Változtatások nélkül közöljük alapítványunk elnökének Magyar Nemzetben megjelent írását.
Vége a küzdelemnek, mert bebizonyosodott, hogy a többség van többségben? Nem, nincs vége, még akkor sem, ha a normalitás eszméje és az azt támogató politikai erőtér lélegzethez jutott, miközben a vesztes agresszor még a döbbenet hatása alatt lábadozik. De kétségünk ne legyen, újra erőt gyűjt, arról győzködve az „eltévedt sokaságot”, mennyivel élhetőbb világ a globális centralizmus, a nemek kavalkádja, a gender, miközben újra elindul megrontani gyerekeinket az „érzékenyítés áldásával”.
Képviseli, amit minden hadvezér, köztük Napóleon is, hogy nem elég a csatát, a háborút kell megnyerni. A háború ugyanis korántsem ért véget, mert az élet legyőzése vagy megmentése az igazi tét, a küzdelem valódi célja. A jobboldali értékőrzés sikere, hogy a normalitás a magyar választók realitásérzékének köszönhetően képes volt hangos győzelmet aratni. Siker volt, de leginkább példa Európa többi nemzetének, és a normalitás párti emberek tömegének. Remény arra, még nincs itt a gonosz ideje. Bármilyen mélyre is taszítják az értelmet és a józan észt, az ember mindig képes fölállni és megálljt parancsolni az értékeit támadó erőknek. Az Orbán-kormány választási eredménye, a kétharmados parlamenti többség tűpontos találat az ármány testén, de még nem halálos döfés. Még a világ óvatosan tekint arra, ami történt, és nem hiszi, saját tapasztalatai okán, hogy az ellenfél az eredmény láttán feladná, ne kezdene őrjöngő csapkodásba, sárdobálásba és ne próbálná kiforgatni mindazt, ami történt. Pontosan ezt teszi, és még inkább ezt fogja erőltetni.
A háború ugyanis folytatódik, mert annak befejezéséhez két út vezetne: vagy végső megsemmisítő csapás, vagy a szemben álló két fél belátásán alapuló megegyezése. Egyik sincs napirenden. A magyar győzelem csak remény, de nem végeredmény. A megegyezéshez pedig az emberiség érdekeit képviselő partner kellene, az ellenfél azonban nem ilyen. Ami viszont jellemző az alapértékeket támadó oldalra: a rombolás elmélete, a pusztítás ideológiája, a káosz megteremtésének a vágya és stratégiai célja. Fel kell hát készülni az újabb fordulókra, és véletlenül sem szabad pianóba tenni a harci kedvet. Ráadásul lendületbe jöttünk. Amíg 2019-ben elmélázott az értelem, 2022-re visszanyerte a küzdőképességét. Miért állna le? Miért engedné át ismételten a kezdeményezést, és tenne úgy, mint egy jóllakott óvodás az ebéd elfogyasztása után? A hatalom megszerzése erőt és kitartást követel, de annak megtartása bátorságot és eltökéltséget. A hatalom csak látszatra kényelmes pozíció, korántsem az. Igaz ugyan, hogy semmi más nem lehet gálánsabb, megbocsátóbb és önzetlenebb az erőnél és az erőből következő hatalmi pozíciónál.
A bátorság viszont éppen ahhoz kell, hogy a védelmet garantálja. A belső elhajlókkal akkor is le kell számolni, ha azok „megtértek” a győzelem árnyékában. Minderre azért van szükség, mert az ellenség harcmodort fog váltani. Ismét az operatív, inkább rejtőzködő, konspirált módszereket fogja előtérbe állítani. A nyílt sisakos korszaknak vége, legalábbis az ő szempontjukból. Nincs esélyük – rövidtávon semmiképpen – az erőterük növelésére. A jobboldali táborba beépített besúgók hada is kiszáll egy időre, hisz célvesztett lett a vereség miatt. A tömegek támogatása – mármint a betolakodó ellenség szempontjából – nagyságrendekkel fog csökkenni. A hangoskodás megmarad ugyan, de a hallgatóság ingerküszöbe magasabb polcra kerül a következő két-három évben. Vagyis az ő szempontjukból itt az idő a változtatásra.
Nem egy kiemelt személyt próbálnak majd menedzselni. A számukra igazán értékes kapcsolatokat elrejtik, kivonják az ütök-kapok akciókból. Olyanokat kínálnak fel pofozózsáknak, akik feladata a figyelemelterelés lesz. És mindeközben a beépülés technikáját csúcsra járatva nagyobb hangsúlyt helyeznek a nehezebben felderíthető pozíció építésére. A baj az, hogy ebben sokkal jobbak, mint a nyílt politikai csatákban. A sorozatos vereség pedig érv amellett, hogy olyan területen erősítsék hadállásaikat, mely igazán az ő világuk. Mondhatnánk, hogy akkor oda nem megyünk utánuk, és nem ott ütközünk meg, de ez képtelenség, hisz a teljes földgolyó harci terület. A politika világa pedig folytatólagos csaták színtere. Nincs már úriemberek közötti íratlan szabály, mert nincsenek partnerek ehhez.
Nem az a kérdés, elfogadjuk-e a feltételeket, hanem az, hogyan készüljünk fel az új módszerek ellen. A legfontosabb tétel, hogy nem tekintjük lezártnak a politikai harcot. Nem gondoljuk, hogy a béke eszközei elégségesek a látszólagos nyugalom megőrzéséhez. De ami a legfontosabb, támadóállásban maradunk. Az emberi értékek, a normális világ alaptételeinek a védelme nem verbális szólam, hanem cselekvési kényszer. Ha ők a mélyben settenkedve konspirációt erőltetnek, akkor ott kell megütközni velük. Ráadásul mindez még jó hír is lehet, hisz a felszínen a perpatvar csendesebb szakaszba kerül, és kevésbé zaklatja fel az emberek sokaságát, fenntartva a békés élet illúzióját.
S ha eldöntetett a folytatás, legfontosabb a saját sorok megtisztítása, ezzel is erősítve a védelmet. Nem szabad elnézni a botlásokat, vagyis a kollaborációt, mondván, nehéz idők voltak, és még a ló is megbotlik, pedig négy lába van. A lónak szabad. A politikai világ szereplőinél ez a legkevésbé megbocsátható bűn. 1552-ben, Eger várának védelme idején a legsúlyosabb büntetés járt érte. Manapság elég, ha távozik a „megtévedt”, mert ennek hiányában fölösleges bármiféle koncepciót gyártani a végső győzelem reményében. Fontos azonban tudni, hogy a lojalitás nem elvtelen mosolyról és hajlongásról ismerszik meg, hanem a szakszerű munkavégzésen keresztül nyer bizonyságot. Ha erős, támadó szellemű védelmet szeretnénk, előtérbe kell állítani az igazi hozzáértést, a kötelező, bölcsességen alapuló szerénységet és áldozatvállalást.
Persze hangsúlyozni kell, hogy mindez a jövőre, és az operatív életre vonatkozik. Mert most jó érzés a győzelem íze, bárki bármit is tett, vagy nem tett érte. A siker közös, és az esély is közös marad, csak meg kell ragadni.
Földi László
Kiemelt képünk forrása: Demokrata
13 Responses
Minden mondatával egyetértek. Egy kiegészítést azért tennék : szigorítani kell az országgyűlési képviselők átvilágítását, még a mandátumuk átvétele előtt. Egy SZ.T hogy kerülhet be a Parlamentbe???
Egyetértek. Demetert sikerült szankcionálni. A többit, ha van, eleve visszalépésre kell kényszeríteni.
Én előbb kezdeném. Ki kellene kötni a jelöléshez a büntetlen előéletet és az átvilágítás negatív eredményét.
Ha a minisztériumokba és intézményeikbe a felvétel előtt elvégzik az átvilágítást, akkor az országgyűlési képviselők esetében, akik minden államtitokhoz hozzáférhetnek, miért nem?
És még sokan mások is…
SZANKCIONÁLNI KELLENE A RÁGALMAZÁST, TUDATOS HAZUGSÁGOKAT ! (nyilvánosan és szóban azonnal bizonyítékot kérve)
Feltétlen egyetértek én is. Horváth József is a mielőbbi átvilágítást, azaz a hármas, azaz C fokozatú nemzetbiztonságú vizsgálatot kérte a megválasztott parlamenti képviselők vonatkozásában (nyilvánvaló a legkirívóbb példa SZ.T. – nem szégyen kimondani, hogy Szabó Tímeáról van szó) a mai napon megjelent közlemény szerint. Ugyanilyen fontos fejlemény az is, hogy a gender-törvényt az érvénytelen népszavazás ellenére – ahogy Orbán Viktor miniszterelnök fogalmazott- politikai kötelezettség érvényesíteni. Talán Alkotmány módosítással is megoldható.
Az Alkotmányban ott van. A gyermekvédelmi, az oktatás-nevelési törvényt kell hozzáigazítani.
A “becsukom az ajtót és azt tanítok, amit akarok” gyakorlatot megakadályozni és szankcionálni.
Sok középiskolában a magyar nyelv és irodalom, a történelem, földrajz, osztályfőnöki órát a gyerekek agymosására használják. Politikai vitát provokálnak, mely során megismerhetik a szülők-nevelők
politikai állásfoglalását, hiszen a gyerekek még 14-15 éves korig inkább azt vallják, amit otthonról hoztak.
Nem egy ismerősöm gyermekét kitette a tanára az osztály prédájára, mert megkísérelte megvédeni a konzervatív, keresztény világnézetét. Ők még nem elég felkészültek, könnyen személyeskedő, sértegető
vitákká fajul az ilyen “beszélgetés”, a tanárok meg nem sietnek megvédeni őket az inzultusoktól.
Ezt nem szabad hagyni, komolyan kell venni, és a törvénybe foglalni a szankcionálását.
Minden szavával egyetértek. Csatát nyertünk, nem háborút. Az ellenség nem tűnt el csak átalakul /t kissé. Pl. MHM harcossá. Igazából számunkra a csatát MZP és a háborútól való félelem nyerte meg.
Ami elkezdődött, lebukások, azokat folytatni kell meg kivizsgálni és ítéletet hozni. Kegyelem nélkül.
Nem szabad abbahagyni. Kegyelem csak Budaházynak jár.
A harc -kis tűzszünettel- de folytatódik.
“kivizsgálni és ítéletet hozni”
A nagy küzdelemben egymást dobták föl. Kik vizsgálnák ki, kik hoznának ítéletet?
Ismét lebukott egy ügyész.
Az elmúlt 12 év eredményeit letagadni lehetetlen, vitatkozni velük felesleges, elhajlások természetesen voltak. Ha előre akarunk menni, akkor elkerülhetetlen, hogy a szándékosan kárt okozókat felelősségre vonjuk, különös tekintettel a Fideszbe beépült személyekre gondolok. Egyelőre még mindig következmények nélkül maradnak a hazát eláruló gaztettek. Hogy lehet egy Molnár Gyula 2010-ben képviselőjelölt a 11. kerületben, kb. 1 hónappal az után, hogy kijött a börtönből? Az nem meglepetés, hogy az arcához hozzáfér, de az már nem tetszik, hogy ezt mi eltűrni kényszerülünk. Hogy lehet egy szintén börtönviselt Czeglédy Csaba képviselőjelölt Szombathelyen 2022-ben?
Tisztelt Földi Úr, figyelembe véve a VDTA egyre bővülő támogatói körét és erejét, van Önöknek ráhatásuk arra, hogy a politikában kialakuljon a felelősségvállalás kultúrája?
Üdvözlettel: Pintér László
Egyetértve, hogy a küzdelem nem fejeződött be – “aki mindvégig állhatatos marad” … a normalitás értékrendje mellett – szeretném a “harcunk” egy kis szegmensét kiemelni.
Milyen – erkölcsi – alapon bízhatjuk gyermekeinket a “pedagógus-sztrájkban” résztvevő “bérmunkásokra”? Akiket “bérért” meglehet “venni”, megmondják, hogy “mennyiért ÁLLNAK ÁT” az ellenkező oldalra, táborba? Van lehetőségünk ilyen “tanító”, “tanár” alól kimenteni gyermekeinket, és a szükséges taníulást, képzést “magántanulóként” végezze – amennyiben a körülmények az egyén számára lehetővéteszik. (Három unokám az általános iskolát kitűnő, jeles eredménnyel végezte – magántanulóként.) Ez – túl a tanulmányi eredményeiken – az érzelmi intelligenciájuk fejlődésében is megmutatkozott. (Személyes megfigyelésem: “A gyermek számára a tanuláshoz a lelki katalizátor a szülői szeretet.” – És ez mással nem helyettesíthető, nem pótolható.) És így talán még a Sz. J., B. Zs. féle botrányok is megelőzhetőek ! PREVENCIÓ !!! Üdvözlettel T. A. a “bánki remete”
Remélem, az egészségügyet és az oktatást most, az új felállásban már ketté választják. Az egészségügyet nyugodtan vihetné tovább Kásler Úr, de az oktatáshoz egy nagyon markáns, elismert, és a nehézségektől nem visszariadó emberre lenne szükség. Nagyon nehéz terület. Akár szervezetileg, akár ideológiailag is sok munka kell hozzá – no meg pénz.
Az ifjúságunk Nemzethez való hozzáállása múlik ezen. És néha úgy érzem, kissé későn próbáljuk rendbe rakni ezt a területet. Túl sok a diákjog, és túl kevés a tanári eszköz. Nem elég a felszereltséget javítani, technikai kütyüket biztosítani – ez lenne a könnyebb feladat. Jóval nehezebb a tanárképzés – mert ott van az egyik “főkutya” elásva.
Mondom ezt 45 évi tanítási gyakorlattal, 9 éves nyugdíjjal a hátam mögött.
Már régesrégen le kellett volna választani az oktatást, és külön tárcát adni neki. Azonkivül sokkal keményebben kell kezelni azokat a független akciókat, mikor választások idején, stb. mennek néhányan béremelésért harcolni, ami egyszerű, könnyű dolog, csak éppenséggel ez a bérszínvonal is magas az elvégzett munkájukért.
Nagyon fontos, és mindenképp kiemelendő tény, hogy ez a küzdelem évtizedekig nem fog csitulni, mert a másik oldalon egy hatalmas nemzetközi hálózat van, de ezek -szerencsére- a lehető legrosszabb magyarországi támogatókkal akarnak itt győzni. Gyurcsány egész életére leszerepelt, politikai hulla, de ezt senki nem akarja a baloldalon megérteni. A felesége Dobrev Klára nemcsak félig bolgár, hanem teljesen idegenszívű, ráadásul annak az Apró Antalnak az unokája akiről jót mondani senki sem tud. Ezzel az ellenzéki vezetéssel a második vonalban lévők is hiteltelenek. Ráadásul mindent elkövetnek, hogy méginkább azok legyenek. Hazudnak a diplomájukról (egy kettőre kiderül..) nekiugranak a zárt ajtónak, mint Kunhalmi, eszméletlen butaságokat hordanak össze, és minden alpári megnyilvánulásuk, szánkóborogatás a karácsonyfa alatt, stb. csak önmagukat nullázzák le.
Félő, hogy a külső erők találnak jobb belső ellenzéket (bár nem nagyon látni ilyeneket) és másképp, más oldalról támadnak majd. Nekik fáj, hogy Magyarországon nem az ő szavuk a döntő.