Itt vagyunk az új esztendő első napjaiban, és ilyenkor a legtöbb ember mérleget készít: hogyan telt az előző év, mit hozott neki, a családjának, az országának. Aztán a következő pillanatban már a jövőt szeretnénk kifürkészni. Olyan jó lenne tudni, hogy mi vár ránk, a szeretteinkre. Érezzük, hogy egyre nehezebb eligazodni napjainkban, egyre több a bizonytalanság, a félelem körülöttünk. Ráadásul már nem a hivatásos rettegők, a minden mögött rosszat, összeesküvést vizionálók táplálják bennünk ezt az érzést, hanem a mindennapjaink valós hírei, eseményei.
Az év utolsó hetében Nyugat-Európa nagyvárosai leginkább ostromlott erődökre hasonlítottak. A kiszivárogtatott hírek szerint iszlamista terrorsejtek támadást terveztek szilveszter estéjére. A tudni vélt célpontok között szerepelt a kölni dóm, a bécsi Szent István-székesegyház és spanyolországi helyszínek is. Erre hivatkozva rendőrök, csendőrök, katonák és tűzoltók tíz- és százezreit vezényelték az utcákra az óesztendő utolsó napjaiban.
Aztán annyi kiderült, hogy az Iszlám Állam (ISIS) európai hálózata készült támadásra, amit az eredményes titkosszolgálati munkának köszönhetően sikerült időben lokalizálni és felszámolni. Hála istennek! – sóhajthatnánk fel. Sajnos a helyzet messze nem ilyen egyszerű. Mert Nyugaton nem ettől a nyolc, állítólagos ISIS-terroristától kell a leginkább tartani.
Megmutatta ezt 2022 szilvesztere, amikor a nagyvárosokat csatatérré változtatták migrációs hátterű bandák és a hozzájuk csapódó szimpatizánsaik.
A nyugati balliberális elit és az őket lelkesen támogató média az idén sem merte megnevezni a valódi okokat a háborús jegyeket mutató készültségre. Egyszerűbb alig tucatnyi terroristára fogni ezt, mintsem bevallani az igazságot. Azt, hogy az illegális migráció elfogadásával, sőt lelkesen megideologizált támogatásával ők maguk idézték elő ezt az áldatlan állapotot.
Ráadásul az év utolsó napjaiban Brüsszelben olyan migrációs paktumot fogadtak el, amely csak még rosszabbá, veszélyesebbé és egyre élhetetlenebbé teszi Európa nyugati felében a mindennapokat. Tavaly közel egymillió, jórészt muzulmán hitű fiatal katona csatlakozott ehhez a megszálló sereghez.
Erejüket megmutatták a nyár folyamán Franciaországban, amikor napokig lángokban álltak a nagyvárosok. Most szilveszterkor valójában attól rettegtek a francia, német, belga – a sor sajnos hosszú! – politikusok, hogy ismét rájuk gyújtják a városaikat. Szórakozásból, dühből, megvetésből vagy egész egyszerűen azért, mert megtehetik. Mert, ahogy egyre gyakrabban nyíltan el is mondják, Nyugat-Európát már saját birtokukként kezelik. Az itt élő őslakosokat pedig prédának tekintik. Akiknek lányait, asszonyait büntetlenül lehet csoportosan megerőszakolni. A független, érzékenyített bíróságok úgyis felmentik őket.
A Hamász Izrael elleni brutális támadását követő nyugati tüntetéshullám megmutatta, hogy az ott élő radikális iszlamisták mit is gondolnak valójában az őket befogadó, eltartó országok törvényes rendjéről, kultúrájáról, történelmi hagyományairól. Zsidókról, keresztényekről, egészen egyszerűen az európai emberekről.
A nyugati balliberális elit még azt hiszi, hogy ha néhány napra kivezényli az utcákra fegyveresek tízezreit, azzal megoldja a problémát. Ami egyébként szerintük nem is létezik. 2023 megmutatta, hogy ez már régen nem igaz. Ehhez képest még fokozzák a migrációs őrületüket, és Közép-Európára is erőszakkal rá akarják kényszeríteni mindezt. Dögöljön meg a szomszéd tehene is! – kívánja a vicc szerint az elkeseredett gazda. Hát így vannak ők is.
Ráadásul ezzel a maguk elhibázott politikája által megteremtett helyzettel a hátuk mögött játszanak még a háború tüzével is. Ezek az önmagukat műveltnek, kifinomultnak, igazi européernek látó politikusok dühösen rázzák az öklüket Oroszország felé. Hadseregeik raktárait kiürítették, csakúgy, mint a pénztárcájukat. Mindent odaadnak Ukrajnának egy Európa érdekeivel tökéletesen ellentétes és számunkra teljesen értelmetlen háborúban. Polgáraikkal pedig azt akarják elhitetni, hogy mindezt az ő érdekükben teszik.
Mert az ukrán katonák állítják meg az orosz hadsereget, amely már a Nyugat ellen készül. Igaz, azt is mondják, hogy Oroszország meggyengült a keménynek gondolt nyugati szankciós csomagok súlya alatt. Titkosszolgálatinak hazudott, politikai célzatú jóslataikban folyamatosan esik szét Oroszország, lázadnak fel népei Putyin ellen, aki halálos beteg, és havonta egyszer meg is hal. De ezzel együtt rettegni kell az oroszoktól, mert el fogják özönleni Európát. Közben állítólag százezrével halnak meg katonái a fronton, és fegyverei is kifogyóban vannak.
Egy szó, mint száz, úgy tesz ez a végtelenül kifinomult nyugati elit, mintha a valódi ellenséget nem ők engedték volna be.
Mert ez a sokmilliós radikális iszlamista tömeg már nem a falaink előtt van, hanem már a városokon belül építette ki állásait. Ott vannak a baloldali politikai pártokban, az oktatásban, a gazdaságban, sőt már a fegyveres testületeken belül is. Utánpótlásuk pedig szinte kimeríthetetlen, hiszen folyamatosan érkeznek földön, vízen. Ez az igazi veszély Európára nézve az új esztendőben is.
Az oroszokkal mihamarabb érdemi tárgyalásokat kellene kezdeni a háború lehető leggyorsabb lezárása érdekében. Különben félő, hogy Afrikából és Ázsiából néhány Amerikától eltanult destabilizációs művelettel migránsok millióit szabadítják kontinensünkre. Aminek valóban tragikus következményei lennének.
Sajnos nem tudom, mi fog velünk történni 2024-ben. De azt igen, hogy bármilyen nehéz idők jönnek is, ki kell tartanunk, meg kell védenünk magunkat. Olyan jó volt látni, hogy Budapesten és vidéken is milyen békésen, önfeledten búcsúztattuk el az óévet, rendőrök, katonák tízezrei nélkül. Ez a mi értékünk; ha ezt megőrizzük, akkor nagy baj nem lehet. Ezt megjósolhatom.
A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója
Horváth József
Forrás:Magyar Nemzet
