújtott katonai támogatását.
Ellentétben a nyugati mainstream médiával, amely, ha nem hagyta teljesen figyelmen kívül, akkor megvetéssel kezelte a tiltakozásokat, a Grayzone számos tüntetésen részt vett, és interjút készített a dolgozókkal és a háborúellenes aktivistákkal, akik polgártársaikat a NATO proxiháborúja ellen mozgósították.
Európában népi ellenállás alakul ki, mivel a vezetők megalázkodnak Washington előtt
A 2023. február 24-én, Ukrajna Oroszország általi megtámadásának évfordulóján egyre több német állampolgárban kezdett nőni az indulat kormányuk Washington iránti engedelmes magatartása miatt. Olaf Scholz kancellár nemcsak hogy beleegyezett az Egyesült Államok azon követelésébe, hogy Leopárd harckocsikat küldjenek az ukrán hadseregnek, amellyel előidézheti az első konfrontációt a német és az orosz páncélos csapatok között a második világháború óta, hanem úgy tűnt, egyáltalán nem tulajdonít jelentőséget annak, hogy megállapítsák, ki a felelős az Északi Áramlat csővezeték megsemmisítéséért.
A Die Linke (baloldali) párt részéről Sahra Wagenknecht és Alice Schwarzer feminista író által írt háborúellenes kiáltvány kifejezésre juttatta a németek felháborodását amiatt, hogy kormányuk katonai támogatást nyújtott Ukrajnának. Scholz felszólításával, hogy “állítsa le a fegyverszállítások eszkalálódását” és “erős szövetségesek élén tárgyaljon”, a nyílt levéllel több mint 700 000 aláírást gyűjtöttek össze a közzététel időpontjában.
Február 25-én Wagenknecht és Schwarzer felszólította a kiáltvány támogatóit, hogy gyűljenek össze Berlin központjában. Több mint 15 000 tüntető, és valószínűleg még sokan mások hallgattak a felhívásukra, és elárasztották a Brandenburgi kaput, hogy meghallgassák a két szerző és felszólaló, köztük Jeffrey Sachs és Eric Vad volt német dandártábornok beszédeit.
Wagenknecht a német tankok Ukrajnába szállításával az ország múltjának szellemeit idézte fel, kijelentve: “Nem akarjuk, hogy a német tankok az orosz nők és férfiak dédunokáira lőjenek. Ez teljes történelmi amnézia! Elfelejtetted a német történelmet?”
Miközben a berlini gyűlés résztvevői a keletnémet himnuszt skandálták: “Ami go home!” /Amcsik, menjetek haza!/, felszólítva az amerikai hadsereg személyzetét, hogy hagyják el a német földet, tüntetők százai vették körül az amerikai hadsereg Ramstein légibázisát, amely a légierő európai és afrikai tevékenységeinek főhadiszállásaként szolgál. Ott azt követelték, hogy kormányuk szüntesse meg részvételét az Egyesült Államok által vezetett, Oroszország elleni koalícióban.
Szintén február 25-én az Egyesült Királyság Stop The War Koalíciója (Fejezd Be A HHáborút Koalíció) felvonulást tartott Londonban az Ukrajnába irányuló fegyverszállítás és a NATO proxyháborújának eszkalálódása ellen. Ugyanezen a napon Londonban a George Galloway és Chris Williamson korábbi parlamenti képviselők által szervezett No 2 NATO, No 2 War konferenciát zsúfolt tömeggel nyitották meg, dacára azoknak a megfélemlítési kampányoknak, amelyek a rendezvény szervezőit a két helyszín lemondására szólították fel.
A londoni gyűléseket a NATO proxyháborúja elleni jelentős tiltakozások egészítették ki Párizsban és Brüsszelben, ahol ezrek vonultak az Európai Parlament elé, hogy azonnali tárgyalásokat követeljenek Oroszországgal.
A február 25-i párizsi nagygyűlést a The Patriots nevű csoport hívta össze, amely Emmanuel Macron francia elnök azonnali lemondását követelte.
A közelmúltbeli tiltakozások az Európa-szerte hónapok óta tartó háborúellenes tevékenységre épülnek
A jelenlegi tüntetéssorozat az olaszországi tiltakozásokat követi, ahol 2022 novemberében tízezrek tüntettek Giorgia Meloni miniszterelnök döntése ellen, hogy fegyvereket küldjenek Ukrajnába, és a polgári engedetlenség jeléül elégették a villanyszámlájukat.
Egy, az idén februárban készült, az olaszokról szóló közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy az ország polgárainak nagy része ellenzi a fegyverek Ukrajnába küldését, és az azonnali tárgyalásos megoldást helyezi előtérbe.
Mindeközben a németországi Lipcsében tömegek tüntetnek a tavaly ősz óta növekvő, az egekbe szökő élelmiszer- és energiaárak ellen. Ahogy Berlinben is, ahol Wagenecht nyíltan kijelentette, hogy politikai meggyőződésétől függetlenül bárkit szívesen látnak, ezek a tüntetések a háború elleni egység megnyilvánulását szándékoznak bemutatni a baloldali Die Linke párt és a jobboldali nacionalista Alternatíva Németországnak (AfD) között.
Lipcse tiltakozásait úgy ábrázolták, mint az 1980-as évek végén a városban tartott “hidegháborús hétfők” újjászületését, ahol a lakosság a megingott Német Demokratikus Köztársaság ellen tüntetett. Ezúttal azonban a tiltakozás célpontja egy centrista, neoliberális rezsim, amely pokolian ragaszkodik az Oroszországgal való konfliktushoz.
A cseh tüntetők elutasítják, hogy “a külföldi tőke alvállalkozóiként” szolgáljanak
Időközben a Cseh Köztársaságban mintegy 70 000 ember gyűlt össze szeptember elején Prágában a “Czech Republic First” tüntetésre. Ott lemondásra szólították fel Petr Fiala cseh miniszterelnök koalíciós kormányát Nyugat- és NATO-barát politikája miatt.
Az ország jobbközép miniszterelnöke, Petr Fiala a következőképpen reagált: a tüntetéseket oroszbarátnak, „szélsőségesnek” és a „Cseh Köztársaság érdekei elleninek” nevezte.
Fiala megjegyzései kevéssé érdekelték a cseh tüntetőket, akik szeptember végén és októberben visszatértek az utcákra, és továbbra is kisebb eseményeket szerveztek országszerte. Az EU- és NATO-ellenes tüntetések a hangulatot a legjobban egy transzparenssel fejezték ki, amelyen ez állt: “A legjobbakat az ukránoknak, nekünk meg két pulóvert.“
Hogy jobban megértsük a Czech Republic First (Első a Cseh Köztársaság) demonstrációit, a Grayzone beszélt Josef Skála-val, a Csehországi és Morvaországi Kommunista Párt (Komunistická strana Čech a Moravy, vagy KSČM) tagjával. Skála, a Czech Republic First támogatója, tavaly indult a Cseh Köztársaság elnöki posztjáért, de novemberben visszalépett jelöltségétől, miután nem sikerült elegendő aláírást gyűjteni a szavazáshoz.
Skála hangsúlyozta a Czech Republic First tüntetéseinek egyedi jellegét; miközben a résztvevők a politikai spektrumot ölelték fel, összehozta őket az ország hanyatló gazdasága miatti frusztráció és a kormány elutasítása, amellyel nem volt hajlandó figyelembe venni az ukrán proxyháborúval szembeni lakossági ellenállást. “Csehországban olyan kormányunk van, amely teljes mértékben Amerika-párti, EU-párti, Brüsszel-párti és így tovább” – panaszkodott Τhe Grayzone-nak. “Nem törődnek a nemzeti érdeke[in]kkel.”
Skála kifejtette, hogy a magas árakkal szembeni tétlenség “a [cseh] történelem teljesen példátlan korszakát nyitja meg, amely az emberek életszínvonalának lerombolását és gazdaságunk legtöbb ágazatának tönkremenését eredményezi”.
„És nem, a kormány semmit sem tesz [ezek ellen a problémák ellen]. A kormány támogatja az ilyen drámai politikát… Mi a külföldi tőke kizsákmányolói vagyunk.”
Skála megjegyzései rávilágítanak a proxyháború mögött álló kérdésre: miközben a mai európai tüntetések követelései a jelenlegi energiaválságra összpontosítanak, sok tüntetőt feldühít, hogy kormányaik hajlandóak az uniós diktátumokat a nemzeti érdekkel szemben előnyben részesíteni.
Ahogy a tiltakozások folytatódnak, Skála reméli, hogy ő a baloldalról többet tud hozzáadni a tüntetésekhez azzal, hogy hangsúlyozza az ukrán proxy háború fenyegető voltát a gazdaságra és az emberi túlélésre. “A háború veszélye… küszöbön áll” – magyarázta a Grayzone-nak. “És ami hiányzik, az egy sürgős és jól szervezett háborúellenes békemozgalom.”
Ahogyan Görögországból látják: “Az amerikaiak az emberek gyilkosai”
Miközben a konzervatív Mitsotakis-kormány elfordítja a fejét, hogy Washington kedvében járjon, az átlagos görög polgárok lehetetlenül magas megélhetési költségekkel és energiaszámlákkal küzdenek. Azok a tüntetők, akikkel februárban Athénban beszéltem, reflexszerűen összekapcsolták a kormányuk által a NATO proxyháborújához nyújtott támogatást saját életkörülményeikkel romlásával. Haragjuk széles körben terjedt egy olyan országban, ahol a NATO- és EU-ellenes hangulat továbbra is viszonylag erős maradt.
A február 21-i tüntetésen transzparensek erősen bírálták Blinken amerikai külügyminisztert, miközben olyan szlogenek visszhangoztak a tömegben, mint “A szolidaritás a népek fegyvere!”, és “Megölték Lambrakis-t és Beloyiannis-t – Az amerikaiak az emberek gyilkosai!”. (Grigoris Lambrakis és Nikos Beloyiannis prominens huszadik századi görög baloldaliak voltak, akiket jobboldali szélsőségesek öltek meg, illetve akiket a görög kormány végzett ki.).
A február 21-i tüntetés az amerikai nagykövetségen ért véget, annak ellenére, hogy az erősen militarizált rendőrség figyelmeztetett a tüntetés elfojtására. Később az este folyamán összecsapások törtek ki a rendőrség és a még mindig tüntetők között Athén Exarchia negyedében, ahogy az az ország fővárosában tartott nagy tüntetések után gyakori.
A február végén kinyilvánított érzelmek a görög fővárosban korábban tartott tüntetések hangulatát tükrözték.
Minden november 17-én a görögök az utcára vonulnak, hogy megemlékezzenek az ország egykori katonai juntája elleni 1973-as történelmi Polytechnio-felkelésről, ahol az antiimperialista és háborúellenes diákszervezeteket szétzúzta, sok esetben el is tüntette az Egyesült Államok által támogatott diktatúra.
Az 1973-as felkeléshez hasonlóan az éves Polytechnio-tüntetések is kifejezetten háborúellenes jelleget mutatnak, és rendszerint az athéni amerikai nagykövetséget védő rendőrök és a tüntetők közötti összecsapásokkal végződnek – amelyben sok besorozott és egyenruhás katona harcol a tüntetők oldalán.
Ebben az évben Görögország november 17-i hagyománya új konfliktussal néz szembe: a NATO proxyháborújával Ukrajnában, amelyet az európai vezetők a jelek szerint legalább egy évvel meghosszabbítanak.
Amikor elérkezett a 2022-es Polytechnio-évforduló, a tüntetők akciója közvetlenül az Egyesült Államok által uralt katonai szövetségre irányult, a résztvevők “Ή με το ΝΑΤΟ ή με την ειρήνη” (Vagy a NATO-val, vagy békével) feliratokat lobogtattak, miközben elhaladtak az Egyesült Államok athéni nagykövetsége mellett.
A görög általános sztrájkok megteremtették a háborúellenes tüntetések színterét
A NATO ukrajnai proxyháborúja elleni görög gyűlések kihasználták azt a lendületet, amellyel a dolgozók a megélhetési költségek miatti válság ellen felléptek. 2022. november 9-én, körülbelül egy héttel a háborúellenes gyűlés előtt a szakszervezetek általános sztrájkot hívtak össze, követelve a béremelést, az otthonokban a villamosenergia- és közmű-leállításának tilalmát, valamint az energiaforrásokra vonatkozó, fogyasztásalapú adók és áfaadók eltörlését.
Sotiris Lapieris önkormányzati képviselő Athén külvárosában, pf Chalandriban, és tagja a Λαϊκή Ενότητα (Népi Egység) nevű szakadár baloldali koalíciónak, amelyet azután alapítottak, hogy a Sziriza 2015-ben kapitulált a nemzetközi hitelezők előtt. Lapieris a The Grayzone-nak elmondta, hogy a november 9-i sztrájk valószínűleg a legnagyobb volt Görögországban a 2015-ös mentő népszavazás óta, ha nem a legnagyobb a 2012-es megszorításellenes sztrájkok óta. “Széles körben kétségbeesés tapasztalható a megélhetési költségek és az [alacsony] bérek miatt” – magyarázta.
Lapieris hangsúlyozta, hogy míg a jelenlegi energiaválság súlyosbította az anyagi nehézségeket Görögországban, a helyzet a szerencsétlen görög-EU kapcsolatok tünete. “A megélhetési költségek válsága Görögországban három különböző … dolog … terméke” – magyarázta. “Az egyik az a memorandum, amely egy évtizeddel ezelőtt lerombolta a görög gazdaságot. A második, hogy a 2001-ben elindított energiatőzsde [a görög energiatőzsde-piac, a villamosenergia-piacokra vonatkozó uniós célmodell részeként] az egekbe emelte az energiaárakat. A harmadik pedig, hogy e két lépés egybevágott az EU Oroszországgal szembeni szankcióival. Ez egy katasztrofális keverék.”
Röviddel a november 9-i sztrájk előtt a Grayzone-nal beszélgetve Nikolas Theodorakis, a Π.Α.Μ.Ε. (Πανεργατικό Αγωνιστικό Μέτωπο, vagy All-Workers Militant Front) szakszervezeti mozgalom titkárságának tagja elmagyarázta, hogy az energiaválság és a háború hogyan rontotta az életszínvonalat Görögországban.
“A görög költségvetés katonai, különösen a NATO számára történő fegyverkezésre… fordított százaléka a NATO-szövetségen belül az első vagy a második számú ” – mondta Theodorakis. “Ugyanakkor a görög iskolákban nem lesz fűtés, a kórházakban pedig nem lesznek orvosok [ezen a télen]. Tehát azt mondjuk, hogy ez egyértelmű következetlenség” az uniós források felhasználásában – mondta, kihangsúlyozva Görögország felduzzasztott katonai költségvetését. “A konfliktussal kapcsolatos egyik alapvető követelésünk a költségvetés, és hogy pénzügyi prioritásainkat meg kell változtatni az emberek védelme és szolgálata érdekében.”
Nikosz Chistodoulakis, a görög kommunista forradalmi akció frontjának (Κομμουνιστική Επαναστατική Δράση, vagy ΚΕΔ) tagja megjegyezte, hogy a Görögország-szerte tapasztalt tiltakozások közül sok nem támasztott jelentős, háborúval kapcsolatos követeléseket, köztük a novemberi általános sztrájk, sem, ehelyett a gazdasági segélyekre és a vállalati kapzsiságra összpontosított. Hozzátette, hogy sok baloldali fél olyan követeléseket vagy kijelentéseket tenni, amelyeket Kreml-pártiként lehetne értelmezni. Valójában a november 9-i sztrájkjelzések és üzenetek nagy része a gazdasági követelésekre korlátozódott, beleértve a magasabb bérekre, valamint a téli időszakban garantált villamos energiára és fűtésre vonatkozó felhívásokat.
“Ha nem érinted meg az elefántot a szobában /nem veszel róla tudomást/, ami az Európai Unió és a görög kormány álláspontja Oroszországot és az USA-val való szövetségüket illetően, akkor nem követelhetsz béremelést vagy árstopot” – értett egyet Lapieris. “Ez [a megélhetési válság] nyilvánvaló következménye ennek az egész politikának.”
A háborúellenes tüntetések rendőri erőszakkal, szólásszabadság-ellenes állami elnyomással néznek szembe
Európa megélhetési költségekkel kapcsolatos és NATO-ellenes tüntetéseit gyakran elfojtja a rendőri brutalitás, a tömeges letartóztatások és a fősodratú média hallgatása egyaránt. Ahogy azt 2020-ban a Covid-19 miatti drákói elzárások elleni tiltakozások elfojtása céljából is tették, a militarizált francia rohamrendőrök októberben is erőszakos módon, többek között gumibotos veréssel és könnygázzal oszlatták fel a tüntetőket a NATO-ellenes és megélhetési költségekkel kapcsolatos gyűléseken.
A február 25-i berlini tömegtüntetésen a német rendőrség 1400 tisztet vetett be a közelmúltban bevezetett beszédtörvények végrehajtására, amelyek kriminalizálják az Ukrajnában zajló orosz katonai művelet támogatásának nyilvános megjelenítését, megtiltva mindent a Szent György-kereszt megjelenítésétől a “Z” betűig, a “V” betűig és a szovjet zászlóig.
A német állam is büntetőeljárás alá vonta Heinrich Bücker-t, egy berlini székhelyű háborúellenes vezető aktivistát, amiért bírálta kormányát, hogy támogatta az ukrán hadsereg olyan neonáci ezredeit, mint például az Azovi Zászlóalj. Bückert a német állam azzal vádolja, hogy olyan kijelentéseket tett, amelyek “megingathatják a jogbiztonságba vetett bizalmat és felszíthatják a lakosság mentális légkörét”. Mivel nem valószínű, hogy kifizeti a 2000 eurós bírságot, börtönbe kerül a kötelező 40 napos elzárásra.
Amikor a nyugati média nem hagyta teljesen figyelmen kívül Európa háborúellenes tiltakozási hullámát, tudósításai felváltva hol elutasítóak, hol megvetőek voltak. A Deutsche Welle német állami műsorszolgáltató gúnyosan “naivként” jellemezte a február 25-i berlini tüntetést, miközben ragyogó lefedettséget biztosított a háborút az ukrán diaszpóra által támogatott kisebb műsorokhoz. A New York Times a maga részéről csak egy egyszerű generikus az európai tüntetésekről csak nagyon egyszerű módon tett említést, eltemetve egy, az orosz emigránsok által tartott, apróbetűs, Putyin-ellenes tüntetésekről szóló cikkben.
A helyszínen szervezők számára a kockázat túl nagy ahhoz, hogy alávessék magukat az állami elnyomásnak vagy a média démonizálásának. “Visszamegyünk a sötét középkorba; vezetőink azt követelik, hogy éljünk áram nélkül. Szóval, hogyan tudod ezt elfogadni?” – kiáltott fel Nikolaos Theodorakis, a görög ΠΑΜΕ unió tagja. “Számunkra ezeknek a feltételeknek az egyetlen alternatívája a küzdelem, a szervezés, a jobb feltételek megkövetelése.”
Forrás:thegrayzone.com
