Néhány észrevétel a globalista szektáról
„Elrendelte, hogy mindenkinek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek, szabadnak és rabszolgának jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát, és hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének a számát.” (Jel 13,16-17)
Tucker Carlson újságíró a Fox News csatornán A környezetvédelem egyháza címmel adott érdekes interjújában egy olyan ellentmondásra derített fényt, amely talán sokaknak elkerülte a figyelmét, de én rendkívül árulkodónak tartom.
Carlson emlékeztet arra, hogy az amerikai alkotmány tiltja az államvallást, de a kormányzó Demokrata Párt egy ideje a globalista kultuszt erőlteti az amerikai népre, a maga zöld programjával, woke dogmáival, elítélő és cancel [eltörlési] kultúrájával, az Egészségügyi Világszervezet papjaival és a Világgazdasági Fórum prófétáival. Egy vallás minden tekintetben, amely nemcsak az ezt gyakorló egyének életére, hanem annak a nemzetnek az életére is kiterjed, amely nyilvánosan vallja, törvényeket és ítéleteket igazít hozzá, és ösztönzi az oktatást és minden kormányzati intézkedést körülötte.
A globalista vallás nevében annak hívei azt követelik, hogy minden állampolgár az Új Világrend erkölcse szerint viselkedjen, kritikátlanul elfogadva – és a vallásos tekintélynek való áhítatos alávetettséggel – a davosi Szanhedrin által ex cathedra meghatározott doktrínát.
Az állampolgároktól nem csupán azt várják el, hogy osztozzanak azokban a motivációkban, amelyek a kormányok által előírt egészségügyi, gazdasági vagy szociális politikát igazolják, hanem azt is, hogy vak és irracionális beleegyezésüket adják, ami messze túlmutat a hiten. Ezért nem szabad vitatni a pszichopandémiát, nem szabad kritizálni az oltási kampány irányítását, nem szabad érvelni a klímariasztások megalapozatlansága mellett, nem szabad szembeszállni a NATO által az Orosz Föderációval szemben, az ukrán válsággal összefüggésben elkövetett provokáció bizonyítékaival, nem szabad vizsgálatot kérni Hunter Biden laptopja vagy a Donald Trump elnök Fehér Házban maradását megakadályozó választási csalás ügyében, és hajlandónak lenni tétlenül nézni, ahogy a gyerekeket megrontják az LMBTQ obszcenitásokkal.
A racionális elme számára érthetetlen, de az elvakult fideizmus [hitbuzgalom] szemszögéből bőségesen igazolható három évnyi ostobaság után egy amerikai klinika által megfogalmazott azon javaslat, melyben a betegeket arra kérik, hogy mondjanak le az érzéstelenítés egy részéről, hogy ezzel csökkentsék a szén-dioxid lábnyomot és „megmentsék a bolygót”. Ezért ezt nem a kórházi költségek csökkentésének groteszk ürügyeként kell értelmezni a betegek kárára, hanem vallási cselekedetként, önként vállalt vezeklésként, etikailag érdemi cselekedetként.
A bűnbánati jelleg nélkülözhetetlen a tömegek kényszerű megtérítésének eme műveletében, mert a tett abszurditását ellensúlyozza a beígért jó jutalmával: a maszk viselése (amely értelmetlen) az állampolgár/vallás híve megtette a maga alávetési gesztusát, „felajánlotta” magát az istenségnek (az államnak? a közösségnek?). Az alávetettséget az oltás ugyancsak nyilvános aktusával erősítette meg, amely egyfajta „keresztséget” jelentett a globalista hitben, az imádatba való beavatással.
E vallás főpapjai még odáig is eljutottak, hogy az abortusz és az eutanázia révén emberáldozatot mutattak be: a közjó által megkövetelt áldozatot, hogy ne népesedjen túl a bolygó, ne terhelje a közegészségügyet, ne legyen teher a társadalombiztosításnak.
Még a csonkítások, melyeknek a gender doktrínát vallók alávetik magukat, és a homoszexualitás által kiváltott reproduktív képességek megfosztása sem más, mint az önfeláldozás és áldozathozatal formái: a test, az egészség, sőt maga az élet feláldozása (például egy bizonyítottan veszélyes és gyakran halálos kísérleti génterápia alkalmazásával).
A globalizmushoz való ragaszkodás nem választható: ez az államvallás, és az állam „tolerálja” az ezt nem gyakorlókat, amennyiben jelenlétük nem akadályozza a társadalmat e kultusz gyakorlásában. Sőt, mivel az állam „etikai” elvek által legitimáltan azt vélelmezi, hogy az állampolgárokra kényszeríti azt, ami vitathatatlanul felsőbbrendű „jót” képvisel, a másként gondolkodókat is kötelezi a „globalista erkölcs” alapvető cselekedeteinek végrehajtására, és megbünteti őket, ha nem felelnek meg az előírásoknak.
Rovarokat és nem húst enni, drogot injekciózni az egészséges életmód gyakorlása helyett; benzin helyett áramot használni; lemondani a magántulajdonról és a mozgásszabadságról; elviselni az alapvető jogok ellenőrzését és korlátozását; elfogadni a legrosszabb erkölcsi és szexuális devianciákat a szabadság nevében; lemondani a családról, hogy elszigetelten élhessünk, anélkül, hogy bármit is örökölnénk a múltból és anélkül, hogy bármit is továbbadnánk az utókornak; az identitás eltörlése a politikai korrektség nevében; a keresztény hit megtagadása, hogy átvegyük a woke babonát; abszurd szabályok tiszteletben tartásához kötni a munkát és a megélhetést – mindezek az elemek arra rendeltettek, hogy az egyén mindennapi életének részévé váljanak, egy olyan ideológiai modellen alapuló életnek, amelyet közelebbről szemügyre véve senki sem akar és senki sem kért, és amely csak egy bizonyítatlan és bizonyíthatatlan ökológiai apokalipszis mumusával igazolja létezését.
Ez nemcsak a sokat hangoztatott vallásszabadságot sérti, amelyre ez a társadalom épül, hanem lépésről lépésre, kérlelhetetlenül el akar vezetni bennünket odáig, hogy ez a kultusz kizárólagos, az egyetlen megengedett kultusz legyen.
A „környezetvédelem egyháza” befogadónak definiálja magát, de nem tűri az ellenvéleményt és nem fogadja el a dialektikus párbeszédet azokkal, akik megkérdőjelezik a diktátumát. Azokat, akik nem fogadják el Davos antievangéliumát ipso facto [automatikusan] eretneknek, ezért büntetni kell őket, kiátkozni, elkülöníteni a társadalmi testtől, és közellenségnek kell tekinteni őket; erőszakkal kell őket átnevelni, mind a média szüntelen ostorozásával, mind pedig a társadalmi megbélyegzés és a beleegyezés valóban zsaroló formáinak bevezetésével, kezdve a „tájékozott” beleegyezéssel, hogy akaratuk ellenére alávetik magukat az oltási kötelezettségnek, és folytatva az úgynevezett „15 perces város” [ti. a napi ügyeket 15 percen belül lehet elintézni] őrületével, melyet egyébként a 2030-as agenda programpontjai (amelyek végső soron dogmatikus kánonok) részletesen előrevetítenek.
Az a probléma a tömeges babonaság e zavaró jelenségével, hogy ezt az államvallást nemcsak de facto az Amerikai Egyesült Államokra erőltetik rá, de a nyugati világ összes nemzetére is átterjedt, melyek vezetőit a Nagy Újraindítás nagy apostola, Klaus Schwab, az önjelölt „pápa” térítette át a globalista „Igére”, és aki ezért tévedhetetlen és vitathatatlan tekintéllyel van felruházva.
Ahogy az Annuario Pontificio
-ban olvashatjuk a Római Kúria és az egyházmegyék bíborosainak, püspökeinek és prelátusainak listáját szerte a világon, úgy a Világgazdasági Fórum honlapján is megtaláljuk a globalizmus „prelátusainak” listáját Justin Trudeau-tól Emmanuel Macronig, felfedezve, hogy nemcsak számos állam elnöke és miniszterelnöke tartozik ehhez az „egyházhoz”, hanem számos tisztviselő, nemzetközi szervek és nagy multinacionális vállalatok vezetői és a média képviselői is.
Ezekhez még hozzá kell adni a globalista hit terjesztéséért dolgozó „prédikátorokat” és „misszionáriusokat”: színészek, énekesek, influenszerek, sportolók, értelmiségiek, orvosok, tanárok. Egy ez nagyon erős, jól szervezett hálózat, amely nemcsak az intézmények csúcsán terjedt el, hanem az egyetemeken és a bíróságokon, a vállalatoknál és a kórházakban, a peremvidéki testületekben és a helyi önkormányzatokban, a kulturális és sportegyesületekben is, így még egy vidéki általános iskolában vagy egy kis vidéki közösségben is lehetetlen elkerülni az indoktrinációt.
Zavarba ejtő – ezt be kell ismerni -, hogy az egyetemes vallásra áttértek számában a világvallások képviselőit is számontarthatjuk, és köztük még Jorge Mario Bergogliót is – akit a katolikusok a római egyház fejének is tartanak – a hozzá hűséges egyházi személyek minden gyávaságával együtt.
A katolikus hierarchia aposztáziája eljutott odáig, hogy imádja a pachamama, a „Földanya” bálványát, az ökumenikus, befogadó és fenntartható „amazóniai” globalizmus démoni megszemélyesítését. De nem maga John Podesta volt az, aki az „egyház tavaszának” eljövetelét szorgalmazta, amely a doktrínát egy homályos környezetvédő szentimentalizmussal váltja fel, és reményeinek azonnali megvalósulását találta abban az összehangolt akcióban, amely XVI. Benedek lemondásához és Bergoglio megválasztásához vezetett?
Amit látunk, az nem más, mint annak a folyamatnak a fordított alkalmazása, amely a kereszténység elterjedéséhez vezetett a Római Birodalomban, majd az egész világon, a barbarizmus és a pogányság egyfajta bosszúja Krisztus hitén.
Amit az aposztáta Julianus a negyedik században megpróbált elérni, vagyis a pogány istenek kultuszának visszaállítását, azt ma az új hitehagyottak buzgón folytatják, akiket egy olyan „szent düh” egyesít, amely éppoly veszélyessé teszi őket, mint amilyen meggyőződésük, hogy a rendelkezésükre álló végtelen eszközök miatt sikerrel járhatnak szándékaikban.
Valójában ez a vallás nem más, mint Lucifer kultuszának modern megtestesülése: a Pfizer által szponzorált Grammy-díjátadón nemrégiben tartott sátáni performansz csak a legújabb megerősítése annak, hogy egy olyan pokoli világhoz ragaszkodnak, amelyet eddig elhallgattak, mert még mindig kimondhatatlannak tartották.
Nem titok, hogy a globalista gondolkodás ideológusai mindannyian ésszerűen keresztény- és egyházellenesek, jelentősen ellenzik a keresztény erkölcsiséget, és hivalkodóan ellenzik azt a civilizációt és kultúrát, amelyet az Evangélium formált kétezer év történelmében. Nem csak ez: az élet és mindazzal szemben, ami a Teremtő műve – az embertől a természetig -, kiolthatatlan gyűlölet árulkodik arról a (majdnem sikeres, bár tébolyult) kísérletről, hogy a teremtés rendjét megbolygassák, a növényeket és az állatokat megváltoztassák, magát az emberi DNS-t is megváltoztassák a biomérnöki beavatkozások révén, az embert megfosszák egyéniségétől és szabad akaratától, irányíthatóvá, sőt irányíthatóvá tegyék a transzhumanizmus révén.
Mindennek a hátterében Isten gyűlölete áll, és az irigység az embereknek fenntartott természetfeletti sors iránt, amelyet Ő tartogat az embereknek azzal, hogy Fiának keresztáldozatával megváltotta őket a bűntől.
Ez a sátáni gyűlölet abban az elhatározásban nyilvánul meg, hogy a keresztények számára lehetetlenné akarják tenni vallásuk gyakorlását, elveik tiszteletben tartását, a társadalomban való részvételüket, és végső soron abban az akaratban, hogy rávegyék őket a rosszra, vagy legalábbis biztosítsák, hogy ne tudjanak jót tenni, nemhogy terjeszteni; és ha mégis, akkor eredeti motivációikat (Isten és a felebarát szeretete) elferdítik, szánalmas filantróp vagy környezetvédő célokkal elferdítve azokat.
A globalista vallás minden előírása a Tízparancsolat hamisított változata, annak groteszk kifordítása, obszcén fordítottja. A gyakorlatban ugyanazokat az eszközöket használják, amelyeket az Egyház az evangelizációra használ, de azzal a céllal, hogy elkárhoztassák a lelkeket, és ne Isten törvényének, hanem az ördög zsarnokságának vessék alá őket, a sátán anti-egyházának inkvizítori ellenőrzése alatt.
Ebben a tekintetben az amerikai titkosszolgálatok a tradicionális katolikus hívek csoportjairól is jelentést tesznek, megerősítve, hogy az ellenségeskedés az asszony és a kígyó magva között (1Móz 3,15) teológiai valóság, amelyben Isten ellenségei mindenekelőtt hisznek, és hogy a végső idők egyik jele éppen a szentmise áldozat eltörlése és a pusztulás utálatosságának jelenléte a templomban (Dán 9,27).
A tradicionális szentmise elnyomására vagy korlátozására irányuló kísérletek egyesít a mély egyházat és a mély államot, és leleplezi mindkettő alapvetően luciferi mátrixát: mert mindketten nagyon jól tudják, milyen végtelen kegyelmek áradnak az Egyházra és a világra e mise által, és meg akarják akadályozni e kegyelmek átadását, hogy azok ne hátráltassák terveiket. Ők maguk mutatják meg nekünk: a mi harcunk nem csak a hús-vér teremtmények ellen folyik (Ef 6,12).
Tucker Carlson megfigyelése rávilágít arra a megtévesztésre, amelynek nap mint nap ki vagyunk téve uralkodóink által: az állam szekularizmusának elméleti bevezetése arra szolgált, hogy az igaz Isten jelenlétét kiiktassa az intézményekből, míg a globalista vallás gyakorlati bevezetése arra szolgál, hogy a sátánt bevezesse az intézményekbe azzal a céllal, hogy létrehozza azt a disztópikus Új Világrendet, amelyben az Antikrisztus azt fogja követelni, hogy istenként imádják őrült delíriumában, hogy Urunk helyébe lépjen.
A Jelenések Könyvének figyelmeztetései egyre konkrétabbá válnak, minél inkább halad előre a terv, hogy minden embert olyan ellenőrzés alá vonjon, amely megakadályozza az engedetlenség és az ellenállás minden lehetőségét: csak most értjük meg, mit jelent az, hogy nem lehet vásárolni vagy eladni a zöld igazolvány nélkül, amely nem más, mint a fenevad számmal ellátott bélyegének technológiai változata (Jel 13,17).
Még ha nem is mindenki áll készen arra, hogy felismerje azt a tévedést, hogy elhagyja Krisztust egy korrupt és megtévesztő szabadság nevében, amely kimondhatatlan szándékokat rejteget, úgy hiszem, hogy ma már sokan készen állnak – pszichológiailag, még a racionális gondolkodást megelőzően – arra, hogy tudomásul vegyék az államcsínyt, amellyel veszélyes fanatikusok egy lobbijának sikerül átvennie a hatalmat az Egyesült Államokban és a világban, és amely elszántan megtesz minden lépést, még a legvakmerőbbet is, hogy megtartsa azt.
A Gondviselés csavarja által az állam szekularizmusa – amely önmagában is sérti Istent, mert megtagadja tőle a nyilvános imádatot, amelyre Ő szuverén mőódon jogosult – ez lehetne az érv, amellyel véget lehet vetni a Nagy Újraindítás felforgató tervének. Ha az amerikaiak – és velük együtt az egész világ népei – fellázadnak ez ellen az erőltetett átalakítás ellen, követelve, hogy a polgárok kormányzati pozícióban lévő képviselői a nemzeti szuverenitás birtokosainak, és ne a globalista Szanhedrin vezetőinek legyenek elszámoltathatók, akkor talán sikerül megállítani ezt a szakadék felé tartó versenyt.
Ehhez azonban annak tudatosítására van szükség, hogy ez csak az első szakasza lesz az eme pokoli lobbitól való megszabadulás folyamatának, amelyet a kereszténységhez tartozó erkölcsi elvek újbóli birtokbavétele kell, hogy kövessen, amelyek a nyugati civilizáció alapjait és a leghatékonyabb védelmet jelentik a neopogányság barbárságával szemben.
A polgárok és a hívek túl sokáig passzívan elszenvedték politikai és vallási vezetőik döntéseit, szemben, azok árulásának bizonyítékaival. A tekintély tisztelete egy „teológiai” tény elismerésén alapul, vagyis Jézus Krisztusnak az egyének, a nemzetek és az egyház feletti uralmán. Ha az államban és az egyházban hatalmon lévők a polgárok és a hívek ellen cselekszenek, akkor hatalmukat csak bitorolják, és tekintélyük semmis.
Ne felejtsük el, hogy az uralkodók nem tulajdonosai az államnak és nem urai a polgároknak, ahogyan a pápa és a püspökök sem tulajdonosai az Egyháznak és nem urai a híveknek.
Ha nem akarnak atyaként viselkedni velünk; ha nem akarják a javunkat, sőt mindent megtesznek, hogy testben és lélekben megrontsanak minket, akkor itt az ideje, hogy elűzzük őket pozíciójukból, és számonkérjük rajtuk árulásukat, bűneiket és botrányos hazugságaikat.
Carlo Maria Viganò, érsek
2023. február 16.
