• Egyre többen aggódnak, hogy Németországot elhagyják a termelő nagyvállalatok.
• Helyette Magyarországot, Lengyelországot és Romániát választják.
• Már nem az alacsony bérek magyarázzák a folyamatot.
• 2021 és 2023 között körülbelül 1300 német vállalat helyezte át üzleti tevékenységének egy részét külföldre, leginkább Kelet-Közép Európába.

A MAN, a Mercedes és a Bosch elköltözik: most bosszút áll Németország arroganciája – fogalmaz kommentárjában a berlini lap.

A MAN és a Mercedes termelésének egy részét Lengyelországba, a Bosch pedig Magyarországra helyezi át – és Merz vezette Németország csak nézi, ahogy az ipar máshol fektet be. 

Németország évekig másodrangú helyszínként kezelte Kelet-Európát – olcsó munkaerő és egyszerű összeszerelés helyszínének. Ez a feltételezés kényelmes volt, de legkésőbb idén véglegesen tévesnek bizonyult. 

Lengyelország, Magyarország és Románia mára vonzza a német beruházásokat, míg a Friedrich Merz (CDU) vezette Groko 2.0 úgy reagál, mint a későbbi Merkel-kormányok: felismerik a problémákat, de a megoldásokat elhalasztják – az egyértelmű figyelmeztető jelek ellenére.

Most érkezik a következő figyelmeztető jel: a MAN teherautógyártásának egy részét Münchenből Krakkóba helyezi át.

Az osztrák Kurier újság szerint ez az egész karosszériaépítést és további központi gyártási lépéseket érint. A várható hatékonyságnövekedés 935 millió euró 2028-ig. A MAN a magas energiaköltségekre, a szigorú CO₂-előírásokra, a kínai versenytársakra és a konszern testvérvállalatának, a Scaniának a lényegesen jobb jövedelmezőségére hivatkozik.

Nem teljes a kivonulás, de fordulópont: Németország már nem a legkézenfekvőbb helyszín a MAN számára a nagy gyártási lépésekhez.

A Bosch Magyarországra költözik: körülbelül 1300 munkahely szűnik meg

Más vállalatok is hasonló döntéseket hoznak.

A Bosch saját közlése szerint 2028-ig Schwäbisch Gmündből (Baden-Württemberg) Maklárba (Magyarország) költözteti teherautó-gyártó részlegét, ezzel körülbelül 1300 munkahely szűnik meg.

Itt nem perifériás gyártásról van szó, hanem a részleg központi komponenseiről.

Még Kelet-Németország is, amely sokáig a nyugati részekhez képest kedvezőbb alternatívának számított, mára költségszempontból is lemarad Kelet-Európától. A Mercedes-Benz 2030-ig fokozatosan megszünteti a Sprinter gyártását Ludwigsfelde-ben, és áthelyezi azt Lengyelországba; ezt a brandenburgi tartományi kormány szeptemberben hivatalosan is megerősítette.

Alacsony bérek Kelet-Európában? Ez 2025-ben már alig magyarázza a helyzetet

Természetesen a lengyel, magyar és román munkavállalók átlagosan kevesebbet keresnek, mint Németországban. De azok a vállalatok, amelyek ma áthelyezik tevékenységüket, már nem elsősorban a bérek miatt teszik ezt – ezek a különbségek évtizedek óta fennállnak.

Ma már az energiaárak, az engedélyezési idő, az adózási feltételek és a politikai megbízhatóság a döntő tényezők.

Pontosan ezekben a pontokban előzték meg Kelet-Európa országai Németországot.

A lengyel gazdasági portál WBJ egy friss elemzésében hangsúlyozza, hogy Lengyelország olyan növekedési rátákat ér el, „amiről Németország csak álmodozhat”.

A német Szövetségi Statisztikai Hivatal egy szerdai új értékelésében megerősíti ezt a tendenciát: 2021 és 2023 között körülbelül 1300 vállalat helyezte át üzleti tevékenységének egy részét külföldre – ez 71 100 munkahely megszűnését jelenti, nettó körülbelül 50 800 álláshelyet.

A döntő tényező az irány: ezeknek a áthelyezéseknek a nagy része nem a Távol-Keletre, hanem az EU-tagállamokba történt – oda, ahol a költségek és a döntési keretek megbízhatóbbak. Míg a Merz-kormány tovább halasztja a szükséges reformokat, a vállalatok már régóta más prioritásokat tűztek ki maguk elé.

A romániai Kolozsvár technológiai központtá válik – és felváltja a német telephelyeket

A változás különösen jól látható a fejlesztések terén. A romániai Kolozsvárban – egy városban, amely az elmúlt években „Kelet-Európa Stuttgartjává” fejlődött – az iparági jelentések szerint egy autóipari és szoftverklaszter jön létre, amelyet korábban természetesen Münchenben, Stuttgartban vagy Wolfsburgban építettek volna fel. Ott mérnökcsapatok dolgoznak az akkumulátorkezelésen, a teljesítményelektronikán és az e-meghajtásokhoz szükséges szoftverek fejlesztésén – pontosan azokon a területeken, ahol a német gyártók évtizedekig elaludták technológiai előnyüket.

A német iparért folyó verseny már régóta nem korlátozódik Kelet-Európára. Európán kívül is létesülnek telephelyek, amelyek agresszív iparpolitikával próbálják megszerezni a német know-how-t.

A Handelsblattban Bandar Al Khorayef szaúdi ipari miniszter nemrég nyíltan kijelentette, hogy „lehetőséget látnak a német szakértelem és szakemberek bevonzására a királyságba”.

Szaúd-Arábia előre tör – Németország a bürokráciában ragad

Az ország 36 000 új gyár építését tervezi, akár 90 százalékos adókedvezményeket kínál és központi támogatást nyújt a befektetőknek – ez a modell sebességében és következetességében meghaladja a németországi befektetési környezetet. Szaúd-Arábia ugyan politikailag továbbra is nehéz helyzetű ország, de az, hogy mára még az Egyesült Arab Emírségek, elsősorban Dubai és Abu Dhabi is vonzóbbá vált sok német vállalkozó számára, nem az autokráciák iránti csodálattal magyarázható, hanem egyszerűen pragmatikus tényezőkkel: kevesebb bürokrácia, kevesebb várakozási idő, kevesebb bizonytalanság, mint Németországban. Végül egy egyszerű minta rajzolódik ki: Németország megelégedett ipari pozíciójával, míg más országok célzottan fektettek be.

Ma a vállalatok oda költöznek, ahol a sebesség, a megbízhatóság és a költségek megfelelőek – és ez egyre ritkábban Németország.

A Merz-kormányt most annak alapján kell megítélni, hogy megteremti-e azokat az ipari feltételeket, amelyeket más országok már régóta kínálnak: sebesség, kiszámíthatóság, prioritások.

Nem elég csak „reformok őszét” vagy „reformok telét” hirdetni – a intézkedéseknek hatniuk kell, mielőtt további értéktöbblet folyik el.

Kelet-Európa és a Közel-Kelet cselekszik, Németország vitatkozik és új adósságokat halmoz fel, amelyek csak a költségvetési lyukakat tömik be, ahelyett, hogy közvetlenül erősítenék a gazdaságot. És aki döntések meghozatala helyett adósságokat halmoz fel, az végül – és mindig túl későn – rájön, hogy mások már nem veszik komolyan, hanem csak mosolyognak rajta.