Mint ismert, június 4-én rendezték meg a Séta az életért című életvédő eseményt, melyen a Védett Társadalom Alapítvány kurátora, Földi-Kovács Andrea is felszólalt. Alább közöljük a rendezvényen elmondott beszédét.

A szeretet életet ment, a szeretet életben tart, a szeretet értelmet ad az életünknek. Sőt, a szeretet életünk egyetlen értelmes célja.

De korunkban az emberiség nem szereti az embert, ezért mond nemet saját magára. Az emberi életre.

Nem engedjük megszületni gyermekeinket, pedig sok mindent taníthatnának nekünk a szeretetről.

Ma a férjemmel és a lányommal közösen veszünk részt az Életvédő Sétán. Rebeka ma már 25 éves, de tisztán emlékszem a legapróbb gesztusaira, minden szokására születésétől fogva.

Ilyen volt például az, hogy mindent elnevezett, és mindennel beszélgetett, fantáziájával életre keltette még az élettelent is.

Mert a kisgyermekek mindennek nevet adnak, és mindent megszemélyesítenek, még a tárgyakat is.

De mit csinál mindeközben a felnőtt társadalom? Mindent tárgyiasít. Így tárgyiasította el a magzatokat is. Személytelenítette őket.

II. János Pál pápa 1994 februárjában közzétett „Levél a családoknak” című írásában azt kéri tőlünk, hogy soha ne szűnjünk meg felhívni a figyelmet arra, hogy „amikor az emberi testet a szellemtől és gondolattól függetlenül szemlélik és anyagként használják, mint az állatok testét – ami például az embriók és a magzatok manipulációjával történik -, akkor az elkerülhetetlenül szörnyű erkölcsi következménnyel jár.”

Azok, akik az emberi testet egy sejthalmaznak tekintik, azaz tárgyiasítják, gyakran egyúttal kiszolgáltatják és áruba is bocsátják azt. Erre már Robert Sarah bíboros figyelmeztet minket: „Ma mindent meg lehet venni, az emberi szervektől elkezdve a spermán át, a béranyák méhéig. (…) Pontosan azzal szemben, amit mindenütt hirdetnek, a modernitás mélységesen megveti a testet, tárgyat csinál belőle.”

Miért, és hogyan történhetett ez meg?

Ma nem azért vagyunk itt, hogy ezeket a kérdéseket megválaszoljuk, sem nem azért, hogy kérdéseket tegyünk fel. Tovább kell lépnünk. Ma – és minden alkalommal, amikor erre lehetőségünk van – közösen le kell szögeznünk néhány fontos dolgot.

Például, hogy a magzat ember.

A történelem során sokszor előfordult már, hogy a többségi társadalom bizonyos csoportokat megpróbált kizárni a közösségből, származási, vagyoni, nemi, vagy faji alapon. Mindig ugyanaz a minta. Az emberek úgy döntenek, hogy valaki, aki közülük való, nem ember többé. Különbséget tettek mi és ők között. Jelen esetben ugyanez a különbségtétel áll fenn megszületettek és meg nem születettek között. Egy tehetetlen csoport és az erős csoport között. Megfosztani bármelyikünket alapvető emberi jogainktól, személyiségi jogainktól, egyben azt is jelenti, hogy kijelentjük róla, hogy ő nem személy. A még meg nem születettek valóban különböznek tőlünk, de ezek a különbségek erkölcsileg irrelevánsak, mint a bőrszín vagy a nemzetiség.
Mit tehetünk ebben a helyzetben?

Nem kell semmit mást és nem is kell máshogyan csinálnunk, nem kell hangosan vagy agresszíven csinálnunk. A tények ugyanis hangosan beszélnek.

De semmi okunk a bátortalanságra!

Szervezettebben és határozottabban kell fellépnünk a megfogant életek védelmében.

Ma, Trianon évfordulóján, a Nemzeti Összetartozás emléknapján sétálunk az életért. Manapság számos ország, nemzet nem ismeri a saját történelmét, s mindez szükségszerűen hanyatláshoz vezet. Az emberiség tudja, de nem akarja hallani a saját történetét. Ezért nekünk, mint az anya a gyermekének, el kell mesélnünk újra és újra keletkezésünk történetét.

Hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik. Hogy a kromoszómák az első pillanattól kezdve meghatározzák a megszületendő ember nemét és megannyi tulajdonságát. Hogy a hatodik héten megdobban a formálódó ember kicsi szíve. A hetedik héten növekszik a fejecske és elkezd formálódni az arc. És így tovább…

Ha az ember újra megismeri magát, nagyobb az esélyünk rá, hogy meg is szereti magát.

A szeretet életet ment, a szeretet életben tart, a szeretet értelmet ad az életünknek. Sőt, a szeretet életünk egyetlen értelmes célja. Mert Isten maga a szeretet.

Ha az emberiség újból megszereti az embert, igent fog mondani saját magára. Az emberi életre is!

Földi-Kovács Andrea

Minden anyaméh a nemzet legbelső határa – beszámoló a Séta az életért című rendezvényről