„Keresztény identitásomat azáltal találtam meg, hogy összebékítettem származásom hitét a katolikus hit misztériumával, anélkül, hogy bárkivel is megszakítottam volna a közösséget.” Kitől származik ez az idézet? Egy öreg embertől, aki Svájcban született és felsőfokú tanulmányait református teológusként végezte el, majd 1939-ben, Lausanne-ban teológiahallgatóként, barátaival közösségben tanulóköröket és lelkigyakorlatokat szervezett. Ezekhez az alkalmakhoz szükségük volt egy házra. Ezért az akkor 25 éves teológus 1940 augusztusában úgy döntött, hogy Franciaországban keresi ezt a házat, egy olyan faluban, amely akkoriban nyomorúságos helynek számított és az volt a neve, hogy Taizé. Igen, Roger Schutz-Marsauche, egy protestáns lelkész fia az az ember, akitől a kezdő gondolatok származnak.

Üdvtörténeti találgatás

Miért éppen Taizé? Miért ez a falu lett a kereszténység körében az egyik legismertebb francia település? És hogyan jött rá Roger testvér, hogy itt kell megtelepednie?

Az a helyzet, hogy nem látunk bele a párbeszédbe, ami Jézus és a svájci teológus között zajlott, de el tudjuk képzelni. Csak föl kell idézni néhány sort a Szentírásból. Azért tesszük ezt, mert feltételezzük, hogy mivel Isten örök, így a választottjaival kapcsolatos történetek mutathatnak erős hasonlóságokat. Nyilvánvaló, hogy amit itt írok, amilyen párhuzamot felhozok, az igazából „üdvtörténeti találgatás”, de nem is az a lényeges, hogy itt teljesen hűek legyünk a történeti igazságokhoz. Sokkal fontosabb, hogy megértsük, hogy a misztériumok földi vetületei majdnem ugyanazokat a képeket rajzolják elénk.

Miért indul Isten embere útnak?

A Teremtés könyvének 12. fejezetében azt olvassuk: „Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked!” (1Móz 12,1) Amikor Roger testvér helyet, házat, teret keresett közösségének, akkor könnyen lehet, hogy maga Jézus szólt hozzá: „Menj Taizébe”. De az is lehet, hogy valamilyen gyakorlati szempontból választotta éppen ezt a kis falut – és így tette meg Isten akaratát. A Szentlélek gyakran teljesen vaslogikába rejti sugallatait, amivel lényegében a cselekvő embert védelmezi. De ha elfogadjuk, hogy Roger testvérnek Taizébe kellett mennie, akkor megérezhetjük, hogy miért ez a „porfészek” kedves az Úrnak. Ez az Ő „szokása”?

Ki ismerné Betfagét?

Vannak települések, amelyek, ha nem kerülnek a Bibliába, alig néhány ezer ember által lettek volna ismertek az egész teremtés során. Ki ismerné Betfagét, ha a Megváltó nem a vele szemközti községből kérte volna magának a dicsőséges jeruzsálemi bevonuláshoz a szamarat? (Vö! Mt21, 1-3). És ki ismerné Taizét…?

Roger testvér életfeladata

Azt gondolnánk, hogy amikor valaki küldetést kap, akkor attól fogva jön a megszokás és monotónia. Addig kaland volt, utána unalom. De nem! Igaz, hogy a svájci lelkész fő feladata mindig is a keresztények egységének létrehozása volt, de emellett állandóan újabb és újabb indításokat kapott.

1957-58-tól egyre több fiatal érkezett Európából és más kontinensekről Taizébe. Roger testvér szélesre tárta a kapukat, mert felismerte, hogy a fiatalokat Isten vonzotta a köreikbe. Imanapokat tartott nekik, majd később heti turnusokban fogadta őket. Ezek a kvázi lelkigyakorlatok a mai napig élnek.

1963-ban elindította a Remény Hadműveletet. A Remény Hadművelet egy adománygyűjtő kampány, amelynek célja kezdetben a latin-amerikai mezőgazdasági szövetkezetek támogatása volt, majd a világ különböző részein élő nehéz helyzetben lévő lakosság megsegítése.

1970-ben Roger testvér bejelentette, hogy ifjúsági tanácsot tartanak, hogy a fiataloknak hasonló élményt nyújtsanak, mint amit a bíborosok átéltek a II. Vatikáni Zsinaton. Ezt később a bizalom földi zarándoklata váltotta fel, amely nem a közösség körüli mozgalmat jelent, hanem arra ösztönzi a fiatalokat, hogy a béke és a megbékélés hordozói legyenek azokon a helyeken, ahol élnek. És itt egy fontos igazságot meg kell még említenünk. Azok a 18-20-30 éves emberek, akik Taizében „térnek meg” valamennyien azt a tanácsot kapják, hogy térjenek haza és abban a felekezetben és abban az egyházközségben folytassák életüket, ahonnan jöttek.

Mártír?

Roger testvér 90 éves korában tért vissza az Úrhoz. Élhetet volna még. Azonban 2005. augusztus 16-án, 90 éves korában megtámadta az esti ima során a Kiengesztelődés Templomában egy mentális betegségben szenvedő nő és késsel halálra szúrta. Véleményem szerint, Roger Schutz-Marsauche mártír lett. Nem katolikus, nem protestáns, hanem keresztény mártír – legalábbis azt hiszem.