Lezajlott a szenátusi és képviselőházi félidős választás az Egyesült Államokban. Várakozás, izgalom, reménykedés, kijózanodás. Röviden, néhány szóban összefoglalható mindaz, ami jellemezte a választást megelőző időszakot, majd az eredményt.

A hétköznapokban az emberek többsége nagyon helyesen a pozitív élethelyzeteket keresi, és alapvetően sikerorientált. Ilyenkor gyakran kerül elő a mondás: „A remény hal meg utoljára.” 

Amikor a legkevésbé könnyű egy feladat vagy előbukkan egy nem várt nehézség, igyekszünk az utolsó pillanatig pozitív megoldást találni. Erre törekszünk, és nagyon fontos, hogy mindez így is maradjon az életünkben. 

Más a helyzet a politika világában, a hatalom megszerzésének retorikája közepette. Látszatra és a felszínen korrekt módon tobzódik a demokrácia. A törvények feszesek, egyértelműek, és a politikai etika is előtüremkedik a többség kívánsága szerint. 

Mert hinni kell és hinni akarunk az érdekeink, a többség érdekének győzelmében. Ezt igazolandó elmegyünk szavazni, ha itt az idő, és eldöntjük, kit tartunk méltónak arra, hogy minket, a népet képviseljen. 

Aztán lesz egy eredmény, ami evidens, hisz logikus vagy éppen meglepő, érthetetlen, mivel nem ezt prognosztizálták a mindenható mérések és persze a józan ész sem.

Így volt – van – ezzel a most véget ért félidős amerikai szenátusi és képviselőházi választás is. Sokan, még szakértők is hittek a lehetetlenben.

Kiszámolták, hogy Amerika képzeletbeli térképét uralni fogja a Republikánus Pártot szimbolizáló piros szín. 

A demokrata elnök, Joe Biden végre politikai féket kaphat, és időnként zavart, hajmeresztő, katasztrófát sejtető döntéseit sikerül politikai értelemben kontrollálni, ezzel is esélyt adva az amerikai demokrácia belső törvényeinek és a nem kívánt folyamatokat elkerülni képes mechanizmusának. 

Ez a várakozás, illetve előrejelzés félig teljesült, mivel a szenátusban megőrizték szűk többségüket a demokraták, a képviselőházban viszont a republikánusok kerültek többségbe. Így kétévnyi megosztott kormányzás várható, hiszen a képviselőházi győzelem a republikánusoknak lehetőséget ad arra, hogy akadályozzák Bident a gazdasági és szociális programja megvalósításában, és ők irányítják majd az összes képviselőházi bizottságot is, amelyek széles körű felügyeleti és idézési jogkörrel rendelkeznek.

Miért nem történt cunamiszerű változás? Mindenekelőtt azért, mert a népakarat mindig is a politikai ügyeskedés kontrollja alatt állt és áll, mely inkább szem előtt tartja a kizárólagos politikusi érdekeket. 

Amerikaira lefordítva ez azt jelenti, hogy a hatalmat valóban számtalan eszközzel gyakorló demokraták nemcsak ismerik ennek szabályait, hanem képesek a gyakorlatban is megvalósítani a boszorkánykonyhák tananyagát. 

Ráadásul a törvényes politikai érdekérvényesítésen túl nem sokat teketóriáznak, ha szabálytalan eszközöket kell bevetniük a sikerük érdekében. Az Egyesült Államok választási rendszere alkalmas is a manipuláció kiteljesedésére, természetesen a látszat megőrzése mellett. 

Arról van szó, hogy a nagyszámú levélszavazat, az internet műfaja egyértelműen lehetőséget biztosít ügyesen előkészített és végrehajtott ­akciók keretében a részeredmények átváltoztatására. 

Persze van mód a törvényes óvásra, amit egy vizsgálat követ, de a legtöbb esetben csekély eredménnyel. Nem történt tehát áttörő siker, mely reményt adhatott volna arra, hogy az abszurd végre teret veszít a normális élet javára.

Mégis beszélhetünk részsikerről. Ez esetben a siker lényege az, hogy elmaradt a demokraták cunamija is. A republikánus képviselőjelöltekre szavazva sok millió amerikai fejezte ki nemtetszését mindazzal kapcsolatban, amit az elmúlt két évben a demokraták uralma alatt tapasztalt. 

Hogy miért és hol jó hír ez? Hát éppen itt, az utóbbi években a végzete felé rohanó Európában, az Európai Unión belül és azon kívül is. 

Gondoljunk arra, hogy az európai élet – gazdaság, társadalom, szociális háló, identitásválság – olyan lejtmenetbe kezdett, melynek legfőbb oka a sokszor emlegetett politikai elit ordenáré magatartása, a felelőtlen és a hazaárulást is kimerítő intézkedéseinek sora.

De! Az amerikai példa az egyszerűségéből adódóan megoldást is kínál Európának. El kell hinnünk, hogy a legnagyobb ármány és szándékos rombolás közepette is léteznek megoldások. 

A politika és annak szereplői csupán ideig-óráig képesek elhitetni az ostobaság igazát. A civil világ az értelem és az élet igazságát jelképezve képes a megújulásra. Mindebből következően a feladat adott és messze nem bonyolult. 

A legfontosabb – ahogy az óceán túlpartján is történt – felismerni a helyzet tarthatatlanságát. Merni kell szembenézni azzal a ténnyel, hogy sem a közömbösség, sem a szemlesütött magatartás nem képes megtartani az addig megszerzett életmódot a nyugati országok világában sem. 

Nyugat-Európában még mindig rengetegen elhiszik a manipulált hivatalos politikai üzeneteket. Bíznak a láthatóan minden hájjal megkent politikusaikban, akiknek viselt dolgairól ugyanakkor naponta kerülnek elő megdöbbentő leleplezések. 

Elsősorban az unión belül élőknek kell megértenie és elfogadnia, hogy a kényelmetlent, a politikai aktivitást kell választania mindenkinek. És közben elhinni, hogy az érdekérvényesítés az emberi összefogásból, közös akaratból lesz eredményes. 

Egy-egy önkéntest a hatalom mindig el fog hallgattatni, ki fog iktatni a rendszerből. A politika számára a rend a rendetlenségből következik. Ami azt jelenti, hogy csak és kizárólag a törvényes keretek adnak lehetőséget az elégedetlenségünk kifejezésére. 

A legkézenfekvőbb pedig a demokratikus választáson való részvétel és véleményalkotás. Addig is lehet előhangolni, hisz a véleményalkotás fórumai adottak a választásoktól függetlenül.

Európa másfél év múlva érkezik el ahhoz, hogy az amerikai példával jól – jobban – tudjon élni. 2024 tavaszán európai parlamenti választások lesznek. Minden tagország polgára kifejezheti véleményét és ezzel együtt a változtatás igényét. 

A felkészülésre van időnk és lehetőségünk. Ezúton is üzenjük: felkészülten leszünk ott az urnáknál.

Forrás:Magyar Nemzet