A „Hitünk lélegeztetőgépe: az ima” című cikksorozatunk 2. része.
Az, hogy hogyan imádkozunk, nagyban attól függ, hogy milyen az istenképünk. Másképp szól Istenhez, aki Abbának, azaz „Apukának” vallja Istent és másképp, aki Mindenhatóként tekint rá, és megint másképp, aki a kereszten Önmagát átadó és szenvedő Istenként gondol rá. Természetesen ezek az istenképek az ember életében váltakoznak, ahogy az imamódok és imaformák is.
Sok nagy szent mondja, hogy az ima legfelsőbb foka, a legmagasabb imaforma a szemlélődés. A szemlélődés egy szinte szó nélküli Istenbe feledkezés. Az ember csak tudatosítja magában, hogy Isten ott van vele, jelen van abban a közegben, abban a tevékenységben, amit éppen végez, vagy éppenséggel nem tesz semmit, „csak” van.
Az imaformákat ebben a sorrendben szokta bejárni az imádkozni tanuló lélek: kötött imák mondása (Mi Atyánk, Rózsafüzér, asztali áldások stb.), személyes beszélgetés Istennel, elmélkedés Isten nagy tetteiről és a világmindenségről, és végül, a már említett szemlélődés. Bár a szemlélődéshez való eljutáshoz ezen a négyfokozatú úton juthatunk legbiztosabban, az egyik Egyházdoktor, Avilai Szent Teréz is azt írja a „Tökéletesség útja” című könyvében egy helyen, hogy „Most pedig térjünk vissza a mi ajakimánkhoz. Tanuljuk meg azt úgy végezni, hogy az Úristen, anélkül, hogy észrevennők, egyszer csak megadja nekünk az összes természetfölötti imafokozatok kegyelmét;…” Ebből következik, hogy egy ismert ima egyszerű elmondása is Istenhez repíthet bennünket.
Ugyanakkor a hétköznapi életünkben nem repkedhetünk dologtalan. Mindenki felelős valaminek az elvégzéséért, valakinek a szolgálatáért. S mint ilyen, akadályokba ütközik és céljai vannak. Ezért alakította ki a kereszténység a maga négy imamódját, mely a hétköznapi rutinba is jól illeszthető. 1. Áldás és imádás (Isten dicsőítése). 2. Kérő Imádság (szükségleteinkért és megbocsátásért mondott ima). 3. Közbenjáró ima (mások szükségleteiért mondott ima) 4. Hálaadó imádság (mindazért, amit Isten tett értünk vagy adott nekünk). Mindegyik imamódról könyveket írtak a különböző felekezetek nagyjai. Ezeket érdemes elolvasni, de olvasásuk nélkül is bárki tud hálát adni vagy barátja számára gyógyulást kérni a gondoskodó mennyei Atyától. Egész biztos vagyok abban, hogy Isten kíváncsi ránk. Szabadnak teremtett bennünket, így lehet velünk igazi, valóságos párbeszédben. Lehet, hogy mindent tud, de szereti tőlünk hallani.
Ha most úgy gondolod, te olyan elfoglalt vagy, hogy semelyik imamód nem fér az életedbe, akkor kövesd dr. Csókay András agysebész útját, aki munkájához a legjobb ötleteket a Jézusima mondása közben kapja. A Jézusima egyetlen mondat, egyetlen fohász és így hangzik: „Uram, Jézus Krisztus, Élő Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!”
Rákóczi Piroska
