Motyogtak valamit Ukrajnáról is – ez volt a tanácsi konklúziók azon része, amelyet Orbán Viktor megvétózott.

Nem véletlenül járt Emmanuel Macronnál a héten Orbán Viktor: szerda este Párizsban, mint kiderült, egy tükörsima európai tanácsi csúcstalálkozót sikerült lezsíroznia Európa legerősebb regnáló vezetőjének és az Európa alternatív vezetőjének közösen.

Az a két európai vezető, aki a legrégebb óta és a leghangosabban követeli a közös európai hadsereget, az európai védelmi ipar megerősítését és a kontinens stratégiai autonómiáját, ezt a célt csütörtök este a brüsszeli rendkívüli csúcstalálkozón látványosan elérte.

A csütörtökön elfogadott védelmi csomag a legjobb dolog, amit az Európai Unió az Apple térdre kényszerítése és a kötelezően egységes USB-C bevezetése óta csinált: a kontinens végre a sarkára áll, katonai önvédelméért felelősséget vállal, szuverén erőként viselkedik, és reális tervet is letesz arra, hogy a fegyverkezéshez szükséges masszív pénzösszeget hogyan kívánja előteremteni.

Nagyon egyszerűen: úgy, hogy a tagállamok katonai költéseit kiveszi a 3 százalékos előírt maximális költségvetési hiánycél hatálya alól, azaz fizetőképességük fenntartása mellett az uniós tagállamok annyit költenek haderőfejlesztésre, amennyit nem átallanak. Belátható időn belül senkinek – így Magyarországnak sem – kell túlzottdeficit-eljárástól tartania, enyhül a tagállamokon a brüsszeli nyomás. Ezzel egy időben 150 milliárd eurós hitelkeretet – fontos: nem közösen felvett hitelt! – is nyitnak a tagállamok részére haderőfejlesztés céljából, és gondoskodnak arról is, hogy a védelemre költött kolosszális összegeket ne a gazdasági versenytársainknál pacsálja el Európa, hanem a saját védelmi iparát combosítsa vele.

Magyarországnak ez tripla győzelem: megszabadulunk a túlzottdeficit-eljárás rémétől, jó célra friss uniós pénz áll a házhoz – és tessenek tippelni, milyen hatással lesz az európai védelmi beruházások léptékének hipertérugrása azon ország iparára, ahová az elmúlt években módszeresen menekítette gyártókapacitásait a német hadiipar.

27 ország, köztük Magyarország köteleződött el a védelmi csomag mellett, amelyben még a magyar elnökség szakdiplomatáinak munkája is vastagon benne van. Európai egység állt elő – nem önmagáért, nem az erényfitogtatás érdekében, hanem egy fontos és jó ügyért.

Ja, és majdnem elfelejtettem: motyogtak valamit az európai vezetők Ukrajnáról is.

Ez volt a tanácsi konklúziók azon része, amelyet Orbán Viktor megvétózott (Robert Fico nem, Szlovákiát egy Ukrajnát a gázvita megoldására felszólító díszzsebkendővel lényegében megvásárolták). Nem azért, mert egészében szörnyű lett volna, ez volt az első olyan uniós nyilatkozat, amely óvatos optimizmussal viszonyul a trumpi béketörekvésekhez – hanem azért, mert csak nem sikerült kihagyni belőle azt a néhány, a jelenlegi geopolitikai helyzetben teljesen értelmezhetetlen, ökölrázó mondatot, hogy Európa igenis „fokozott politikai, pénzügyi, humanitárius, katonai és diplomáciai támogatást” nyújt majd Ukrajnának, „fokozza az Oroszországra gyakorolt nyomást”, valamint „további szankciókkal és a jelenlegi intézkedések betartatásának szigorításával” gyengíti majd Oroszország képességét a háború fenntartására.

Ez legyen csak a huszonhatok véleménye,

Magyarországnak semmi keresnivalója egy ilyen anakronizmus aláírói között

– a Nyugat Ukrajna-politikáját Washingtonban írják, s az bizony már nagyon látványosan nem ez. Magyarország már nem a Nyugat Ukrajna-politikájával megy szembe, hanem néhány európai vezető belpolitikai célú gyászmunkájához nem csatlakozik. Sirassa kudarcát az, akinek van kudarca – ez nem Magyarország politikája volt. És már nem is a Nyugaté; nem csoda, hogy az Ukrajnával kapcsolatos uniós nyilatkozatok az egységfetisisztákon és igazhívőkön kívül igazán már senkit sem érdekelnek.

 És úgy tűnik, a belengetett EU-tagság kapcsán is érvényes: az embereket csak a magyar vezetés kérdezi meg.

Mindenesetre létrejött az egység a jó ügyben tett nagy lépések mögött, no meg hallhattunk immár irreleváns Ukrajna-politikai „zörejeket”. Ad multos annos, még sok-sok ilyet – hálás köszönet a hazai hadiipar nevében!