Részlet egy magyar innovatív hírportál minapi közléséből: „Az Európai Néppárt /EPP/ Instagram oldalán 2025. március 15-én közzétett bejegyzésében az 1848-as forradalom és szabadságharc helyett tévesen az 1956-os forradalomra hivatkozott. A posztban a következő szöveg szerepelt: Ma, az 1956-os magyar forradalom évfordulóján tisztelgünk a szabadságukért és hazájukért harcoló bátor magyarok előtt. A bejegyzéshez egy, a Nemzeti Dal 1848-ban kinyomtatott szövegét ábrázoló kép, valamint a magyar zászlót ábrázoló grafika is tartozott. A hibát a közzététel után több órával sem korrigálták.” A márciusi ifjak, akik a saját és jövendő magyarjainak szabadságáért indultak sodró lendületű, elszánt harcba, minden tiszteletet megérdemelnek, miként 1956 elszánt lázadói is, akik a szovjet bilincs letörésére vállalkoztak, irdatlan túlerő ellenében. A kettőt azonban nem lehet összekeverni, még véletlenül sem, erre nincs bocsánat. Ilyen hibát nem véthet Brüsszel, soraiban a ma már csak nyomokban konzervatív, jobbközép tömörülés, amely az EU minden szervezetében képviselteti magát. Azt is szögezzük le, hogy 10 uniós biztost, köztük a Bizottság elnökét is a Néppárt soraiból delegálták és az EPP az Európai Parlament legnagyobb pártszövetsége.
Valamiért persze nem lepődtünk meg. Európa mai vezetői Brüsszelben olyan ámokfutást mutatnak be, amilyet a világ régen látott. Fordítva ülnek minden lovon és ellenünkre dolgoznak. Háborús őrületük normális ember számára érthetetlen, az is, ahogyan negligálják a közös akaratot, amit rendre kifejeznek az őslakosok, amikor csak módjuk van rá, különböző választásokon. Magyarország még ezen belül is külön elbírálásban részesül, mi amolyan „bokszzsák” vagyunk, amit karakán békepártiságunkkal, nemzetközösségünk és a család melletti állásfoglalásunkkal érdemeltünk ki. Belőlünk még őserővel tör fel a józan ész, amikor a képességtelen, gőgös senkiháziak birodalmi akarattal igyekeznek megtörni a világ évezredek óta fennálló rendjét. A fenti, kapitálisan hibás hírből is kiderül: magasról tesznek a magyar véleményre, még akkor is, ha mellettünk áll az igazság. Egy kommentben írta találóan egy honfitársunk: „Magyarországot is csak azért tudják elhelyezni a térképen, mert határos Ukrajnával”. Néha azért beolvasnak nekik, mint például a minap egy európai parlamenti képviselő. Az itáliai patrióta honatya, a világ legszebb nyelvén kelt ki olaszul Von de Leyen újabb javaslata ellen. Indulatosan nehezményezte, hogy a bizottság elnöke 850 milliárd eurónyi hitelt vetetne fel Európával fegyverkezésre, eladósítva nemcsak a gyermekeinket, hanem az unokáinkat is. Ahogy a politikus mondta: nincsenek tankok Varsóban, Prágában, Budapesten, Párizsra sem zúdul golyózápor. Ehelyett a keresztény templomok égnek és migránsbandák támadnak a védtelen lakosságra. Az EU Parlamentjében nem szakasznyi kozák, usankás oroszok okoznak problémát, hanem az európai polgárok, akik bele szeretnének szólni a saját jövőjükbe.
Persze, minden lepereg a tisztségviselő hatalmasságokról, s nem vagyunk naívak, ettől még nem siklik ki a háborús brüsszeli gyors. Főleg nem, ha olyan felelősök tömik meg a vagonokat fegyverrel és irányítják a szerelvényeket, mint Kaja Kallas. Az EU volt oly szíves és reá bízta a biztonságpolitikát és a külügyet, a főképviselő asszony pedig pehely súlyának és tekintélyének megfelelően viszi az ügyeket, teljes lelkesedésével és orosz fóbiájával. Arra is képes, hogy homlokegyenest mást mondjon ma, mint tegnap. Most éppen ezt nyilatkozta az Unió nevében: „Az EU készen áll arra, hogy Ukrajnával, az Egyesült Államokkal és más partnerekkel együtt teljes mértékben kivegye részét a tűzszünetre irányuló lépések támogatásából”. Bámulatosan simulékony hozzáállás, ha nem tudnánk, hogy eddig a legvéresebb indulattal uszított Oroszország ellen és a körvonalazódó béketárgyalások asztalánál neki egyáltalán nem osztottak helyet.
Az ünnep piros betűs nap, az „élet rangja, felsőbb értelme”, március idusán valamennyi magyar lelkében ott rejtőzik ez az érzés. Éppen ezért nem is vesszük komolyan a brüsszeli szánalmasok tévedését, hibáját, őket minősíti. De van azért, ami jól esik. Az például, hogy ezen a napon Magyarország előtt tisztelgett Dubaj. Az Egyesült Arab Emírségek budapesti nagykövetsége ugyanis korábban pályázatot hirdetett egy ünnepi videó elkészítésére, amit aztán kivetítettek a dubaji Burdzs Kalifára. Az ikonikus helyszínen, a világ legmagasabb felhőkarcolóján csodálatos fényjáték hirdette a győztes ATV televíziós csatorna egy perces remekművét. A himnusz hangjaira komponált rövidfilmet többszázezer ember láthatta. Az Emírségek budapesti nagykövete így jelentette be az eseményt a közösségi oldalán: „177 évvel ezelőtt a márciusi ifjak egy hasonlóan esős napon mentek az utcára, hogy a szabadság, a függetlenség és a társadalmi értékeik mellett álljanak ki. Erre emlékezve üdvözlöm az értékeiket továbbra is megőrző és a hagyományaikat továbbra is ápoló magyarokat! Maradj velünk, ha kíváncsi vagy a mai nemzeti ünnep egyedülálló megünneplésére a Burdzs Kalifán!”
Nemes szándék, elegáns diplomáciai gesztus volt ez a javából. A neten megtalálható, így ajánljuk megtekintésre Brüsszelben is, hátha sikerül megjegyeznie a Néppártnak a 177 ével ezelőtti dátumot. Költőnk, József Attila intelmeit is jó lenne olvasgatniuk, aki örök érvényűen fogalmazta meg, hogy hogyan szabad tenni bármit is: „Ne légy szeles. Bár a munkádon más keres- dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.”
Még egy konzekvencia adódik: változó világunkban úgy tűnik, a nyugati profizmus már a múlté, lassan elmondhatjuk, hogy minden tekintetben. Érdemes megszívlelni a hozzáértő politikusok tanácsát, rugalmasan váltani kell, itt az ideje Keletre nyitni.
