Egy válasz

1. Érdekes gondolat, de nem kongatnám meg a vészharangot sem a könyvek, sem a televízió fölött. Az internet is egyszer majd a helyére kerül.
   Amúgy életkorom miatt is (75 év) kamaszként láttam először tévét, és apám 1960 karácsonyára vett egy Benczúr nevű tévét. Videoton volt (akkor még Vadásztölténygyár) és úgy sistergett, mint a forró víz. Mivel senki sem tudta megjavítani így 1963-tól egy “Kékes” nevű tévénk lett. A mai televíziók nagyságrenddel jobbak.
   De:
   Anno Magyarországon a tévé nem egyszerű szórakoztató eszköz volt, hanem ideológiai szempontból propaganda eszköz, és szintén ideológiai megfontolásokból a népművelést is felvállalta, komoly filmeket, színdarabokat sugárzott.
   Bárki bármit mondhat róla, de a szocializmus éveiben 1960 után Magyarországon a klasszikus magyar irodalom és a világirodalom legjobbjai igen nagy példányszámban, olcsón megjelentek, és ehhez mérték a televíziós műsorok zömét is. Az olcsó “kultúrmocsok” (=Fekete Gyula definíciója) akkor még nem került, nem kerülhetett nálunk a képernyőre. Tőlünk nyugatabbra már régen az olcsó krimik és sorozatok uralták a képernyőket. Egy Hollandiában élő rokonunk hazalátogatott és azt mondta, hogy jó nálatok a tévét nézni, mert itt színvonalas műsorokat adnak.
   A mostani színvonalat ami a “tömegkultúrában” láthatunk pont a tömegesség adja. Sokezer órányi műsort kell adni a napi 24 órában működő televízióknak, olcsó sorozatokat, krimiket, stb. Azokban a hatvanas években pl. hétfőn nem volt adás, és a televízió csak vasárnap sugárzott délelőtt is műsort, egyébként a műsoridő általában délutántól este tízig tartott.
   Igényes könyvek és műsorok ma is vannak, mindenki saját maga szabja meg, hogy nála hol van az alsó határ.