Egyszer beszélgettem valakivel, akinek panaszkodtam, hogy mennyire fáj, hogy vannak emberek, akik használják egymást. Azt mondta, hogy ennek eredője a kevélység, a léhaság és fösvénység, meg a többi négy. Kedves humor arról, hogy mennyi bűnben tetten érhető, mint eredő, a 7 főbűn. Ha valaki nem tudná, melyek ezek, akkor érdemes elolvasnia következő hétrészes sorozatunkat, melyben a 7 főbűnről és azok elkerülésének módjáról lesz szó.
A 7 főbűn bibliai eredete
A 7 főbűn, mint egységes egész, teológiai fogalom, de nem csak az ember által konstruált valóság. A 7 főbűn visszavezethető az Újszövetségben, tehát a kinyilatkoztatásban megtalálható bűnlajstromokra. (Vö. Mk 7,22; Gal 5,19) Amit ezekhez a fölsorolásokhoz az egyház hozzátett, az annak megfigyelése, hogy melyek azok a nem halálos bűnök, amelyek mégis nagyon veszélyesek, mert belőlük eredhetnek a valóban halálos bűnök.
Mostani sorozatunkban szólunk mind a 7 bűnről, mert nem lehet valamennyit egy csapással legyőzni, egy cikk kevés lenne ahhoz, hogy jó ellenszereket találjunk. Minden bűn ellenszere a szeretet, de a szeretet olyan csoda, akkora misztérium, hogy néha kell egy-két konkrét tulajdonság vagy tett megnevezése, ha nem csak átérezni, de átvérezni is akarjuk. A szeretetet gátló első vétek a kevélység.
A kevélység bűne a hétköznapokban
Mindenkinek van tapasztalata kevély emberről. Lehet, hogy úgy beszél róluk, mint gőgösekről. Ismer olyanokat is, akik szeretnek minden ünnepségen az első sorban ülni. Úgy is szoktunk róluk beszélni, mint azok, akik állandóan kioktatnak másokat. Németül úgy szokták emlegetni az ilyen embert, hogy ő az „Alles immer besser wisser”, azaz aki mindig mindent jobban tud. Vitákban mindig övé az utolsó szó. Nem képes kimondani, hogy „kérek szépen”. Azt mondom, ne irigyeljük őket. Nem csak azért, mert az irigység is főbűn, hanem az ért, mert az ilyen ember sosem boldog. Istennel el lehet telni, emberi dicsérettel sohasem.
A kevélység bűne a politikában
Sokan mondják, hogy a politikában a kevélység a hatalomgyakorlás közben jelenhet meg. Ez a „nagyok” bűne lehet, nem is érdemes vele foglalkozni, de az egyszerű választópolgárok is sokszor esnek ebbe a bűnbe. Vagy azért, mert sikertelenek, vagy azért, mert telhetetlenek. A kevélység a sikertelenekből azt váltja ki, hogy mások hozzák számukra a sikertelenség helyzeteit, azaz rosszul vezetik az országot. Akik vezetik csak szemfényvesztéssel szereznek hatalmat. A nép azért szavaz rájuk, mert a nép buta. Számukra az adó mindig magas, és a nyereségük mindig alacsony. Akik ilyen embertől szenvednek, próbáljanak valamit tenni értük. De mit?
A kicsik kiváltsága: az alázat
Közhely: ha meg akarod változtatni a világot, kezd magadon! Ha nem szeretnél kevélységet látni a földön, akkor legalább te ne legyél kevély. Eddig tart a közvélekedés. Az embernek azonban nehéz nem-valamilyennek-lenni. Az ember valamilyen tud lenni. Nehéz nem gőgösködni, sokkal könnyebb egy viselkedésformát fölvenni. A kevélység ellen pedig a kicsik kiváltságával, az alázattal lehet fölvenni a versenyt. Néha üvöltözve is.
Az alázatosan üvöltöző szent
Kalkuttai Teréz anya igazán alázatos volt. Üvöltözve is. Egyszer, amikor egy szeméttelep mellett levő kalibákban lakó indiai emberek között élt, megjelent egy csomó rendőr, meg egy nagy markológép és 2-3 teherautó. A csoportot vezető rangidős közölte, hogy egészségtelen a szemétdomb mellet lakni, ezért onnan mindent elhordanak. A rendőrök akciójára a környékről rengetegen összegyűltek, így Teréz anya is ott volt. Elkezdett vitatkozni a rangidőssel, mondván, hogy ha fölszámolják a szeméttelepet, akkor a környéken lakók egyetlen megélhetési forrását zárják el. Erre megszólalt egy ott lakó hindu férfi, hogy egy fehér nő ebbe ne szóljon bele, mert ez nem az ő hazája. Akkor a rendőrök parancsnoka tovább folytatta a „beszélgetést” a hindu férfiakkal. Nem jutottak előbbre. Végül újra megszólalt az albán apáca. Megszólalt? Kiabált. „Nézze! – mondta a rendőrnek – Akivel most vitatkozik, annak 4 gyereke van. Itt válogatja ki a szemétből azt, ami eladható. Ebből él. Ha most elhordják innen a teherautóikkal a hulladékot, akkor ez az ember, hogy ad majd enni a gyerekeinek? Kérem, kérem, menjen vissza a főnökéhez és magyarázza ezt el neki.” És a rangidős, az akció parancsnoka megfordíttatta az autókat. A hindu férfiak munkája megmaradt, a gyerekeknek volt mit enni adni. Belegondoltál, kedves Olvasóm, mi lett volna, ha Teréz anya ebben a helyzetben megsértődik, mert őt kirekesztették? Ha fölháborodik a férfi felsőbbrendűségtől? Ha nem üvöltözik a rendőrrel? És látod-e, kedves Olvasóm, hogy az alázatosság milyen határozottsággal jár együtt?
Rákóczi Piroska
