Jan Gregor szerint politikai célokra használják a családot

Azt hihetnénk, nyitott kapukat dönget, aki a családért akar harcolni. Ehelyett homofóbnak és ultrakonzervatívnak bélyegzik, de még arról is vitáznia kell, mit jelent egyáltalán a család. Jan Gregorral, a cseh Pro Rodinu (A Családért) civil szervezet alelnökével beszélgettünk, aki az Alapjogokért Központ meghívására érkezett az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány nemrégiben megrendezett családpolitikai konferenciájára.

– Azt hihetnénk, önnek van a legegyszerűbb munkája, hiszen minden politikai párt azt vallja magáról, hogy családbarát. Vagy mégsem?

– Igen, egészen addig, míg fel nem tesszük azt a kérdést: mi a család? Manapság a válasz már korántsem olyan egyértelmű. Sőt, bizonyos politikusok már attól is félnek, hogy választ adjanak. 

Nyugat-Európában olykor egyenesen gyűlölet-bűncselekmény, ha az apát, az anyát és a gyermeket nevezzük családnak. 

Pedig a családpolitikának nem is erről kellene szólnia, hanem a legsérülékenyebbekről: a gyerekekről. Mindig a felnőttek jogairól szól a vita, pedig a gyerekekéről kellene. Ami Csehországot illeti: tudja, ez egy nagyon furcsa, kétarcú ország. Egyrészt nagyon liberális, ha például a válásról, másrészt inkább konzervatív, ha a családról van szó. Ez igaz a politikusainkra is. Ráadásul most egy ötpárti koalíció alkotja a kormányt, amely lefedi a teljes politikai spektrumot. Ebben a közegben nagyon nehéz meghatározni a közös célokat, inkább kompromisszumokat keresünk. Én egyébként a cseh kormánynak, az igazságügyi miniszterhelyettes tanácsadójaként is dolgozom. Emiatt a liberális médiától meg is kapták a magukét. 

– Mi volt a bajuk önnel?

– Engem személy szerint homofóbnak neveztek, a civil szervezetünket pedig ultrakonzervatívnak és szélsőségesnek bélyegezték. Nem értem, miért, soha nem adtunk erre okot.

– És az Európai Parlament által elfogadott, úgynevezett Matic-jelentést, amely szerint a férfiak is szülhetnek, nem tartották szélsőségesnek?

– Az Európai Parlament a lobbisták paradicsoma. Ennek az az oka, hogy míg helyi és nemzeti szinten a párbeszéd nyitott, így a társadalom is részt tud benne venni, addig nemzetközi szinten önjelölt „szakértők” hatáskörébe kerülhetnek a kérdések, akik szakértői nyelvezetbe csomagolhatják a nagyon is politikai céljaikat. A Matic-jelentés kiváló példa erre. Ha Csehországban vagy Magyarországon bárki elolvassa, értetlenül áll előtte. De az Európai Parlamentben ez is lehetséges. Ez pedig rámutat arra, hogy az egész intézmény mennyire antidemokratikus. A képviselőket ugyan az emberek választják, de nincs kormány – remélem, ez így is marad –, se koalíció, se ellenzék, se felelősség. A nagy frakciók irányítanak mindent, a többiek csak tehetetlenül szemlélik. 

Az Európai Parlament elszakadt a valóságtól.

– Miért tűzték a zászlajukra egyes politikai erők ezt az ideológiát?

– Az elméletem az, hogy vannak emberek, akik nem elégedettek az életükkel vagy ahogy a társadalom bánik velük, ezért változást szeretnének. Belül üresnek érzik magukat, ezért hogy bizonyítsák, életük mégis értékes, feje tetejére állítanák a világot. Emiatt a forradalmi szemlélet miatt nagyon aktívak, ha tüntetni kell az utcán vagy szerepelni a médiában, mindenütt. A családpolitika erre is kiváló példa. 

Ugyan ki menne utcára demonstrálni az adókedvezményekért?! Senki! Bezzeg ha az LMBTQ-jogokért vagy az azonos neműek házasságáért kell vonulni, máris más a helyzet. Egy kisebbség diktálja a politikát a többségnek.

– Hogyan lehet ezen változtatni?

– A példamutatás nagyon fontos. Azzal, hogyan éljük az életünket, hogyan viselkedünk a gyermekeinkkel. Hiszen az egyik oldalon mesterségesen próbálják meg újraalkotni a társadalom felépítését és működését, a másik oldalon viszont ez természetes. A család nem magukat okosnak valló emberek „találmánya”. Ehhez kell visszatalálnunk. A fősodratú ideológia propagandája ugyan nagyon erős, de a többségi társadalom nem osztja ezeket a nézeteket, nem törődik velük. Csakhogy a veszély az, hogy minden ideológia így, kisebbségből tör hatalomra.

Forrás:Magyar Nemzet, Borítókép: Jan Gregor, a cseh Családért civil szervezet alelnöke. (Fotó: Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány)