Erdőjáró ember gyakran botlik csodákba, ilyenkor ősszel is, s bizony megörül, ha varázslatos karikára lel. Sokszor csak a növényzet vesz fel ilyen alakot, tündérkörnek is becézzük, de a hozzáértő természetbarát tudja, hogy a mélyben, a föld alatt biztosan micélium fonalak rejtőznek. Még nagyobb a boldogság, ha a felszínen a gombácskák is megjelennek, hiszen a hiedelem szerint ezek a boszorkánykörök átjárók a természetfölötti és a mi világunk között. A bűbájolás középkori mesterei megfejtették: az adott helyen körtáncot lejtettek telihold idején a boszorkányok, manók, varázslók. A körökben kinőtt gombák valójában a villők székei, s egy walesi legenda szerint a kalaposok valójában a szellemlények esernyői, mivel a mélyben igazi tündérfalu rejtőzik. Így van-e, vagy sem, nem tudhatjuk, de az mindenesetre nagy kincs a gombászónak, ha a zsákmány ehetőnek bizonyul. A mezei tölcsérben, vagy a nagy döggombában csak gyönyörködni érdemes, de ha szentgyörgygomba vár ránk a körben, vagy netalántán illatos mezei szegfűgomba, hát akkor öröm éri a hazatérő vándort a konyhában, majd az asztalnál is.
A boszorkánykörnek a természetben van egy másik magyarázata is, nincs köze a gombákhoz. Eszerint a babonás hitűek szentelt krétával kört rajzoltak, aztán beleálltak és reménykedtek, hogy a megjelenő rossz lelkek, vagy maga az ördög nem árthat nekik. Valahogy így tehettek az Európai Unió kiemelkedő női korifeusai is, hogy megvédjék magukat. Na, nem a rossztól, hanem a kontinens népétől, akiknek majdnem minden esetben a kárára cselekednek ezek a hangadó modern karvezetők. Ki tudja, milyen indokok alapján töltik be a nagyszerű hölgyek az Unióban ezt, vagy azt a pozíciót. Még az is lehet, hogy a kvótahívők keze van ad dologban, amikor magas presztízsű, nagy tekintélyű pozíciók újra osztását intézik kissé erőszakosan nemi alapon, de ezt hagyjuk is. Minden rendszer igazságosságra, egyenlőségre és más nagyszerű elvre hivatkozik, de a legtöbb sántít egy kicsit.
Nézegessünk csak körül ebben a boszorkánykörben! Itt van mindjárt a nemes kettős, Ursula von der Leyen és Kaja Kallas. Mostanában összevesztek egy kicsit, a külügyi főképviselő asszony szerette volna megerősíteni a hatalmát, pozícióját egy tanácsadóval, de az EU főnöke ezt megakadályozta. Emiatt Ursula legfőbb kritikusa maradt az Unió vatikáni követe-mert róla volt szó-, az észt politikusnő meg alul maradt a befolyásért folytatott harcban. Az alázatos polgárban meg forr a düh, a tekintélyes kettős hibát hibára halmoz, a bizottsági elnöknőt jócskán belengi a korrupció levegője is, a külügyér asszony ruszofóbiája és férje állása körül is kering némi szóbeszéd. Mégis, mindketten rendíthetetlen gőggel, akarattal dolgoznak Európa elveszejtésén.
Aztán itt van a körből Marta Kos, a bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős biztos. A szlovén politikusnő mindenhez is ért, bár szakmai pályája során sok konfliktust generált és a pártállami ügynökvád tisztázatlan árnya is rávetült. Ennek ellenére a sápadt asszony számtalan előnyös pozíciót foglalhatott el és most brüsszeli vezetőként rendíthetetlenül támogatja Ukrajna csatlakozását az Európai Unióhoz. Imamalomként mormolja az „őszinte párbeszéd” szükségességét, miközben azért néhány halovány szóval utal a most kipukkant vesztegetési botrányra, amely aranyba foglalva öblögeti a háborúban álló, széteső ország közéletét. Vizsgálat mégsem indul, a parancs, az parancs, nincs kibúvó. Marta asszony szerint a bővítés szükséges és kész, punktum, mert hozzájárulhat a kormányzási és korrupciós kihívások kezeléséhez.
A következő fellépő a varázskorongban az Európai Parlament elnöknője, karakteres személyiség. Roberta Metsola karakán kiállással támogatja a bevándorlók szétosztását, az LMBTQ jogokat, Ukrajna igyekvését a kontinens közösségébe. Egy évvel ezelőtt, amikor felállt az Európai Bizottság, a máltai politikus azt ígérte, hogy törvényről törvényre haladnak majd az új testülettel. Szép beszéd, csak valahogy ő maga nem vette komolyan. Ha még emlékszünk, amikor kibukott a görög parlamenti képviselő, Eva Kaili pénzzel töltött bőröndjének ügye, s vizsgálódtak kicsit a belga ügyészek ide-oda, kiderült, hogy Metsola asszony, bokros teendői miatt, elfelejtette bevallani a sok-sok szép ajándékot, amit kapott elnöki minőségében.
A mágikus kör újonca Tineke Strik. Mi meg jó, ha megjegyezzük a nevét egy kis időre. A holland képviselőnő felkérése a magyar ügyek felügyeletére szól, ő a jelentéstevő jogállamisági, pénzmegvonási, rendbontási és vesszőztetési témákban, amikor Magyarország politikai üldözését, térdepeltetését tűzik a brüsszeli testület napirendjére. Igyekeznünk kell, hiszen a szigorú tekintetű „napközi felelős” eltűnik majd az életünkből. Így történt ez az eddigi kinevezettekkel is. Ki emlékszik már a kalács képű Judith Sargentinire, vagy Gwendoline Delbos-Corfield magyarfegyelmező asszonyra? Utóbbi nevét még a kereső program is alig-alig akarta kidobni, annyira eltűnt már a pozíció, és vele a hölgy is a politika süllyesztőjében.
Ursula von der Leyen viszont fekete tintával és dermesztő, lila tettekkel véste be magát Brüsszel „fehér könyvébe”. Nevét nem feledheti az utókor, minden hónapban ledob egy atombombát az Unióra. Most éppen levelet írt az államszövetség vezetőinek, melyben közölte: meglátása szerint olyan költségvetésre lesz szükség Ukrajna támogatásához, amely azonnal rendelkezésre áll, s a felmerülő rezsit az EU tagállamoknak közösen kell viselniük. Már a számokat is közzétették, két év alatt akkora összeg előteremtését várja el az Európai Bizottság hazánktól is, amely az összes magyar nyugdíjas 7 évnyi ellátására elegendő, amúgy a kért apanázs az EU éves költségvetésének háromnegyede.
A korrupcióba és háborúba ájult Ukrajnában már recseg-ropog az ereszték. Ursula császárnő még ül a trónján és ki tudja miben, talán a boszorkánykörben bízik. A bizottság elnökasszonyának szüksége is lesz arra, hogy a villők, lidércek megvédjék a népharagtól. A belső, kínzó és nyugtalanító érzés alól azonban még neki, a ravaszság, az intolerancia és a részrehajlás bajnoknőjének sincs felmentés. Azt úgy hívják: lelkiismeret.
Írta:
Kiss Gyöngyi
