Tücsköt-bogarat, egészen pontosan ciripelő házitücsköt és gabonapenészbogár lárvát is ehetünk már az Európai Bizottság jóvoltából. Ha tetszik szárítva, fagyasztva, ha tetszik por alakban vagy pépesítve. Bekeverhető kenyérbe, lisztbe, tészta- vagy húskészítményekbe, színesítve és gazdagítva a táplálkozási szokásainkat. A rovar egészséges alternatív proteinforrás a hús és hal helyett, mondja a bizottság, és az EU élelmiszerjogi előírásaival meg is erősíti ezt a tételt.

Ugyanez a bizottság most arról akarja meggyőzni az európaiakat, hogy a bor, ez az európai kultúrában mintegy hatezer éve jelen lévő, szakrális és közösségi tartalommal töltött nedű sima alkoholtartalmú ital, káros az egészségre, ráadásul rákkeltő, és ezt minden palackon fel akarják tüntettetni. Kész szerencse, hogy vannak nálunk nagyobb bortermelő országok, például a franciák és az olaszok, akiknek gazdaságában a bor komoly árbevételt jelent. Ők az uniós felvetésre válaszul neves professzorok és neves klinikák bevonásával megvizsgáltatták a bor egészségre gyakorolt hatását, és bizony pozitív eredményre jutottak. Mert a mértékletes borfogyasztás kifejezetten jót tesz a szívnek, meggátolja a daganatos betegségek, az érelmeszesedés kialakulását, és számos nyavalya gyógyítására alkalmas. Mi régóta tudjuk ezt, II. József király-császár gyomorbaját is tokajival kezelték.

A bizottság ezért ebben a kérdésben visszavonulót fújt, de nem adta fel a küzdelmet, túl sok  az egészséges táplálkozásra nevelő, klímavédő lobbista, akik a borfogyasztást mindenáron el akarják lehetetleníteni. Biztos segít a döntéshozatalban a szeszesital-lobbi is, amelynek a bor konkurenciát jelent. Pedig szerintem éppen fordítva van, hiszen szeszes italt bármiből, bármikor elő lehet állítani, bort viszont csak szőlőből és évente csak egyszer, akkor is a terméstől függő mennyiségben.

A Brüsszeltől megszokott hozzáértéssel azt állítják, hogy a bor alkoholos ital. Ez igaz is, hiszen a bor 12-14 százalék alkoholt tartalmaz, hogy mennyit, azt az előírásoknak megfelelően a borászatok mindig feltüntetik. Csakhogy a bor fermentált ital, nem mesterségesen, hanem a szőlőből biokémiai folyamat eredményeképpen jön létre, így hát természetesen tartalmaz alkoholt. A bor évente egyszer születik, mert a szőlőt nem lehet tárolni, mint a húst vagy a gabonát, és a természetes erjedési folyamat beindul, akár beavatkozik az ember, akár nem. A végtermék pedig alkoholtartalmú ital, azaz az ősidők óta fogyasztott bor lesz. Most azt várják a borászoktól, hogy 2025-ig az összes borászati termék alkoholtartalmát tizenöt százalékkal csökkentsék, ami az élvezeti érték csökkenését is magával fogja hozni.

A tagállamok elfogadták azt az eszement ötletet is, hogy a borcímkéken 2023. decembertől – kötelező feltüntetni a „borkészítés során felhasznált anyagokat”. Az élelmiszereknél ismert előírás ez, például a gabonapenészbogár lárváját is feltüntetik már, persze felismerhetetlen kóddal jelölve. Csakhogy az élelmiszerekbe adalékok, azaz különféle helyettesítő anyagok kerülnek, de a borászatban nincs mit helyettesíteni. Itt csak technológiai segédanyagok vannak, a szőlőből származó antioxidánsok és a bor megromlását akadályozó szulfitok. Ha adalékanyag kerül a borba, akkor borhamisításról beszélünk. De mit várjunk a tagállami szakminiszterektől, akiknek többsége pártkvóta alapján kerül a pozíciójába, mint például a németeknél a szociálpedagógiai végzettségű zöldminiszter.

Nézegettem néhány borcímkét. Szerintem ezeken minden fontos információ fel van tüntetve, fajta, évjárat, oltalom és eredetmegjelölés, termelőhely és termelő, mennyiség és alkoholtartalom, a NÉBIH-jegy és a szulfittartalom is. Esztétikus, képzőművész tervezte egyedi címkék, nincs rajtuk hely további információknak. Ugyan egyelőre lekerült a napirendről az egészségre káros megjelölés feltüntetése, de elképzeltem a cigarettásdobozokról ismert rémisztő képeket, az alkoholellenesség jegyében itt az asztal alatt fetrengő, májnagyobbodású, fogatlan alkesz alakok képeit, a rákos beteget a kórházi vagy a halottas ágyon, az előírt szöveggel, hogy a bor öl, butít és nyomorba dönt.  Ezek után Úrvacsoraosztásnál vajon hogyan nyújtaná a lelkész a híveknek a mérgezőnek mondott bort, Krisztus vérét?

Valószínűleg Brüsszelben a Bibliát eleve nem veszik kézbe, pedig abban vagy ötszázszor említik a szőlőt és a bort. Brüsszelben nem tudják, hogy Dionüszosznak és Bacchusnak mekkora kultusza volt az antik világban, hogy a bor szüli a jókedvet és a mámort, hogy a bor egészség, vigasz és persze, borban az igazság. Nem olvastak Hamvas Bélát sem.

Aztán itt van a palackok kérdése, az uniós előírásra bevezetett új hulladékgazdálkodási szabályozás. A borászoknak környezetvédelmi díjat kellene fizetniük az egyszer használatos borosüvegek után, vagy üvegmosó gépsorokat és technológiát vásárolni, aminek költsége jelentős versenyhátrányt jelentene nekik a piacokon. A piaci eredményesség érdekében a kormányzat a minap felmentette az ágazatot a teher alól, hiszen a magyar borászat versenyképessége nemzeti érdek.

Lehetne sorolni a bor elleni folyamatos támadásokat. A bor még őrzi függetlenségét. A nagy bortermelő országoknak önálló bortörvényük van, ami nincs alárendelve sem az élelmiszer- sem az agrártörvénynek. Magyarországon 1893 óta büszkélkedhetünk bortörvénnyel. De a brüsszeli bürokraták meg akarják szüntetni ezt a függetlenséget, elvenni a nemzeti hatáskört. A bort a szeszes italok és ezáltal az élelmiszerek közé akarják besuvasztani, és innentől kezdve központi szabályozottság lenne érvényes rá, minden olyan jogilag kötelező előírás, ami jelen pillanatban még nincs.

Mi lehet az oka ennek? A feltételezhető ellenérdekcsoportokat már említettem. Van itt azonban még egyéb szempont is, amiről legalább a feltételezések szintjén beszélni kell. Amikor az Európai Unió 2006-ban közzétette a borpiac reformjáról szóló tervezetét, abban négyszázezer (!) hektár szőlő kivágását irányozta elő központilag, holott a szakmai vélemény szerint a telepítés és a kivágás egyensúlyát a tagállamoknak kellene fenntartaniuk. Az elképzelés azért is furcsa, mert a borfogyasztás mértéke ettől nem változik, és a „harmadik” országok azonnal pótolják az unió termeléséből kieső mennyiséget. Európát elárasztották az ausztrál, dél-amerikai és egyéb jó minőségű borok, amelyek az alacsony termelési költségek miatt nagy mennyiségben és olcsón tudnak az európai piacra kerülni. Így aztán kiszorítják onnan a hagyományos bortermelő országok drágábban előállított termékeit. Csak hatékony európai borpiac őrizheti meg vezető szerepét a világversenyben, és ez önkéntes pozíciórontással nem érhető el.

A szőlő- és borágazat minden időben és mindenütt a nemzeti büszkeség része volt. A gazdasági haszonszerzés mellett egy ország borkultúrája mindig a nemzeti összetartozás, az országimázs megjelenítésére volt hivatott. A jó bor formálja a közösséget. ezért is kezelték kiemelten a borkérdést az európai bornagyhatalmak. A bordeaux-i, a portói, a Tokaji nemcsak világmárka, sokkal több ennél, a nemzeti identitástudat része. Lehet, hogy az európai borászat tönkretételére irányuló brüsszeli tervek annak a szemünk előtt lejátszódó folyamatnak a szerves részei, ami a nemzetállamok felszámolására irányul?

A szerző történész

Rab Írén

Forrás:Magyar Hírlap