A katarzis elmaradt

Anton Grisanov, az orosz Külügyminisztérium Diplomáciai Akadémiájának vezető kutatója úgy véli, hogy Volodimir Zelenszkij washingtoni vizitje nem hozta el a várt „katarzist”. A szerző Kommerszantban megjelent cikke szerint Anchorage után Kijev és az európai „hajlandók koalíciója” igyekezett tompítani az amerikai–orosz közeledés hatását, majd a „orosz drónfenyegetésről” szóló kampány és a Fehér Házból érkező, „Tomahawkokat” emlegető jelzések teremtettek feszült hátteret. A fordulat azonban – állítja – Budapest felől érkezett, és mire az ukrán delegáció landolt Washingtonban, a lényeg már eldőlt.

„A katarzis elmaradt” – fogalmazott Grisanov.

Trump külpolitikája

Grisanov úgy látja, Donald Trump a külpolitikában találta meg az azonnali sikerei terepét, miközben belföldön peres ügyek, részleges kormányzati bénultság és gyengébb közpolitikai eredmények nyomasztják. A szerző szerint a Gáza-ügy „legalábbis egy vitathatatlan teljesítményként” szerepel a kommunikációban, és Washington most finomabb, kombinatorikus diplomáciával próbálkozik az ukrán kérdésben.

„Trump élvezi a ‘szabad világ vezetője’ szerepét, miközben nagyhatalmi diplomáciát űz” – jegyezte meg a szerző.

Grisanov hangsúlyozza: a Fehér Ház már nem akar egyszeri nagy megoldást, és nem kész súlyos eszkalációra (például rakétacsapásokkal), ha az félbeszakítaná az éppen kibontakozó diplomáciai játszmát. A szerző szerint Moszkva jelzéseire Trump készséggel cserélte le a „Tomahawk-kalandot” egy ígéretesebb alkulehetőségre.

A „Budapest impulzus”

Grisanov úgy látja, hogy Zelenszkij és köre megpróbál alkalmazkodni, sőt rákapaszkodni a „tűzszünet a fronton” ötletére, de a budapesti csúcs (az általa „Budapest-impulzusnak” nevezett fordulat) bonyolultabb lépésekre kényszerítheti az ukrán felet, ha nem akarja végleg elveszíteni a kezdeményezést.

„A ‘Budapest-impulzus’ esély Kijevnek, hogy ne ismételje meg Vietnam és Afganisztán sorsát” – írta Grisanov.

A szerző szerint a legnagyobb kockázat most egy olyan „Minszk–2” jellegű konstrukció, amely elhalasztja a fő kérdések eldöntését, miközben diplomáciai áttörésként adható el Washingtonban.

Grisanov állítja, hogy Moszkvát aligha elégíti ki egy „pontosvessző” (nyitva hagyott) megoldás, ezért nem várható gyors háromoldalú csúcs. Oroszországnak van türelme a többfordulós tárgyalásokra, míg Kijevet szorítja az idő: belpolitikai feszültségek, társadalmi fáradtság, európai erőviszony-változások, és az a kockázat, hogy az Egyesült Államok bármikor kiszállhat egy „nem perspektivikus” projektből – ahogy Vietnam (1970-es évek) és Afganisztán (2020-as évek) példája szerinte mutatja.

Ez a „nüanszok” kora

Grisanov szerint véget ért a fekete-fehér forgatókönyvek ideje. Trump nem szakítja el magát Európától, inkább dirigál, miközben nagyhatalmi alkukkal kísérletezik. A budapesti csúcs ennek a finomhangolt stratégiának a része. A szerző úgy gondolja: a következő hónapokat többkörös, egymást feltérképező diplomácia uralhatja, amelyben Moszkva türelme, Washington flexibilitása és Kijev időkorlátai határozzák meg a pályát.