Az eszkalálódó regionális feszültségek globális következményekhez vezethetnek

Fekete hattyú esemény: Az Izrael-Hamász konfliktus hordónként 150 dollárra emeli az olajárakat?

Az olajpiacon “fekete hattyú eseményként” jellemzett Izrael-Hamász konfliktus magában hordozza a lehetőséget, hogy az olajárak hordónként 150 dollárra emelkedjenek.

Ez a lehetőség a regionális összefonódások kísértetében gyökerezik, különösen ha Irán bevonása megtörténik.

• Félelmek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy Irán fejlett fegyverekkel támogathatja a Hamászt, ami tovább fokozná a konfliktust.
• Továbbá Irán befolyása a Hezbollahra egy második frontot nyithat Izrael ellen, ami esetleg izraeli csapásokat indíthat Irán ellen.
• Válaszul Irán úgy dönthet, hogy lezárja a Hormuzi-szorost, amely létfontosságú globális olajútvonal.

Egy ilyen cselekmény megzavarná az olajellátást, ami árrobbanáshoz vezetne és a megnövekedett energiaköltségeken keresztül hozzájárulna az inflációhoz.

Az árukereskedelem világa nyugtalanul kavargott, amikor az izraeli-Hamász konfliktus váratlanul kibontakozott és a piaci megfigyelőknek nem maradt más választása, mint hogy tudomásul vegyék annak visszhangját. Bár egyesek azt állítják, hogy ez a viharos esemény korlátozott hatással volt a globális olajárakra és a gazdaság egészére, közelebbről megvizsgálva a valóság ennél összetettebb.

ℹ Az Izrael elleni Hamász-támadást követően az olajárak kezdetben megugrottak, majd a nap végére visszaestek.

A mondás szerint azonban a látszat néha csalóka lehet.

FEKETE HATTYÚ ESEMÉNY?

ℹ Az izraeli-Hamász konfliktus kiszámíthatatlanságában hasonlít az árupiacok “fekete hattyú eseményéhez”, amely Nassim Nicholas Taleb által a piacokra és a társadalomra mély hatást gyakorló, rendkívül valószínűtlen és előre nem látható események leírására használt kifejezés.

Nemcsak a kereskedőket, hanem a központi bankokat, különösen a Federal Reserve-t is váratlanul érte, mivel az amerikai kincstárjegyek megugró hozamával és az inflációval küzdenek és ezt eufemisztikusan “átmeneti” jelzővel illették.

🔥 Ezzel szöges ellentétben ez az Izrael-Hamász konfliktus messze nem tűnik átmenetinek, máris túlterjedt a határain.

💲💲💲 Ha ez a helyzet regionálisan eszkalálódik, az energiaellátás zavarai az ominózus 150 dolláros hordónkénti olajárakat is elérhetik, ami az inflációval és egy esetleges gazdasági visszaeséssel kapcsolatos aggodalmakat vált ki.

• ℹ A történelem során tanúi lehettünk már annak, hogy a geopolitikai zavarok sokkoló hullámokat küldtek szét az olajpiacokon. Az 1973-as Jom Kippuri háború, a közel-keleti konfliktusok történetének egyik viharos fejezete, egy ilyen példa.

Mivel az arab államok a Jom Kippuri háborúra válaszul olajembargót kezdeményeztek, az olaj ára meteorszerű emelkedésbe kezdett.

Az olyan nyüzsgő kereskedelmi központokban, mint New York, ez az emelkedés elképesztő volt – az árak megnégyszereződtek, és a nyersolaj fajtájától és a figyelembe vett időszaktól függően körülbelül 300-400%-kal emelkedtek. Ez a szeizmikus változás világszerte éreztette hatását és az amerikai partokon túl is hatással volt a gazdaságokra.

1973. október 19-én, közvetlenül azután, hogy Nixon elnök arra kérte a kongresszust, hogy a Jom Kippur-i háborúra 2,2 milliárd dollár gyorssegélyt bocsásson Izrael rendelkezésére, az Arab Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OAPEC) olajembargót vezetett be az Egyesült Államokkal szemben.

Az embargó véget vetett az OAPEC részt vevő országaiból származó amerikai kőolajimportnak és egy sor olyan termeléscsökkentést indított el, amely jelentősen megváltoztatta az olaj világpiaci árát. Ezek a csökkentések csaknem megnégyszerezték az árat, az embargó előtti hordónkénti 2,90 dollárról 1974 januárjában hordónként 11,65 dollárra. 1974 márciusában, az OAPEC-en belüli nézeteltérések közepette arról, hogy meddig tartsák fenn az embargót, hivatalosan feloldották azt. A magasabb olajárak azonban továbbra is fennmaradtak. (Forrás)

Az energiavihar közepette felmerült egy döntő kérdés:

hogyan reagálna az Egyesült Államok erre az olajválságra, különösen, ha aktívan részt venne a folyamatban lévő konfliktusban?

• Az amerikai szerepvállalás puszta gondolata valószínűleg erőteljes reakciót váltana ki a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) és esetleg néhány tagállama részéről.
• Ez a reakció olajembargó formájában nyilvánulhatna meg, amely nemcsak az Egyesült Államokat célozná meg, hanem esetleg átnyúlna az Atlanti-óceánon, és Európát is érintené.

❗ A Hormuzi-szoros, amely egy óriási jelentőségű tengeri átkelőhely, kulcsfontosságú szerepet tölt be a globális olajpiacon.

A világ olajellátásának körülbelül egyhatoda és a cseppfolyósított földgáz egyharmada halad át ezen a keskeny geopolitikai szoroson. Irán a nyolc szigetből hetet ellenőriz, és mindegyik szigeten katonai jelenlétet tart fenn.

Ez a stratégiai pozíció lehetővé teszi Irán számára, hogy megzavarja az olaj zavartalan áramlását, ami mélyreható következményekkel jár a globális energiabiztonságra nézve.

Az uralkodó érzés:

• a Hormuzi-szoros lezárása vagy jelentős megzavarása, Oroszország olaj- és gázembargójával párosulva, arra utal, hogy az olaj és a cseppfolyósított földgáz ára soha nem látott magasságokba emelkedne.
• A helyzet még bizonytalanabbá válik, ha szemtanúi vagyunk az Európába orosz gázt szállító kulcsfontosságú vezetékek lezárásának.

❗ A tényezők ezen összefonódása egy olyan bizonytalan egyenletet jelez, amelyben az izraeli-Hamász konfliktus jelentős veszélyt jelent Európa energiabiztonságára, különösen mivel Oroszország gázszállításai akadályokba ütköznek.

Ezek a stratégiai kőolajkészletek eredetileg nem a háborúkhoz és válságokhoz hasonló forgatókönyvekre lettek létrehozva?

A Biden-kormányzat azonban rendeltetésük ellenére következetesen kimeríti a stratégiai kőolajkészletet (SPR) és látszólag nem áll szándékában feltölteni ezt az alapvető biztosítékot.

Felmerül a kérdés:

– lehet, hogy ez egy kiszámított stratégia Oroszország aláásására?

Ez a kérdés továbbra is fennáll, emlékeztetve minket arra, hogy még a legtapasztaltabb kereskedők is hozhatnak megkérdőjelezhető döntéseket, ha az érzelmek vagy az ellenségeskedés befolyásolják őket.

Csak a rend kedvéért: a stratégiai kőolajtartalékot (SPR) az 1973-as energiaválságra válaszul hozták létre.

És akkor hirtelen az Izrael-Hamász háború kerül a középpontba. Mi romolhat el?

Gondoljunk csak egy pillanatra az olajárak közelgő megremegésére, amikor a Biden-kormányzat végül úgy dönt, hogy feltölti a stratégiai kőolajkészleteket. A színpadon egy lenyűgöző dráma játszódik, tele geopolitikai bonyodalmakkal és gazdasági következményekkel.

• Miközben az Egyesült Államok kimeríti stratégiai tartalékait, Kína agresszíven, felvásárlások révén növeli készleteit, esetleg kihasználva az Oroszországtól várható árengedményeket.

Ezzel egyidejűleg az OPEC+ és Szaúd-Arábia termeléscsökkentést hajt végre, ami a kínálati oldal harmonikus szimfóniáját hozza létre. Ez az összehangolt tánc zökkenőmentesen illeszkedik a többletlikviditás hátteréhez, ami megerősíti a nyersolajpiac kilátásaiba vetett töretlen optimizmusomat.

Mindazonáltal van egy állandóan jelenlévő aggodalom, amely nyugtalanságot okoz mind a Bidenomics támogatóinak, mind az éber Federal Reserve elnökének, Jerome Powellnek.

🚨 Az újraéledő infláció kísérteties kilátása potenciálisan tartósan magas kamatlábakhoz vezethet. Nem szabad elfelejteni, hogy a történelem egy komor történetet mesél:

az energiaárak emelkedése gyakran jelentős szerepet játszott abban, hogy az amerikai gazdaság recesszióba került, különösen akkor, amikor a keresleti feszültség korai jelei kezdtek felszínre törni.

Az én szemszögemből nézve, amikor azt fontolgatjuk, hogy a 10 éves amerikai kincstárjegyek hozama 6%-ra emelkedhet, érdemes megemlíteni, hogy Kína jelentős mennyiségű amerikai kincstárjegyet dobott ki.

❗ Ráadásul az ébredező óriás, Kína készen áll arra, hogy jelentősen alakítsa az olajpiacot.

• Kína gazdasági ereje és az olaj iránti csillapíthatatlan étvágya várhatóan a legerőteljesebben befolyásolja majd az elkövetkező évben az olajárakat.
• Még ha az OPEC+-nak sikerül is felfelé irányuló nyomást gyakorolnia az árakra, a várakozásokat felülmúló kínai kereslet kilátásai szeizmikus változást jelentenek a globális olajpiacon, mivel az árak a megfoghatatlan 150 dolláros határral kacérkodnak.

Ebben az olajár-odüsszeiában, ahol a geopolitika, az elegendő befektetés hiánya és a feltörekvő szuperhatalmak felemelkedése találkozik, az 150 dollárhoz vezető út nem a “ha”, hanem a “mikor” kérdése.

A színpad már készen áll, a szereplők a helyükön vannak és a világ türelmetlenül várja ennek a lebilincselő drámának a következő felvonását, amely esetben egy “fekete hattyú” is kitárhatja szárnyait.

A teljes cikket fordította és szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója

Forrás:vilaghelyzete