A föld árnyékos oldala – Díszes társaságot fújt össze a szél az Action for Democracynél

A Studebaker valamikor menő amerikai autó volt. Az interneten árult egyik, 1937-ben forgalomba helyezett oldtimer példányért most Hollandiába kellene elutaznunk, és 31 500 negyedik birodalmi márkát (oppardon, eurót), azaz 12 millió forintot leszurkolnunk. A Studebakert a minap abban a portrécikkben emlegettük, amelyet lapunk Kati Martonról, a magyarországi dollárbaloldalnak a 2022-es választásokra zöldhasúakat felhajtó Action for Democracy (A4D) nevű amerikai szervezet tanácsadó testületi tagjáról írt. Most azért idézzük újra, mert szimbolikus és tünetjellegű: a magyar társadalom végletes lenézését, attól való szándékos távolságtartást tükröz Marton részéről. 

Mi a nővéremmel hercegkisasszonynak éreztük magunkat a fehér, nyitott Studebakerünkben, míg a szürke tömeg a járdaszélen ácsorogva várta a fekete füstöt okádó rozoga autóbuszokat.

– írja Rákosi Mátyás Magyarországáról, az 1940-es, 50-es évek fordulójáról önéletrajzi könyvében Marton libtárs, akinek szülei akkor az amerikai nagykövetségre voltak bekötve. Könyvét mindvégig ez a nosztalgiázó stílus jellemzi. Ő maga most már „ignoráns” társadalomnak tartja a magyart, Miskolcot meg, ahonnan a nagyszüleit deportálták Auschwitzba, „kellemetlen” városnak.

A magunk részéről nagyon örvendünk, hogy a Marton család remekül érezte magát Rákosi Budapestjén, de ennél együttérzőbb történetmesélést is el tudtunk volna képzelni a kiváltságosok részéről abból az időből, amikor a földön fekvő Midszenty József hercegprímást nekifutásból rúgták ávóscsizmával, a gúzsba kötött és egy vasrúdon grillcsirkeként forgatott Szőnyi Tibornak a heréjét verték az Andrássy úton, sokaknak az jutott osztályrészül, hogy kitelepítsék őket vagy Recsken törjék a követ, százezrek pedig úgy tértek nyugovóra, hogy nem tudták, mikor válik valóra a csengőfrász.

De ezt az együttérzést nem ebből e körből várhatjuk, ez is nyilvánvaló.

A dollárbaloldal támogatását viszont igen, mégpedig egészen véletlenül, mint a lottóötös.   

A Magyar Nemzet az elmúlt napokban a magyarországi választásokba beavatkozó A4D hat külföldi tanácsadó testületi tagjáról közölt portrécikkeket. Leegyszerűsítenénk a lényegüket azoknak, akik ezeket még nem olvasták: a pökhendiség, a kivagyiság, a felfuvalkodottság jellemezte hűbérurakról és -asszonyokról szólnak, a magyarországi dollárbaloldal bábmestereiről, akik az A4D mögé bújva amerikai kapcsolatrendszerüket használták fel az Orbán-kormány megdöntésére. Ez a kísérlet elbukott, de 2026-ra is ki fognak találni valamit, ha a szuverenitásvédelmi törvénycsomag meg is nehezítette a dolgukat. 

Vegyünk csak egyetlen további példát, Charles Gati libtársét, akivel tavalyelőtt az történt, hogy véletlenül nem az ő ügyét szolgáló újságíró szeme elé keveredett – ott és akkor éppen nem a Népszavánál (bolti ára: másfél dollár) pátyolgatták –, és arra kellett volna okkal válaszolnia a A4D tanácsadó testületi tagjaként, mégis mi végre a Márki-Zay Péterékhez került kétmilliárd aranyforint? A sajtószabadságról amúgy előszeretettel papoló Gati válasza erre a magyar közmédia riporterének ez volt (bájos amerikai akcentusával): 

Nincs véleményem. Nem ezért vagyok itt… Ilyen hülyeséget nem kérdezhet tőlem, ugye?

Az önök zsebében is kinyílt mostanra a kiskés?  Ha nem, akkor majd fog lejjebb, mert a veleje még hátravan. 

De vegyük addig előbb sorra Márki Zay-Pétert, az ellenzék 2022-es miniszterelnök-jelöltjét, aki a lenini hasznos idiótákkal ellentétben a megbízói számára teljességgel haszontalan idiótának bizonyulva kiabálta tele a magyar médiát amerikai bábmestereiről. Az Észak-Amerikában egy házaló ügynöknél sokkal többre nem vitt politikusként bizonyára úgy érezhette, ottani befolyásos nevekkel dobálózva vághat fel idehaza.  

Kati Marton és barátai nagyon sokan és nagyon sokat tettek azért, és gyűjtöttek a kinti magyarok és nyilván nem csak a magyarok körében ahhoz, hogy sikeres legyen ez a kampány.

– kotyogta el például MZP, talán nem véve észre, hogy az A4D honlapján ez olvasható: „a tanácsadói testület nem része az A4D napi döntéshozatalának és támogatói tevékenységének, továbbá nincsen tudomása támogató tevékenységünk részleteiről a célországainkban”. Mint említettük, Marton a tanácsadói testület tagja. Valaki itt nem mond igazat, libtársak!  

Márki-Zay a gyakori önkioldásai egyikében ezzel is hencegett egy sort:   

Én abszolút nem vagyok szakértője a kérdésnek, éppen ezért más, olyan szakértőkkel konzultálok erről, mint például Wesley Clark volt amerikai négycsillagos tábornokkal, olyan NATO-szakértővel, mint Evelyn Farkas – egy magyar származású, amerikai születésű szakértő –, és az ő véleményükre fogok hallgatni a további területeken.

Na, persze, Wesley Clark, a kardcsörtető amerikai, aki előbb lő, aztán kérdez, és úgy bombázta 1999-ben a Vajdaságot (is), hogy neki térkép volt a táj, nekünk meg nem. A ráadás Evelyn Farkas, az amerikai hadiipari komplexum egy további beépített embere.

Vajon rájuk alapozva kormányozná majd az ellenzék Magyarországot? Magyar nemzeti érdekről még hírből sem hallottak volna? 

De adjuk is át rögvest a szót a drága jó Evelynnek, aki egy videón elbeszéli nekünk, mit is gondol a határon túli magyarok gondjairól. Magyarra fordítva ezt gondolja: 

A magyar elnök a kelet-európai magyar kisebbségekről és a jogaikról beszélt. Tudja, ez szörnyen úgy hangzik, mint az, amit az 1920-as és 30-as években hallottunk, és ami revizionista, revansista politikákhoz, és erőszakkal történő határmódosításokhoz vezetett.

Ezt mondta tehát Evelyn, pedig már kezdtük azt hinni, hogy ezt a beszédmódot („Erdéllyel kezdődik, aztán Auschwitz a vége”) valahol már Révai elvtársnál, az 1950-es években magunk mögött hagytuk.

De láthatóan mégsem. És ezek akarnak 2026-ban hatalomra jutni.

Az egész bagázs mögött valahol felsejlik az SZDSZ-tempó. Egy valamikori diplomata ismerősöm még a 90-es évek elején finoman felvetette a szabad demokraták egy prominensének – aki ma is a tévében osztja az észt –, nem kellene-e a nemzeti kérdéssel is foglakozniuk? Az illető válasza: nem, a szavazótáboruk ezt nem igényli. Az SZDSZ milliós bázisa – soraiban valamikor e sorok írójával is – másfél évtized leforgása alatt a nullára apadt (persze nem csak emiatt).

Az A4D tanácsadó testületét telirakták a hétköznapi embert lenéző, a világmédiában hazugságokat terjesztő háttérhatalmi figurákkal. Mint Francis Fukuyamával, ezzel a globálisra fújt, csak a szürke kardigán nélküli Lengyel Lászlóval, aki három évtizede ugyanúgy fordított Kasszandraként jósolja a tutit, majd csalatkozik ugyan, de így is remekül megél belőle. 

Vagy Anne Applebaum „Közép-Európa-szakértővel”, aki szerint a Fidesz azért legyőzhetetlen, mert átszabta a választókerületeket. Mármost ha Applebaumot leültetné valaki egy körzővel a kezében, hogy addig húzogasson új választókerületi határokat, amíg a hárommillió Fidesz-szavazóval szemben ki nem hozza győztesnek a kétmillió balliberális szavazót, akkor alighanem szólnának neki egy idő után: élemedett korára való tekintettel várják már a ravatalozóban. 

Mégis az Applebaumoknak áll a zászló, tudhatnak valamit. Férje, Radoslaw Sikorski lett az új lengyel külügyminiszter, miután az A4D a most végül kormányt alakító, majd tisztogatásba fogott lengyel liberálisok holdudvarát támogatta az őszi választásokon. Ez a jó buli, nem? Hiszen akkor jó helyre mentek végül is a „mikroadományok”, a Mississippiben gürcölő magyar dohányültetvényi napszámosok és a chicagói lengyel takarítónők tízdolláros befizetései. (Aki ezt elhiszi, elég naiv lehet…)

A végére is Kati Martontól hagytunk egy gyöngyszemet: 

A számomra szinte magától értetődött, hogy egy középosztálybeli, budapesti értelmiségi család, amely nagy súlyt helyezett a gyerekei iskoláztatására, csakis zsidó lehet.

No comment… Mindamellett nem ez Amerika. Vagy nem csak ez Amerika. E sorok írója is sokakkal találkozott az óévben a magyarokkal és a konzervatív értékekkel kapcsolatban megértő amerikaiak köréből. Köszönet nekik, a teljesség igénye nélküli felsorolásban: R. R. Reno teológusnak, Eric Kos filozófiatörténésznek, Alvino-Mario Fantini főszerkesztőnek. Semmiben, de semmiben, ami időtálló és értékes, nem maradnak ők el az A4D pöffeszkedőitől. Sőt. 

Reménykeltő, boldog új évet mindannyiunknak 2024-re!

Forrás:Magyar Nemzet