Kedves Szkeptikus Társaság, én veletek szemben vagyok szkeptikus, de nagyon!
„Nagy szükség van a lélek valódi orvosaira, olyanokra, akik segíthetnek kivezetni az embert maga teremtette csapdájából, gondolkodását kiszabadítani az anyag börtönéből, és rányitni a szemét magasabb rendű céljára. Aligha van ennél méltóbb szolgálat” – fogalmazott egykoron Szepes Mária, kinek munkásságát a rendszerváltás előtt indexre tették, és csak bő harminc éve fedezte fel magának a kultúrára és lelki elemózsiára vágyó közönség.
Szavai napjaink kifordult világában még inkább erőre kapnak. Hiszen alighogy felocsúdtunk a koronavírus-járvány okozta krízisből, máris egy olyan háború kellős közepén találtuk magunkat, aminek még mindig nem látjuk a végét. S mint azt Zelena András, tanszékvezető docens a háború kitörése után megfogalmazta a Mandinernek, „a háború olyan zavarminta, amit nem lehet megszokni”.
Az ilyen és ehhez hasonló sorscsapásokat sokszor pedig csak úgy lehet „túlélni”, ha a belső erőforrásainkhoz nyúlunk. A nemrég Laposföld-díjjal „kitüntetett” Bagdy Emőke Pszichofitness című munkájában a fentiekről úgy vélekedett, hogy „a stresszhelyzet veszélyessége attól függ, hogyan értékeljük, milyen a teherbírásunk, tűrőképességünk és hogyan küzdünk meg a stresszkeltőnek értékelt helyzetekkel. (…) Találunk-e kiutat vagy beszorulunk…”
A fent említett Pszichofitness csak egy az elismert klinikai szakpszichológus munkái közül. Bagdy Emőke érdemeit hosszan lehetne sorolni, de ezek közül kiemelném annak a hálózatépítő és lélekgyógyító munkának az elindítását, amelyet a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karához tartozó Pszichológiai Intézet falain belül hívott életre, többek között Grezsa Ferenc pszichiáterrel több mint két évtizede. Azóta már nemcsak Budapesten, hanem a Kárpát-medence egészében azért tevékenykednek a mentálhigiénés segítő szakemberek, hogy „a magyarság lelkiekben is újjászülessen”. Immáron egy vagyok közülük én is, és mélységesen felháborít, hogy egy szaktekintélyt, akinek teltházas előadásain a közönség issza a szavait,
egy nevenincs szervezet leminősít, csupán azért, mert ki mer állni olyan értékek mellett, mint Isten, haza, család.
Bevallom, a Vágó István által korábban fémjelzett Szkeptikus Társaságról egész addig nem hallottam, amíg nem jelentették be, hogy idén Laposföld-díjra jelölik Bagdy Emőke mellett Máté Gábor orvost, több sikerkönyv szerzőjét vagy Sebestyén Balázs rádiós műsorvezetőt. Bagdy jelölését a következőkkel indokolták: „A szexuális fejlődéssel és a nemi szerepekkel kapcsolatos elavult, több évtizede meghaladott álláspont magabiztos és kitartó képviseletéért és ideológiai elkötelezödésből fakadó rendszeres gendertagadó, homofób megnyilvánulásaiért, amelyeket gyakran füszerez szabad megfogalmazású kvantumhalandzsával.”
A fentiekből egy dolog jön le világosan: a Szkeptikusok is felültek a woke „dilivonatára”, és szeretnék a múltat és a biológia szabályait is „végképp eltörölni”. Mert ha az elavultnak számít, hogy nem szeretnénk, ha az Őrült nők ketrece című darab szőrös melákokkal az óvodák falain belül „játszodna”, illetve a párkapcsolatokról és a házasságokról elsőkörben úgy vélekedünk, hogy azok egy férfi és egy nő szövetségét jelentik, akkor bizony az szembemegy az évszázados társadalmi normákkal. S kijelenthető, hogy
a cancel culture újabb szintet lépett, mert már-már azt követeli, hogy ne csak nemzetek ne legyenek, hanem nemek sem.
Az embergyermek pedig pszichoszexuális fejlődése során maga döntse majd el, hogy épp mi szeretne lenni, attól függetlenül, hogy mi van a lába között.
Kedves Szkeptikusok, én veletek szemben vagyok szkeptikus, de nagyon! Ajánlom felütni a Bibliát – tudjátok, azt a keresztény szentkönyvet – és kikeresni Máté könyvének azon részét, mely a következőképp indul: „Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa. (…) Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert õk megelégíttetnek.” Érdemes lenne ezeken a sorokon kicsit elmélkednetek, mielőtt legközelebb olyan szaktekintélyeken szeretnétek karaktergyilkosságot végrehajtani, mint Bagdy Emőke vagy Máté Gábor. Ők mindketten évtizedeken keresztül azért munkálkodtak és munkálkodnak ma is, hogy gyógyítsák a társadalom sebeit: ki fiziálisan, ki lelkiekben. No, meg letettek valamit az asztalra, veletek ellentétben.
S még valami, amit szeretném, ha örökre megjegyeznétek, akármennyire is fáj: „az apa férfi, az anya nő”. A gyerekeinket, és immár a normalitás védelméért síkra szállókat pedig hagyjátok békén!
Forrás:Mandiner
