🇫🇷🇪🇺🌐Évekig Olaszországot és Görögországot tekintették az eurózóna leggyengébb pontjainak. Most a befektetők egyre inkább Franciaországra összpontosítanak.‼️
Franciaország államháztartása az ország bruttó nemzeti termékinél (GDP) magasabb, körülbelül 118%-os szintet érte el, miközben a gazdasági növekedés gyenge, és a költségvetési hiány messze meghaladja az EU saját 3%-os korlátját.
A helyzet egyre rosszabb.
🔸 Az Európai Bizottság szerint Franciaország adóssága 2027-re meghaladja a GDP 120%-át.
🔸 A költségvetési hiányt idén a GDP 5,1%-ára becsülik, és jövőre akár 5,7%-ra is emelkedhet.
🔸 A növekedést 2026-ban mindössze 0,8%-ra becsülik, ami azt jelenti, hogy Párizsnak kevés mozgástere marad a problémából való kilépéshez.
A piacok már most is árazzák az ezzel járó kockázatokat. Franciaország 10 éves államkötvényeinek hozama meghaladta a 4,2%-ot, ami a legmagasabb szintet közel két évtizede. Nyáron Franciaország akár magasabb kamatokkal is vett fel kölcsönöket, mint Olaszország – ami egy olyan ország esetében, amelyet eddig az eurózóna egyik legbiztonságosabb adósának tartottak, meglepő fordulat.
Ez azért fontos, mert a magasabb hozamok közvetlenül a magasabb adósságszolgálati költségekhez vezetnek. Minél drágább a refinancierelés, annál nehezebb Párizsnak csökkenteni a hiányt anélkül, hogy adókat emelne vagy kiadásokat csökkentené.
Franciaország már most is az egyik legnagyobb állami szektorra rendelkezik Európában. A kormány kiadásai tavaly a GDP több mint 57%-át tették ki, miközben az adóterhelés is a világ legmagasabbjai közé tartozik.
A probléma nem áll meg a francia határoknál. Bár az EU átlagos adósságrátiója alacsonyabb lehet az Egyesült Államokénál, Európában nincs egyetlen központi kincstár, amely egyetlen államkötvény-piac mögött állna. A legtöbb adósság továbbra is nemzeti szinten van. Ha egy nagy tagállam bajba kerül, a nyomás gyorsan terjed az eurózónában, és végül az EKB-re kerül.
Ez különösen kínos, mivel Brüsszel egyre nagyobb hangsúlyt fektet a közös európai hitelfelvételre a védelem és más stratégiai projektek finanszírozása érdekében. Németországot és más, alacsonyabb adóssággal rendelkező országokat hatékonyan arra kérik, hogy vállaljanak több pénzügyi kockázatot éppen abban a pillanatban, amikor Franciaország saját költségvetési helyzete romlik.
Franciaország még messze van egy görög típusú adósságválságtól. De a trend nehezen figyelhető meg: az európai projekt középpontjában lévő két országból az egyik gyorsabban halmoz adósságot, többet fizet annak finanszírozásához, és kevés politikai akaratot mutat a fordulat eléréséhez szükséges kiadáscsökkentésekre.
Európa éveket töltött a déli tagállamok adósságával való foglalkozással, de a következő költségvetési problémája éppen az EU közepén, Franciaországban húzódhat.




